Peter Strickland családi örökség révén foghatott hozzá régi álma megvalósításához, a filmkészítéshez. Rövidfilmeket már korábban is csinált, de a Székelyföldön, főként magyar stábbal forgatott Varga Katalin balladája lett volna az igazi belépő a filmes világba. A pénz éppen a végére fogyott el, a film vágás nélkül pihent két és fél évig dobozban, amíg egy román producer fel nem karolta a projektet. A hang és a színek javítására megint nem jutott pénz, a fesztiválsikerek is elmaradtak. A dolog akkor vett 180 fokos fordulatot, amikor egy francia producer is beszállt és 2009-ben a Berlinale versenyszekciójáig tolta a filmet, ahol éppen a hangot jutalmazták. A Varga Katalin balladája sikerrel járta be a világ filmfesztiváljait, a rendezőt az Európai Filmakadémia az év felfedezettjének választotta. Ezt követte a 2012-es Berberian Sound Studio (vágó: Fekete Mátyás), ami a 70-es évek olasz horrorfilmjei előtt tiszteleg és újabb jelöléseket, díjakat hozott az alkotóknak. A stáblistán ismét szép számmal találunk magyar neveket. A tavaly elkészült The Duke of Burgundy-t a Titanicon mutatták be, április 30. óta látható a hazai mozikban. Peter Stricklandet kérdeztem a filmről.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy miért éppen lótücsök?
A lótücsök kifejezi Evelyn vágyait. Egyszersmind utalás a La notte che Evelyn uscì dalla tomba (Az éj, mikor Evelyn elhagyta a sírját 1971., az angol cím jelentése: Amikor felkelt a sírból) című olasz horrorfilmre, Bruno Nicolai nagyszerű zenéjével. Talán Bruno Nicolai volt a kapocs a lótücsökhöz.
Az úrnőről valamiért a vámpír zsáner jutott az eszembe. Ritkán mutatkozik mások előtt, vagyonos, bölcs, titokzatos, érzéki. Ezt csak én látom így, vagy valóban volt egy ilyen szándék?
Szeretem a vámpírfilmek megjelenítését. A vámpírfilmeken kívül szeretem a házborzongató történetekét is, mint Jess Franco Le nuit des étoiles filantes (A hullócsillagok éjszakája 1973, az angol cím jelentése: Egy szűz az élőhalottak között) című filmje, melynek zenéjét szintén Bruno Nicolai szerezte. De nem törekedtem a vámpír hangulat létrehozására. Sokkal inkább érdekelt a gót-melodráma megteremtése.
Miért ülnek bábuk az előadáson?
Ők felelnek azért, hogy mindenki megfelelően viselkedjen az előadáson. Egyfajta őrök.
Ebben a kapcsolatban mi a fontosabb, a spontaneitás, vagy a szertartások, rítusok? Nem attól lesz unalmas az egész, hogy mindig ugyanazt csinálják, amit ráadásul gyakran előre megbeszélnek?
Vitatnám, hogy bármilyen fizikai/szexuális tevékenység unalmas lenne. A párok a hálószobában többnyire ugyanazt csinálják, ugyanazok a dolgok váltakoznak újra és újra. Egy csók látványa a filmvásznon talán unalmas lehet, de meglepődnék, ha a csókot aktív résztvevőként is unalmasnak találnád. Gondolom, ez attól függ, kit csókolsz. De igazad van, Cynthia számára ez unalmas, mert ő nem ugyanarra vágyik, mint Evelyn. De Cynthia unalma az érdeklődésem tárgya. Ha mindkettőjüket egyformán izgatnák ezek a rítusok, nem lett volna értelme elkészíteni a filmet. Ezek a rítusok ritkán alakulnak spontán, mert Cynthiát untatják, Evelynnek általában épp ezért kell unszolnia őt. De azt hiszem, nem számít, mennyire különböznek Cynthia és Evelyn szükségletei, ami összeköti őket, az a szerelmük. Ez egy tipikus diszfunkcionális szerelmi történet.
Hogyan találtak egymásra a Cat’s Eyes duóval?
Szerettem az első lemezüket, ami 2011-ben jelent meg. Tökéletesnek tűntek ehhez a filmhez. Én kerestem meg őket, elküldtem nekik a forgatókönyvet. Szerencsére igent mondtak, aztán rengeteget beszélgettünk a hangszerekről és a hangulatról, amit létre akartunk hozni. Bruno Nicolai is szóba került.
Az úrnő-szolgáló szerep a szexualitásban fokozatosan felcserélődik, és amikor ez az úrnőben is tudatosul, az kihatással lesz a hétköznapokra. Minden változás, minden ígéret ellenére van-e jövője ennek a kapcsolatnak?
Láttam (más embereknél), hogy a legkatasztrofálisabb kapcsolatoknak van jövője, és hogy a legtökéletesebb kapcsolatok gyorsan elromlanak. Szóval ki tudja, hogy Cynthia és Evelyn hosszú ideig együtt maradnak-e? Evelyn láthatja, hogy túl sokat kér és próbálja megfékezni magát. De még ha külön is válnak, ez nem feltétlenül a szadomazohisztikus tevékenység miatt lesz. Láttam párt szakítani amiatt, hogy ki itta meg az összes tejet.
A megalázás lényege, hogy nem tudjuk, hogyan és mikor fog történni. Azzal, hogy a szolgáló leírja, mit és mikor, milyen időintervallumban vár, nem borul fel ez az egész? Nem ő alázza meg az úrnőjét ezzel?
Nem vagyok benne biztos, hogy Cynthia számára ez megalázó, de bizonyosan kényelmetlen. Evelyn csak ritkán ismeri el a szükségleteit és vágyait. Evelynnek szabályoznia kell, hogy Cynthia mennyire irányítja őt és ez egy nagyon érdekes paradoxon számomra. Ez az egyik oka, hogy meg akartam csinálni a filmet. Az egész a képzelet és a valóság közötti szakadékra összpontosít. Evelyn azt akarja, hogy megbüntessék, de az ő feltételei szerint, ami elég rejtélyesen hangzik. Amikor tényleg megbüntetik, azt utálja.
Hol vannak a történetből a férfiak? Még egy egyébként férfias szakmát is egy nő képviseli a filmben.
A filmben az összes rovar hímnemű, így adott a nemek közötti egyensúly.
Honnan származik az úrhölgy vagyona, tudása? Van erre is egy történet, vagy ezekkel a kérdésekkel soha nem is foglalkozott?
Elképzelésem sincs, hogy Evelyn és Cynthia hogyan szerezték a vagyonukat. A rovartan még csak nem is szakma, csak egy hobbi. Talán az országban, ahol élnek, hihetetlenül bőkezű jóléti rendszer működik. Hogy mennyit foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel? Az Egyesült Királyság nem rendelkezik túl nagylelkű jóléti rendszerrel.
A szándékos késések és hibák nem túl átlátszóak? Meddig lehet ezt élvezni?
A késések és hibák teszik ki a film nagy részét. Mindig nehéz a karakter unottságát érdekessé tenni a közönség számára, de megpróbáltam aláásni vagy megtörni a szadomazohisztikus fantázia varázsát azzal, hogy megmutatom a mechanikáját és hogy időnként mennyi frusztrációt tud előidézni mindkét szereplőben. Hogy meddig lehet ez élvezhető? Evelyn számára – örökké. Cynthia számára – nem sokáig. A közönség számára – lehetetlen megmondani.
Ha azt mondom, hogy ez a film egy nagyon intelligens és egyben gonosz válasz A szürke ötven árnyalatára, nagyot tévedek?
Ez A Szürke ötven árnyalatától függetlenül lett megírva. A véletlen egybeesés az egyetlen, ami eszembe jut. Sok film készült a témában, de szokatlan, hogy egy hónapon belül kettő is, ennek köszönhető az összehasonlítás.
Egy-egy rövid kérdés Fekete Mátyás vágóhoz és Kemény Ildikó producerhez (Pioneer Pictures).
Gyakran csak képek váltogatják egymást elképesztő sebességgel, a rovaros jelenetek dinamizmusával mi volt az elsődleges szándék? /Ellentétben azzal, hogy más jelenetekből mérhetetlen nyugalom árad, szinte megáll az idő. Az elmúlásra leginkább a természet körforgásáról készített felvételekből lehet következtetni./
Igen, részben a film lassúságát próbáltuk megtörni a montázsok által, illetve a film szürrealizmusát és hangulatát is emelik, Jan Švankmajer – Historia Naturae c. filmjéhez hasonló módon. Ezen kívül pár éjjeli lepke nevével is játszottunk a vágáskor, mint pl. True Lover’s Knot vagy az Old Lady.
A rendező ugyan itt él, de ebből nem következik egyenesen, hogy itt is forgat, ki talált meg kit, a rendező a produkciót, vagy a produkció a rendezőt?
A rendező a produkciót.
