Hotel Transylvania 2. – Ahol még mindig szörnyen jó (Hotel Transylvania 2), rendező: Gendy Tartakovsky, szereplők/hangok: Adam Sandler, Selena Gomez, Steve Buscemi, Mel Brooks, amerikai családi animációs film, 89 perc, 2015. (6)
A Hotel Transylvania szörnyeinek meséjében az a legrémisztőbb, hogy mennyire rosszul sikerült. Pedig a közönségnek nincs nagy elvárása ezektől a produkcióktól csak annyi, hogy szórakoztassák a gyerkőcöket szép képi világgal és egy kedves történettel. Nem arról van szó, hogy erre nem törekedtek a készítők és hatévesen biztos hogy azt mondanánk erre a filmre, hogy imádtuk, de hatévesen egy színes cukorkás-papírért is képesek vagyunk percekig rajongani.
A Hotel Transylvania pár évvel ezelőtti első részében megismerkedtünk a hírhedt Draculával, aki nyitott egy hatalmas szállodát, hogy megvédje lányát az általa gonosznak vélt emberi fajtól és a kedvesen megrajzolt, de vérbeli szörnyek közt nevelje őt föl. Azonban a Hotelbe mégis bekeveredett egy hús-vér emberi fiú, aki egy szempillantás alatt beleszeretett Dracula lányába. Az érzés kölcsönös volt és a mese végére kézzel fogható tanulsággal és pár jópofa karakterrel együtt a gyerekek szerelme, apjuk áldásával, beteljesült.
A Hotel Transylvania 2 története innen folytatódik, amikor is a vámpírlány és az emberi származású kedvese szülőkké válnak. Természetesen Dracula gróf a nagypapák őszinte oltalmazásával és örömével vesz részt az unoka nevelésében, azonban aggodalma egyre inkább a felszínre tör, mivel az unoka, Dennis, úgy látszik nem vitte tovább a vámpír géneket, így nem is igazi szörny. Persze Dracula elhatározza, hogy bármi áron, de előhozza a csemetéből a vámpírt – természetesen az édesanya tudta nélkül. A küldetés azért is fontos, mert így meggyőzné Dracula a lányát, hogy maradjanak velük a Hotelben és ne vágyjanak a szörnymentes, emberi világba. Később, a szigorú és tradicionális szerepkört betöltve megjelenik Dracula apja is, a dédszülő, aki a régi szabályok híveként nehezen fogadja, hogy utódja csupán egy félvér vámpír…
Az animációs mozifilmekben az a legnehezebb, hogy egyszerre kell kiszolgálniuk a gyerekek igényeit, de nem feledkezhetnek meg a felnőtt nézőkről sem. Ez egy nagyon vékony jég, de nem lehetetlen abszolválnia a feladatot. Ráadásul ma már nem feltétlenül kell ezeknek a meséknek hercegnőkről és őket megmentő királyokról szólnia, így sokkal közvetlenebbek tudnak lenni. A szörnyek erre kiváló alapanyagok, mert szörny tulajdonképpen bármi lehet, persze föl kell őket ruházni emberi tulajdonságokkal és ez a fajta kontraszt kiváló koncepcióként szolgálhat. Azonban a Hotel Transylvániába hiába sikerült jól megrajzolt karaktereket vinni, talán némelyik még vicces is olykor, de a történet annyira lebutított és nem képes semmi újat hozni az első rész után, hogy egész egyszerűen csak unalmas lesz nézni.
Nem sikerült felejthetetlen figurákat alkotni és egyetlen poén sem ütött akkorát, hogy az ember képes lett volna őszintén, szívből nevetni egyet. Ráadásul a legkellemetlenebb az volt, amikor próbálták a készítők fiatalosra venni a figurát és annyira igyekeztek kamaszos, szlenges párbeszédet írni, hogy a néző érezte tőle kínosan magát. A dédnagyapa vámpír még képes is lett volna valami pluszt hozzáadni a filmhez, de őt mégis homályban hagyták a mese legvégéig.
Pedig a rendező az a Genndy Tartakovsky volt, aki a Pindúr Pandúrokért és a Dexter laboratóriumáért is felelős, így tényleg várhattunk volna valami sokkal eredetibbet. Az írók közt persze Robert Smigel mellett ott van Adam Sandler is, aki elvileg a humorra esküdte föl filmes karrierjét, de teljesen nyilvánvaló, hogy a kínos és minősíthetetlen vígjátékok koronázatlan királya.
A gyerekek valószínűleg élvezni fogják a Hotel Transylvania 2-t, mert szerethetőek a karakterei, kedves a mondanivalója és képes viszonylag impulzív maradni. Viszont szomorú, hogy ennél nem volt képes többre, pedig minden adott volt hozzá és tudjuk, hogy nem lehetetlen a feladat ebben a műfajban, mert tárt már elénk ennél számtalanszor minőségibb történeteket is az animációs világ.
