Szövetségesek – kritika


szovetsegesekSzövetségesek (Allied), rendező: Robert Zemeckis, író: Steven Knight, szereplők: Brad Pitt, Marion Cotillard, Jared Harris, amerikai-angol romantikus dráma, 124 perc, 2016. (16)

szovetsegesekA főszereplői miatt rommá harangozott Szövetségesek megérkezett végre a mozikba. Kár, hogy a film nem lett több egy kosztümös Mr. és Mrs. Smith-nél. Kapunk szerelmet a háborúban és háborút a szerelemben, közben kémkedünk egy kicsit és szétloccsan pár náci tiszt feje is az estélyiben lövöldözés közben.

A történet klasszikus kémdráma, amiben egy kanadai hírszerzőt (Brad Pitt) és egy francia ellenállót (Marion Cotillard) egymás mellé osztanak be egy küldetésben, ahol magukat házaspárnak kiadva kell eltenniük láb alól pár nácit. Aztán persze egymásba zúgnak, szeretkeznek a sivatagban, Londonba költöznek, vesznek egy házat, lezavarnak egy lagzit és szülnek egy gyereket. A sorrend teljesen mindegy, a lényeg, hogy minden csodás, minden olyan édes, mint egy kiló cukor, leszámítva, hogy amúgy még dúl a II. világháború a háttérben, amire van is némi erőltetett mozdulatsora a filmnek, hogy bemutatja nekünk, de mélyebben nem mennek bele, a felszín kapirgálása pedig inkább idegesítő.
Tudni kell, hogy ez valójában csak az előjáték, mert ezután jön a durvulás, pontosan félidőnél, amit a trailerben is ellőttek. Ugyanis felmerül a gyanú, hogy a feleség valójában egy német kém. A férj ennek ellenkezőjét természetesen azonnal, minden eszközt bevetve próbálja bizonyítani, miközben ő sem biztos az igazában.
Az egész film tulajdonképpen erre az egyetlen alapvető konfliktusra van felhúzva és ezzel tartja a néző figyelmét életben, de ez az egész nem a Szövetségesek érdeme, hanem az emberi kíváncsiságé. Mindenki meg akarja tudni az igazat; lehet hogy ez klisés, de működik, szóval alapvetően okos megoldás volt. Ehhez használják a kellő eszköztárat, ami tele van kettős elszólásokkal, félreérthető mozdulatokkal, amik egyre jobban fokozzák a hangulatot.

szovetsegesekA Forrest Gump és a Vissza jövőbe-filmek rendezőjétől, Robert Zemeckis-től, egy kicsit többet vártunk meg kell mondanunk őszintén. A Szövetségesek persze egy teljesen megbízható film, hiszen ezt a II. világháborús témát csuklóból hozza Amerika, akiknél korhűek a díszletek, megteremtik a kellő atmoszférát, ráadásul a Casablanca ihlette ruhák tényleg gyönyörűek. Ebbe a dekorációba belehelyeztek két világhírű és karizmatikus színészt, akik az elmúlt évtizedekben már bőven bizonyították tehetségüket az iparban, hiszen annyi mindent letettek már arra a közmondásos asztalra és a kvalitásaik nem csupán színészi értelemben mérendőek, hanem abban is, hogy borzasztóan híresek, így bármit el lehet velük adni. Brad Pitt olyan a néző szemének mint egy rég nem látott, de nagyon kedves szerető, Marion Cotillard pedig a nagybetűs nő, aki elegáns, tehetséges, változatos és könnyeden meseszép. A film legnagyobb szerencséje, hogy a főszereplő páros között megvan az a bizonyos kémia, ami nélkül nagyon nagy bajban lennének a készítők.

A Szövetségesek egy kellőképpen nagy volumenű produkció, amiben a szépség már megszokott, a történet kicsit megfáradt, egész egyszerűen olyan mint egy nem túl hideg téli estén a kandallóban parázsló tűzifa, ami már nem fog lángra lobbanni, de a látványa még pont kellemes.

10_7

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk „Annyira lenyűgözött Laci játéka, hogy elfelejtettem megszólalni” - Csuja Imre interjú
Következő cikk A szobalány - kritika