Zootropolis - Állati nagy balhé

Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia), rendező: Rich Moore, Byron Howard, szinkronhangok: Ginnifer Goodwin (Csifó Dorina), Jason Bateman (Zámbori Soma), Idris Elba (Galambos Péter), színes, magyarul beszélő, amerikai családi animációs film, 108 perc, 2016 (6)

Az állati nyomozoo-k

Egy film, legyen az élőszereplős, vagy animációs erős gyanakvásra készteti a nézőt, ha a stáblistán 2 rendező, 2 forgatókönyvíró és további 7 ötletadó neve szerepel. Legnagyobb meglepetésünkre a Rontó Ralph alkotói egészen minőségi családi mozit raktak le az asztalra, mely kicsiknek és nagyoknak is egyaránt élvezetes moziélményt nyújt.

A Walt Disney Animation Studios az utóbbi években egyre határozottabban szilárdította meg renoméját a computer-animációs filmek világában. Ha az Aranyhajra, a Rontó Ralphra, vagy a Hős 6-osra gondolunk, a kivitelezés technikai tökélye mellet a forgatókönyvre is kellő energiát fordító, kifejezetten jól sikerült filmek jutnak eszünkbe. Szép lassan a stúdió filmjeit a házi rivális Pixar klasszikusaihoz lehet hasonlítani. Ezen „párbaj” újabb mérföldköve (és reméljük nem a végállomása) a Zootropolis, ami nem csak kiállja a megmérettetés próbáját, de könnyedén pipálja le a Pixar kevésbé sikerült filmjeit.

Főhősünk Judy Hoppsz egy tipikus mesehős, akit történetesen egy elragadó nyúl alakjában álmodtak meg a készítők, gyerekkorától fogva rendőr szeretne lenni, ami persze termetéből fakadóan jelent némi kihívást a főként zömök ragadozókat foglalkoztató állomány tükrében. Judy azonban nem adja fel egykönnyen és az akadémia végeztével elköltözik Zootropolisba. Hogy mi is Zootropolis? Egy olyan város ahol állatok, kicsik, nagyok, szelídek és átcivilizálódott vadak is egymás mellett élnek békében és harmóniában. Ebbe az idillbe rondít bele egy megoldatlan ügy, amelyben különféle állat-állampolgárok tűnnek el nyom nélkül. Judy 48 órát kap, hogy megtalálja az eltűnt egyedeket, miközben egy igazán ravasz róka szegődik társául.

Biztos sokan csak legyintenének, mekkora kliséhalmazt akarnak újra letolni a torkukon, ha egy élőszereplős film szinopszisát vázoltam volna fel. A Zootropolisban ezzel szemben pont az nagyszerű, hogy úgy elegyít egy elsősorban családoknak szánt könnyed műfajt, mint az animáció, a klasszikus haver-zsaru film motívumokkal és néminemű krimivel megfűszerezve (és fontos hozzátennem, mindvégig izgalmasan, de erőszakmentesen, a gyerekeknek is élvezetes módon), mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Emellett még elképesztő természetességgel nyakon is van öntve egy manapság különösen aktuális tanmesével, az előítéletekről, a másság elfogadásáról. És hogy mindezt úgy sikerül belecsempészni a filmbe, hogy egy pillanatig nem érezzük azt a bizonyos „elegem van már, hogy a csapból is ez folyik”-érzést, ráadásul az üzenet egy gyerek számára és könnyedén felfogható, kifejezetten fontos és aktuális filmmé avanzsálja a Zootropolist.

A komolykodás mellett persze bőven akad egészen meghökkentő kreativitással megálmodott fantasztikus látnivaló. Az állatok lakta megapolisz világa valami frenetikus és bár furán hangzik kimondani, teljesen logikusan megalkotott koncepció. Tele apró vizuális gegekkel, ami garantálja a film többszöri megtekintését. Meg merem kockáztatni, hogy ez az élettel teli, különböző fizikumú állatoktól nyüzsgő metropolisz az animációs filmművészet egyik eddigi csúcsa. Külön öröm, hogy az ezernyi ötlet mellett az alkotók nem a bazári szórakoztatás sokszor könnyebb útját választották, a filmet pakolták nem pakolták tele félpercenként hipersebességgel pörgő, ám sokszor egymást kioltó gegekkel, a történetnek van íve, a szereplőknek van mélységük, a poénokat remek érzékkel vezetik fel és ettől bizony emlékezetesebbek is azok. Az ifjoncok imádni fogják az összes szereplőt, csak győzzék kiválasztani új kedvencüket, az idősebb generáció pedig jókat fog hahotázni a jól sikerült pop-kulturális utalásokon.

Ha szeretnénk egy kedves családi mozit, ami úgy nevettet, hogy az felüdülés és nem fárasztás, egy családi mozit, ami úgy izgalmas, hogy a gyerkőcnek nem lesznek rémálmai, ami úgy szórakoztat, hogy közben tanít is valamit, akkor bátran menjünk el a moziba. Tény, hogy a szívünket (és a könnycsatornáinkat) nem fogja annyira próbára tenni, mint mondjuk az Agymanók, viszont a kettő közül ezt a filmet fogom megnézni többször.