Az éjszaka törvénye (Live by Night), rendező: Ben Affleck, szereplők: Ben Affleck, Elle Fanning, Sienna Miller, Zoe Saldana, Brendan Gleeson, amerikai krimi, 128 perc, 2016. (16)
Az ember, aki nem akart gengszter lenni
Dennis Lehane rosszfiús történetét Ben Afflek addig csűrte-csavarta, amíg egy jófiús történet kerekedett belőle. Látványos gengszterfilm annak minden kellékével, csak éppen a főszereplő lóg ki belőle a csibészes mosolyával.
Ahogy az gengszteréknél szokás, Joe Coughlin (Ben Afflek) kicsiben kezdi, hogy aztán ha nem is a csúcsra, de legalábbis ahhoz igen közel jusson el. A piti bűnöző, aki nem mellesleg egy magas rangú rendőr (Brendan Gleeson) fia első alkalommal még elbukja az életpálya modellt, mert valószínűleg nem figyelt eléggé, amikor a karrier tanácsadáson azt mondták, semmilyen körülmények között ne csináld meg a főnököd (Robert Glenister) nőjét (Sienna Miller). Egyéb alternatíva nem lévén, a konkurenciánál – vagyis az olasz maffiánál – helyezkedik el, ahol a szesztilalom idején a rum üzletágat kell felügyelnie és felvirágoztatnia. Lent délen édes éjen édent remélve meg sem áll Kubáig, ahol régi szokásához híven be is csajozik (Zoe Saldana), ám ezúttal kisebb kockázatot vállal, csak a helyi rumgyáros kishúgának teszi a szépet (és viszont). Hamar kiderül róla, hogy eszes kölyök (ráadásul a Coelho összest is kiolvasta bőrkötésben), így többször elnyeri a hónap dolgozója címet, de mindannyian nagyon jó, tudjuk – beleértve őt magát is -, hogy a múlt elől nincs menekvés, különösen, ha gengszter az ember.
Minden hollywoodi sztár életében eljön a pillanat – kinek előbb, kinek később -, amikor megnyílnak azok a bizonyos pénzcsapok és végre megfilmesíthet valamit, amibe beleszeretett, legyen az egy stílus, egy korszak, vagy éppen egy könyv. Ben Afflek kijárta a Warner stúdiónál az Éjszaka törvényét és 65 millióból vihette vászonra Dennis Lehane (Viharsziget, Titokzatos folyó, Hideg nyomon, Piszkos pénz) regényét. Amikor a forgatókönyvíró-rendező a főszerepet is magára osztja, szinte biztosak lehetünk benne, hogy mind a karakterben, mind a cselekményben ő maga is ott van.
A mi Gézánk 45 lesz idén, személyisége, stílusa, életfelfogása szépen vissza is köszön a filmben. A helyszínek, a díszletek, a jelmezek, az üldözős, verekedős, lövöldözős jelenetek hűen adják vissza ezt a korszakot, a szesztilalom idejébe tett utazás során valóban a bandaháborúk kellős közepén érezzük magunkat, ugyanakkor Coughlin karaktere valahogy az egész fölé emelkedik és képtelenség őt nem szeretni. Okos, ügyes, szép, kiáll az igazságért, megvédi a családját, a néző meg ott ül és ostorozza magát, amiért a gazdálkodásmenedzsmentet választotta az OKJ-s gengszterképzés helyett. De most akkor kivel is van dolgunk? Egy köztiszteletben álló ember fiát látjuk, aki törvényen kívülivé válik, elszereti más nőjét, áttér az éjszakai életmódra, lesz egy hűséges társa, jó kapcsolatokat ápol a helyi rendőrfőnnek, eszének és fizikai erejének köszönhetően pedig mindig üldözői előtt jár egy lépéssel. De hiszen ez egy maszk és köpeny nélküli Batman! Én szóltam.
Az Éjszaka törvénye részleteit tekintve kifejezetten jól és látványosan építkezik a klasszikusokból, ám összességében valahogy mégsem tud felnőni azokhoz, mert hiányzik belőle a rosszfiú faktor. Affleck szitává lőhet, leszúrhat, összeverhet, folyóba dobhat, eláshat bárkit, valahogy mégis mindvégig megmarad annak a kedves srácnak a szomszédból, aki mindig hangosan köszön és segít levinni a szemetet. A producerként munkálkodó Leonardo DiCaprio időnként igazán bokán rúghatta volna.
