A bolygó neve: Halál (Aliens); rendező: James Cameron; főszereplők: Sigourney Weaver, Carrie Henn, Michael Biehn, Lance Henriksen, Paul Reiser, Bill Paxton; amerikai-brit sci-fi-horror-akciófilm; 154 perc (rendezői változat); 1986 (18)
A bolygó neve: LV-426
Tavaly elég nagy sikerrel ment a hazai mozikban A nyolcadik utas: a Halál rendezői változata, a forgalmazó pedig úgy döntött, hogy érdemes előszedni a folytatást is. Akárcsak az előzmény esetében, úgy most is egy olyan verziót tekinthetünk meg nagyvásznon, amit korábban csak odahaza tudtunk megnézni.
Nehéz méltó folytatást készíteni egy klasszikushoz, főleg, ha olyan volumenű dologról van szó, mint az Alien, de A bolygó neve: Halál (és ezt a címet ebben a cikkben most írjuk le utoljára) átvitte a lécet, ami annak is volt köszönhető, hogy újfent fiatal, bizonyítani vágyó rendezőhöz került a projekt. James Cameron még első sikerfilmje, a Terminator elkészülte előtt kezdte el írni Ridley Scott filmjének folytatását, és miután a gyilkos cyborg meglepően nagyot kaszált a moziban, semmi akadálya nem volt annak, hogy rábízzák az Aliens-t. A kanadai direktor a rá később is jellemző maximalizmussal látott neki a projektnek, és a legjobb húzása az volt, hogy visszaküldte Ripleyt az LV-426-ra – arra a bolygóra, amin a szörnyeteget az első részben összeszedték. „Mi lehet félelmetesebb egy aliennél?”, gondolta Cameron, és a válasz egyértelmű volt: sok alien.
A lassan csordogáló és pont emiatt rendkívül nyomasztó Scott-filmmel ellentétben Cameron egy pillanatnyi megállást sem engedélyez karaktereinek, illetve a nézőnek. Bizonyos tekintetben az Aliens inkább akciófilm, mintsem sci-fi vagy horror, de azért tiszteletben tartja a különböző műfaji hagyományokat. A moziváltozathoz képest 17 perccel hosszabb Special Editionben (mely először 1992-ben látott napvilágot, VHS-en) is folyamatos a pörgés, és hogy miért ez az utóbbi verzió tekinthető az igazinak, azt jól jelzi Sigourney Weaver akkori kiakadása, ugyanis egy fontos szálat kivágatott a stúdió a filmből. Konkrétan Ripley lányáról van szó, aki meghal, miközben anyja 57 éven keresztül hánykolódik mélyaltatásban. A visszakerült jeleneteknek köszönhetően már sokkal érthetőbb, hogy miért küzd Ripley annyira a kis Newtért, az LV-426 egyetlen túlélőjéért. Szintén örömteli, hogy ismét láthatjuk a patkóformájú idegen űrhajót, még ha már egy kicsit lepusztultabb állapotban is van. Ezenkívül a film második felébe is sok, 1986-ban még nem látott filmkockát emelt vissza Cameron.
Az Aliens tele van ikonikus beszólásokkal („get away from her, you bitch!”) és klasszikus momentumokkal, kezdve Bishop késtrükkjétől (mely számos hülyegyereket ihletett utánzásra) a facehuggerek kicsempészésén, a plafonból érkező alien támadáson, az anyakirálynő fészkén át Ripley lépegetőjéig, bár szinte akármelyik mozzanatot ki lehetne emelni. És ilyenkor sajnálja csak az ember, hogy aztán később mennyire kisiklott a széria: előbb a mozifilmes folytatásokkal, majd főleg az AVP spin-offokkal, de még a félig-meddig prequelnek tekinthető Prometheus sem tudta visszaállítani a nimbuszt.
