Kaliforniai álom – kritika


LLL d 12 _2381.NEFKaliforniai álom (La la land) rendezte: Damien Chazelle, szereplők: Ryan Golsing, Emma Stone, John Legend, J.K. Simmons, amerikai romantikus musical, 128 perc, 2016. (12) 

LLL d 12 _2381.NEFHihetetlenül hangzik, hogy az év egyik legfelemelőbb filmje egy musical lett. A Whiplash rendezőjének új alkotásában az a legbátrabb, hogy ebbe a cinizmussal bélelt világba úgy hozza vissza a romantikát, hogy nem émelyeg tőle a gyomrunk. Nem azért, mert nincs benne giccs, ráadásul tele van énekkel, tánccal, élénk színekkel, klasszikus love story-val, de felvállalja, muszáj neki, mert a szerelem és az álmodozás pont ilyen: egy kicsit giccses, egy kicsit szárnyaink nőnek tőle, egy kicsit táncra perdülnénk és ezt tényleg teljesen felesleges lenne tagadni. A Kaliforniai álom nem csodát művel és nem kőszíveket olvaszt meg egy fiktív, túlérzelmes történettel, hanem valóságot ad, azt a fajtát, aminek mindig féljük a keserű végkimenetelét, de aminek az íze tagadhatatlanul a legédesebb, amikor megélhetjük.

Damien Chazelle rendező, aki csupán 32 éves, megint egy olyan filmet készített, amiben a zenéé a főszerep. Nagy lehetett rajta a nyomás a Whiplash sikere után, de Ryan Gosling és Emma Stone segítségével hozott valami olyat a moziba, ami feltölt élettel és aminek érzései bekúsznak a néző bőre alá. Ráadásul a történet a legősibb, legegyszerűbb cselekménnyel rendelkezik, amiben az emberek álmokat kergetnek, majd belebotlanak bizonyos személyekbe és választás elé kerülnek, hogy tovább önmegvalósítsanak, vagy kössenek kompromisszumot és válasszák a szerelmet. A cél minden esetben a boldogság, csak soha nem tudjuk hogyan valósítsuk azt meg és ez a legnagyobb tét, mindig ezt kell eldönteni, hogy melyik utat válasszuk és megérik e az áldozatok amiket hoznunk kell.

LLL d 12 _2381.NEFMia (Emma Stone) egy kávézóban dolgozik és meghallgatásról meghallgatásra jár, hogy végre színésznő lehessen, amikor is belebotlik Sebastianba (Ryan Gosling) a jazz zongoristába, aki egy saját bárt akar nyitni, viszont nem képes kompromisszumokat kötni, ami eléggé megnehezíti a dolgát ebben a kihaló félben lévő műfajban. A két főszereplő egymásba szeret és kezdetben az egymásba vetett hit segíti azt, hogy megvalósítsák azt az álmukat, ami már azelőtt is létezett, mielőtt megismerkedtek volna, azonban ezzel egyidőben egymás akadályai is lesznek.

Ehhez az egyszerű sztorihoz jön az, hogy közben szereplőink egyszer csak elkezdik végigénekelni Los Angelest és a legváratlanabb helyzetekben és színtereken perdülnek táncra. Modorosnak kéne hogy hasson ez a stílus, de valójában ki nem érezte még azt, hogy táncba kezdene a nyílt utcán örömében és amúgy a zene az, ami a legszomorúbb és legboldogabb pillanataikban is ott van velünk. Ráadásul nem profi énekesekről és táncosokról van szó, pont az esendőségük és a nem tökéletes mozdulataik és hangjuk az, ami képes még közelebb hozni ezt a világot, ami jelenetről jelenetre idézi meg az ’50-es évek filmes hangulatait. Azért nyúl vissza a túlromantizált múltba, hogy még jobban nyomatékosíthassa a jelent, ami utat nyit a jövőbe.

john-legend-in-la-la-landA Kaliforniai álom úgy cuki, hogy nincsenek benne kölyökkutyák, úgy drámai, hogy nem hal meg benne senki és úgy kedves, hogy nincs benne semmi modorosság. Pedig akadnak túlvidám dalok és vágás nélküli musical betétek.

Ryan Gosling és Emma Stone már az Őrült, dilis, szerelemben is jó pár voltak és itt is imádjuk őket. Gosling humorban a Rendes fickókban látott paneleket hozza; az meg elismerésre ad okot, hogy a jelenetekben valóban ő zongorázott és nem használt dublőrt. J.K. Simmons is feltűnik egy kicsit a filmben és pont olyan seggfej személyisége van, mint a Whiplashben volt. A zene nem tökéletes, de Justin Hurwitznak így is sikerült pár olyan dalt hoznia, ami belemászik az ember fülébe és onnan a szívig meg sem áll.

A Kaliforniai álom már most egy csomó díjat tudhat magáénak a Torontói- és Velencei filmfesztiválokról is többek közt, ami nem meglepő, mert ritkán figyelsz ennyire az első percétől az utolsóig egy filmet, pláne ha abban ennyi giccs van. De hogy ne lenne benne, hiszen  minden szerelem és minden álom maga is az, mielőtt testet öltene a valóságban.10_9

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mindenki ki akarja nyírni Bruce Willis cimboránkat
Következő cikk Teljesen idegenek - kritika