Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről (En duva satt pa en gren och funderade pa tillvaron), rendező: Roy Andersson, szereplők: Holger Andersson, Nils Westblom, Viktor Gyllenberg, Lotti Törnros, svéd-német-norvég-francia szatíra, 101 perc, 2014. (16)
Nézőpont kérdése
A Roy Andersson rajongók a türelmesebbek közül kerülnek ki. Hét év után itt a legújabb film. A Dalok a második emeletről és a Ti, élők rendezője méltó módon zárta le trilógiáját, a címnél már csak a film meghökkentőbb.
A madár először idősebb Peter Brueghel Vadászok a hóban című festményén ült le egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről. Kívülről és felülről nézi az eseményeket, elsősorban minket, embereket. Roy Andersson filmjét – köszönhetően a magyar operatőröknek – is egy madár szemszögéből nézhetjük végig.
Csak mi hisszük azt, hogy embernek lenni kiváltság, egyfajta jutalom és mi, az egyének bárkinek is fontosak és hasznosak vagyunk. Hát nem. Erre a kínos és fájdalmas felismerésre egymással látszólag össze nem függő jeleneteken keresztül vezetnek rá minket. Téren és időn át utazunk az élet és halál, a létezés nagy kérdéseit feszegetve. A halálsápadtra sminkelt utazóügynökök mindenhol ott vannak, és vicces kellékeket akarnak ránk sózni, miközben mindig ugyanaz a mondat hangzik el a telefonban. Az egész nem más, mint abszurd helyzetek halálpontosan megkoreografált egymásutánja. A kínos feszengés nem a minőségnek vagy a mennyiségnek, hanem az őszinteségnek szól. Kevesek vagyunk, unalmasak és hozzá még gonoszak is. Az abszurd humor az élet hiábavalóságát ünnepli, nevetésünk pedig eltűnik a semmiben. Mert ahogy az a madár ott ül az ágon és néz minket, ha valaha is akart az életben ember lenni, most már biztosan nem.
Én kérek elnézést. Kevesen bánnak ilyen jól, ennyire egyedi módon a filmes eszközökkel, a rajongóknak abszolút megérte ennyit várni. Bár a felsőbbrendűség illúziójának annyi, megnyugvással tölt el a gondolat, hogy ezen sorokat egyetlen galamb sem tudta volna így leírni. Akkor végül is kinek van igaza?
