Mustang

Mustang, rendező: Deniz Gamze Ergüven, szereplők: Günes Sensoy, Doga Zeynep Doguslu, Elit Iscan, Tugba Sunguroglu, francia-német-török filmdráma, 97 perc, 2015. (16)

Holtomiglan holtodiglan…

Az idei Cinefest meglepetésfilmje, és egyben fődíjasa a Mustang végre eljutott a hazai mozikba. Időközben a film bezsebelt jó pár nemzetközi fesztiváldíjat (Szarajevó, Stockholm, Hamburg), Arany Glóbusz jelölése után pedig egyenesen a Saul fiával lesz versenyben a legjobb idegennyelvű film díjáért február utolsó napjaiban.

Öt lánytestvér vidáman kezdi meg nyári vakációját egy festői Fekete-tenger parti kis településen. A bigott vallási közeg azonban nem sok teret hagy felhőtlenül megélni a gyermekkort. A muszlim hagyományoknak megfelelően elérkezett az idő a lányok kiházasítására, így valahol félúton gyermek- és felnőttkor között főhőseinknek egyszerre kell megküzdeniük elnyomó családjukkal, a szabad párválasztás és szerelem ígéretének széthullásával, valamint az egymástól való elszakadás keserűségével. Az európai szemmel nehezen felfogható gyakorlatra az öt lány különbözően reagál, van aki rezignált beletörődéssel, van aki szexuális lázadással és van aki koránt sem egyszerű szökési kísérlettel próbál meg kapaszkodót találni.

A Mustang több tényező miatt is a tavalyi év egyik legjobb filmje. Ki kell emelni Deniz Gamze Ergüven rendezőnőt, akinek meglepő módon ez az első egészestés játékfilmje. Meglepő, mivel ennyire biztos színészvezetést ritkán lehet látni, az öt főszereplő lánynak nincs egy hamis, mesterkélt gesztusa, még a legutolsó mellékszereplő is hiteles. A forgatókönyv is telitalálat, a rendezőnő többször megemlítette interjúiban, hogy nem egy depressziós, társadalom- és valláskritikus film lebegett a szeme előtt, sokkal inkább egy keserűbb tónusú modern mese. Ennek köszönhetően a film kifejezetten szívhez szóló, bőven van részünk humoros jelentekben, az egész inkább egy jól eltalált coming of age történetre emlékeztet, amely történetesen egy mélyen vallásos muszlim közösségben játszódik.

Egy férfi-domináns világot ábrázoló moziban felmerülhet a veszélye, hogy a férfikarakterek megrekednek egy szimplán gonosz egydimenziós papírmasé ábrázolás szintjén. Szerencsére a Mustang ezt a csapdát is mesterien kerüli el. Sok esetben magukon a lánykérőkön is látszik a tanácstalanság, a zavarodottság és értetlenség és hogy tulajdonképpen a hátuk közepébe kívánják az egész hercehurcát. Különösen tragikusnak hat a bigott vallási tradíciók ráerőltetése egy olyan generációra, mely a technológiának hála már nem a világtól elszigetelten él, hanem nagyon is tisztában van egy modern nő lehetőségeivel.

A Mustangban nem csak a rendező teljesít fantasztikusan. Nem tudok elmenni említés nélkül a remek operatőri munka mellett, amely tényleg meseszerű szépséggel ruházza fel szereplőit, de az igazi aduász a film zenéjét jegyző Warren Ellis. A Nick Cave-vel több projektjén (Az ajánlat, 20000 nap a Földön, illetve jelenleg a Bad Seeds tagja) is együtt dolgozó zeneszerző filmzenéje egyszerre fájdalmasan szívfacsaró és légiesen felemelő, igazi kincs.

A Mustang úgy szól egy tőlünk földrajzilag távoli, ámde attól még nagyon is létező problémáról, hogy a történet vallásra és etnikai csoportra való tekintet nélkül mindenkinek átérezhetővé válik. A nézőtéren bár sokszor tehetetlenül ökölbe szorul a kezünk, de bizton állíthatom hogy a mozibol kijövet egy kis darabka sokáig velünk marad majd az öt lány történetéből.