Bosszúállók: Ultron kora (Avengers: Age of Ultron), rendező: Joss Whedon, szereplők: Robert Downey Jr., Chris Hemsworth, Mark Ruffalo, Chris Evans, Scarlett Johansson, Jeremy Renner, James Spader, Samuel L. Jackson, Cobie Smulders, Elizabeth Olsen, Aaron Taylor-Johnson, Paul Bettany, színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 142 perc, 2015
„Én magam mozgok ügyesen, és nem is rángat senki sem.”
Pinokkió dala, amit Ultron (James Spader) is előszeretettel énekelget, egyáltalán nem igaz Josh Whedonra.
Hiába ígért sötétebb folytatást. Ami talán a Keresztapa második részekor lett megalapozva – a rendező állítása szerint az egyébként követendő példa volt számára – és azóta több ízben is visszaköszönt, ha trilógiákról volt szó. Lényege abban áll, hogy a cselekmény mellőzi a happy endet, és a helyzet kilátástalansága egy fontosabb szereplő elvesztéséhez vagy a hős rá nem jellemző “sötét” döntéseihez vezet. Az Ultron kora semmiképp sem említhető egy lapon olyan filmekkel, mint A sötét lovag, Star Wars V. – A Birodalom visszavág, X-Men 2, de még a Star Trek II: Khan haragját sem éri el a vizuális orgazmusok keretei közé szorított drámájával. Whedonnak gondolom keményen megkötötték a kezét, hogy maradjon a PG-13 korhatárnál. Csak nem értem mitől féltek. A siker garantált, ez az a folytatás, amit mindenki meg fog nézni, ugyanis minden platformon támadt a marketing, az újságoktól az üzenőfalunkig folyamatosan sulykolták belénk, mi a teendőnk.
Amikor Shane Black még utoljára versenybe indította a kifulladt Vasember 3-at, úgy gondoltam, a Marvel még menthető, ha tényleg komolyan gondolja az új irányelveket. Teljesen meglepődve drukkolni kezdtem nekik az Amerika kapitány második részét látva, ami a régi kémfilmeket juttatta eszembe. A kicsit lapos Thor 2 után gondoltam, az Ultron lesz, ami nagyot fog szólni és nem a Michael Bay-féle érzékszerv erőszakra fog szakodosni, de tévedtem. Az ilyen esetre van egy kifejezés, amit bloated sequel-ként emlegetnek. Jelentése az olyan folytatásokat takarja, amelyek a biztonságosan bevált első rész vonásait ismétlik, csak több karakterrel, harccal, esetleg elemmel (esetünkben egy drámai és egy szerelmi szálat mutatnak be), ezzel kissé palira véve a közönséget. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nem tudta az első rész rekordját megdönteni, aminek “kudarcát” a Pacquiao Mayweather elleni bokszmeccsre, illetve az NBA rájátszásra próbálták rákenni.
Nincs ezzel baj, mert egy poénokkal teletűzdelt akciófilmnek tökéletes de ezenfelül ne akarja bebizonyítani senki, hogy ez az új Ponyvaregény vagy Memento. A forgatókönyvvel még így is jobban jártunk, mintha marad az első verzió, amely szerint a kormány fejlesztette ki Ultront a Bosszúállók ellen (még sose láttunk ehhez hasonlót). Helyette maradt a múlt eseményeitől rettegő Stark (Robert Downey Jr.), aki Gepetto szerepébe bújva meg akarja alkotni azt a mesterséges intelligenciát, ami megvédi a bolygónkat. Annyira alapos munkát végez, hogy teremtménye a béke megteremtését az emberek likvidálásával szeretné megvalósítani. Így hőseinkre hárul a feladat, hogy megállítsák a Terminátorrá alakult robotot, amíg Tonyt kérdőre vonva ismét torkon ragadják immáron 5. alkalommal.
Sosem volt titok, hogy az ilyen filmeket a szereplőgárda viszi el a hátán (lásd Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi). Nincs ez most sem másképp, a felállás annyiban változott, hogy az egyéni filmekben is bizonyító címszereplők helyett most a háttértáncosok kapnak nagyobb szerepeket. Jeremy Renner a Saturday Night Live-ban is tökéletes parodizálta Sólyomszem karakterét, aki egy sima ember egy íjjal. Tökéletes húzás volt, hogy a szupererőkkel/felszerelésekkel bíró csapat egyetlen zongoracipelőjét nem misztifikálták túl, hanem teljesen emberivé tették. Vele ellentétben Stark ismét nem aprózza el, ugyanis Banner (Mark Ruffalo) kollégájának kezelhetetlenségére számítva beveti a Hulkbuster páncélt, amely 7 db Arc reaktorral rendelkezik, így működésének megfigyelését minden rajongó számára IMAX-ben ajánlom. Az Acélember hibájából tanulva a monumentális környezeti károkat kerülve próbál a csapat harcolni, és amikor ez elkerülhetetlen, akkor is komoly hangsúlyt fektetnek a civilek mentésére. Noha a végére ezt már annyira túljátsszák, hogy egy vágást követően van képük a legklisésebb elemeket is ellőni, amelyből csak egyet említenék a cselekmény felfedése nélkül, ami nem más, mint egy kutyus, ami felszalad az egyik mentőhajóra…
Összegezve annyit tudok mondani, hogy elmaradt a képregényfilmek újabb forradalmasítása, ami annak idején Nolannek sikerült, de azért így is az év egyik legjobb akciófilmjéről beszélünk, amely valószínűleg sok családfenntartó pénztárcáját fogja karcsúsítani.
