Kisvárosi gyilkosok (Dræberne fra Nibe), rendező: Ole Bornedal, szereplők: Nicolas Bro, Ulrich Thomsen, dán fekete koméda, 90 perc, 2017. (16)
Az északi komédiák általában nem kímélnek senkit és semmit, ezúttal sincs egy másként, az egymásra bérgyilkost küldő házaspárok története gyakorlatilag szétalázza a házasság intézményét és a kisvárosi életformát.
Ibnek (Nicolas Bro) és Edwardnak (Ulrich Thomsen) nem kell a szomszédba menniük, ha az ügyfelek pumpolásáról és hitegetéséről van szó, de még így is kidolgozzák a belüket, hogy feleségeik a csillagos német márkával furikázhassanak. Régi házasokként sokat morognak, de azt még ők sem gondolták volna magukról, hogy egy alkoholmámoros éjszakán bérgyilkost rendelnek az interneten a kiiktatásukra. Másnap, a kijózanodás rögös útjára lépve persze visszacsinálnák a dolgot, de a tiszteletdíjat már elutalták és bérgyilkosunk, Igor Ladpolny (Marcin Dorocinski) el is indult, hogy eleget tegyen a megbízatásnak. A fiúk mindent elkövetnek, hogy elálljon a tervétől, de egyrészt túl nagy benne a tettvágy, másrészt a leitatására tett kísérletek rendre kudarcot vallanak. A két feleség, Gritt (Mia Lyhne) és Ingrid (Lene Maria Christensen) rájönnek a turpisságra, ezért ők is felbérelnek egy bérgyilkost, Miss Nippleworthyt (Gwen Taylor), aki amolyan fekete angyal Angliából. Ami ezek után jön, az a párterápiának egy olyan – ritka – válfaja, ahol az első és legfontosabb szempont az életben maradás. Ebbe az őrült, dilis ámokfutásba száll be a helyi erő, Heinz (Søren Malling) is több-kevesebb, de inkább az utóbbi sikerrel.
A film elsősorban a házaséletet árnyoldalát kezdi ki a már jól megszokott és kedvelt fekete humorral, de nekimegy a kisvárosi életformának is. A jóléti társadalomnak újfent kiosztanak egy-két pofont (pl. Ib és Edward eltitkolt, adózatlan jövedelme), miközben olyan karaktereket sem félnek előhúzni a kalapból, mint az arab terrorista taxis, a nem kicsit zsidó beütésű, rendkívül ellenszenves válóperes ügyvéd, vagy a meleg svéd salsaoktató, aki óráit a helyi templomban tartja. Az angol és orosz bérgyilkosok pedig nemzetük olyan képviselői, akik az összes sztereotípiát magukon viselik. Mindezeknek köszönhetően a cselekmény már-már abszurdba hajlik, a vicces cselekményre azonban árnyékot vet a végkifejlet, hiszen alapvetően mégis emberéletekről és a házasság megmentéséről van szó, valahova ki kell futnia ennek az egésznek.
A Kisvárosi gyilkosoknak minden erénye ellenére ezt nem is sikerült maradéktalanul véghez vinni, a befejezésből tényleg már csak Oprah Winfrey hiányzik. Ezt leszámítva szórakoztató dán mozi ismerős arcokkal, melyet régi házasként még jobban tudtam értékelni.