Téli álom

Téli álom (Kis Uykusu / Winter sleep), rendező: Nuri Bilge Ceylan, szereplők: Haluk Bilginer, Melisa Sözen, Demet Akbag, Ayberk Pekcan, török-francia-német filmdráma, 196 perc, 2014. (12)

Amíg James Bond és Bryan Milss az isztambuli háztetőkön rohangászik, addig a Téli álom szereplői két lábbal a földön állnak. Nury Bilge Ceylan filmje a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart már biztosan nem kapja meg, de az Arany Pálma is szépen csillog a vitrinben.

Aydin (Haluk Bilginer) visszavonul a színészkedéstől és egy szállodát üzemeltet a festői szépségű Kappadókiában. Művelt, modern gondolkodású, gazdag ember, vagyis éppen az ellenkezője a helyieknek. Ezzel nem is lenne baj, békésen éldegélnek egymás mellett, amíg egy helyi fiú meg nem dobja kővel az autóját. A fiú nagybátyja rendezné a kárt, a javítás költsége azonban ezen a környéken kisebb vagyonnak számít, így marad a bocsánatkérés, amitől viszont a szálloda tulajdonos vonakodik. Innentől kezdve élesen kirajzolódnak a különbségek. A nyugdíjas színész a környéken számos ingatlant tudhat a magáénak, bérlőként a fiú családja és a nagybácsi – aki egyben a helyi vallási vezető is – jelentős hátralékot halmozott fel. Már pedig a kölcsönös tisztelet nem alapulhat anyagi függésen és félelmen.
A főszereplő több szempontból is rosszul kezeli a dolgot, ami a konfliktus kiéleződéséhez vezet. A maga részéről az egészet letudja azzal, hogy a közösség bőkezű támogatója, a pénzt azonban felesége kezeli. A tartozásokkal kapcsolatban folyamatosan hárít azzal, hogy az ügyvédek intéznek mindent. A kölcsönös párbeszéd is elmarad, mert a gondolatait nem a közösséggel, hanem a szállodában élő, elvált nővérével osztja meg esténként. Talán az egyik legjobb példa arra, mennyire nem képes a helyén kezelni a dolgokat, amikor azt mondja, azért nem csináltatja meg az utat, mert a hely veszítene a varázsából, kevesebben jönnének a szállodába, inkább mindenki legyen nyakig sáros. Így válik egy egyébként jóravaló ember ellenszenvessé, a közös gyűlölet tárgyává.
Ha egy török rendező a török identitásról csinál filmet, abból nagy baj nem lehet. Törökország már csak földrajzi elhelyezkedése miatt is érdekes téma és akkor még ott vannak a gazdasági, társadalmi, vallási, kulturális stb. különbségek (ellentétek?) is, melyek ebben a filmben is rendre előjönnek. Ha ezt valaki jól megfogja – és Nuri Bilge Ceylan ért ehhez -, tuti befutó. Aggodalomra talán a 196 perc adhat okot. A világörökség részét képező táj, a nagyszerű fényképezés és színészi játék sem tudott annyira lenyűgözni, hogy ne vegyem észre, a főhős és nővére közötti vég nélküli beszélgetések témája gyakorlatilag mindig ugyanaz. Lesznek olyanok, akik szerint a vontatott jelző jobban illik rá, mint a monumentális, de azt még ők is el fogják ismerni, hogy a Téli álom gondolatébresztő darab, erős alakításokkal és gyönyörű felvételekkel.