A Főnök – kritika

A Főnök (The Boss),rendező: Ben Falcone, szereplők: Melissa McCarthy, Kristen Bell, Peter Dinklage, Kristen Schaal, amerikai vígjáték, 99 perc, 2016. (16)

Emlékszem a régi szép időkre, amikor Melissa McCarthyról a Szívek szállodája kedves, aranyos szakácsa, Sookie, jutott eszünkbe. Azóta hosszú évek teltek el, és amíg a sorozat többi szereplője 2007 óta szépen el is tűnt Hollywood süllyesztőjében, addig  a Sookie-t alakító színésznő karrierje meredeken ível felfelé. Hogy ez jó-e vagy sem, azt a nézőre bízzuk.

Melissa McCarthy ezúttal az USA egyik leggazdagabb üzletasszonyaként, Michelle Darnellként próbál minket elkápráztatni, aki a totális csőd után igyekszik újra a saját lábára állni a helyi cserkészlányok menedzselésével. Persze közben kiderül, hogy az eddig csak a haszont hajkurászó, molett CEO korántsem csak szilikonnal van feltöltve, és a méregdrága ruhái érző szívet takarnak. A szokásos.

A Főnök egy olyan „hagyományt” ápol, amely még 2011-ben indult a Koszorúslányokkal. Akkor kiderült, hogy a közönség igenis szereti a kaki-puki-pisi hármasból származó poénokat, így az alkotók gondolhatták, hogy 2016-ban is vevő lesz rá a nép. Ráadásul a szereplőket sem kellett nagyon variálni, hiszen Melissa McCarthy egyfajta női Adam Sandlerként az utóbbi években szinte csak az ilyen típusú filmekben szerepelt, így csak őt kellett a dúsgazdag üzletasszony szerepére leszerződtetni. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem CSAK ilyen poénokat sütöttek el (habár a film hemzseg az erőltetett jelenetektől), azért sikerült néhány igazán viccesre megírt párbeszédet is belecsempészni a másfél órás játékidőbe. Lényegében ezek miatt válik a Főnök nézhetővé azok számára, akik többet szeretnének látni a szórakozáshoz a törülközőbe csavart Melissa McCarthynál, ahogy a női nemi szerveit önbarnítózza.

Ben Falcone és a színésznő nem most szerepelt együtt először, az utóbbi időkben rengetegszer láthattuk őket együtt a vásznon, azonban ez csupán a második alkalom, hogy rendező-színésznő felállásban dolgozhatott együtt a házaspár. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor egy egészen ígéretes szárnypróbálgatásnak is vehetjük a Főnököt, és reménykedjünk benne, hogy innen csak felfelé fognak haladni.

Őszintén bevallom, egy rakás előítélettel ültem be a vetítésre, és egy fájdalmas 90 percre voltam felkészülve, de kellemeset csalódtam. Valószínű, hogy a Főnököt nem fogják Golden Globe-ra jelölni, és a kedvenc vígjátékom sem lett, de azért voltak jelenetek, amikor tényleg kicsordult a könnyem a nevetéstől.

Hozzászólások

hozzászólás