Mozart in the Jungle, készítők: Alex Timbers, Roman Coppola, Jason Schwartzman, szereplők: Gael García Bernal, Lola Kirke, Bernadette Peters, Malcolm McDowell, amerikai zenés vígjáték és drámasorozat, 29 perc, 3 évad, 2014-
Komolyzenei rock ’n’ roll
Sex, Drugs, and Classical music az alcíme a film alapjául szolgáló könyvnek. Nagyjából ezzel össze is lehet foglalni a sorozatot, ami a New York-i filharmonikusokról szól. A komolyzene legnagyobb művészeinek káoszba fulladó mindennapjait ismerhetjük meg egy oboista lányon keresztül, aki akkor kerül közel a zenekarhoz, amikor feltűnik benne a kiszámíthatatlanul bohém új maestro.
Két Golden Globe-díjat és még egy pár rész erejéig Monica Belluccit is magáénak tudhatja a Mozart a dzsungelben, ami egy klasszikus, nagyjából fél órás részekkel operáló dramedy. A komolyzene egyértelműen a legnagyobb karaktere, ami azok számára sem lesz zavaró, akik nem kedvelik a műfajt, sőt ahogy haladnak előre az évadok, egyre hosszabban hallgathatunk végig darabokat, de ez cseppet sem lesz feszélyező, vagy teszi musicalessé a sorozatot, inkább folyamatosan szoktatják hozzá ehhez a művészethez a laikus nézőket is.
Az első két évad a maga kis történeteivel és egyre jobban kibontakozó karaktereivel igazi feelgood érzést ért el, de a 3. évadra már érezhetően túltolták a készítők a káoszt és folyamatos önismétlésbe kezdtek. 
Úgy érezni, hogy a kelleténél jobban szerették volna megmutatni az úgymond igazi káoszba öltöztetett művészek lelkét, akik tényleg úgy viselkednek, mintha nem ezen a bolygón élnének. Ezek a bohém jellemek, valódi zeneművészek, egoista jellemű, képzelt világuk zűrzavarában élő emberek egy idő után megterhelőek tudnak lenni a szervezetnek. Bár pont az a jó a sorozatban, hogy másrészről bemutatja az ő egyszerű emberi sorsukat és hétköznapjaikat is. Az embernek amúgy sincs sok esélye rá, hogy lássa milyen az élete annak, akinek a főállása a komolyzene. Egy bolti eladóról vagy egy tanárról még vannak tippjeink, hogy milyen munkafolyamatokat végezhet, de nyilván érdekli az embert az a világ, ami valakinek szintén csak egy munka, de tudjuk, hogy hihetetlen tehetséget, baromi nagy kitartást és véres küzdelmet igényel, ha valaki a legjobbak között akar lenni.
A készítők között ott van Roman Coppola, aki a Holdfény királyság társírója, illetve Jason Schwartzman, aki szerepel is a sorozatban és a Wes Anderson filmekből lehet ismerős. A Mozart a dzsungelben szériából amúgy baromi sok érdekességet és kulisszatitkot megtudhatunk, hogy hogyan is működnek az ilyen szervezetek. Egy zenekart fenntartani mindig nagyobb költség, mint amennyit a teltházas előadások képesek termelni, ezért nagyon komoly kampányok és reklámok folynak az adományokért.
A sztori röviden annyi, hogy megismerjük Hailey-t (Lola Kirke), a fiatal oboista lányt, aki iszonyat kitartóan küzd azért, hogy a legjobbak közé kerülhessen, miközben tipikus New York-i lányként házibulizgat, próbálja összekapargatni az albérletre valót és fiúzik. Eközben a New York-i Szimfonikus Zenekar új karmestert kap, a világhírű Rodrigot (Gael García Bernal), aki a velejéig művészlélek fickó és képzeletben gyakran elegyedik párbeszédbe mentorával, Mozarttal. Rodrigo felfedezi Haley tehetségét, amit elsőként csupán azzal kamatoztat, hogy felfogadja őt személyi asszisztensének. 
Közben megismerkedünk a zenekar többi tagjával és ennek a világnak a mindennapjaival. A tagoknak természetesen a hangszerük a legnagyobb szerelmük, valamint tanúi vagyunk annak is, hogy milyen sértődékeny és érzékeny lelkek ezek a művészek. Egyre inkább tudatosul bennünk, hogy a ’finom művész’ jelzőt hanyagolhatjuk ezzel a bandával kapcsolatban, ugyanúgy isznak, drogoznak és kalandoznak, mint amilyennek bármelyik együttes tagjait képzeljük el. Tényleg sajnálatos, hogy a 3. évadra ennyire csapongóvá vált a sztori és már túltoltak benne minden szálat. Nagy történetek nincsenek, inkább a karaktereken és a zenén van a fő hangsúly.
A Mozart a dzsungelben az a legjobb, hogy egy nagyon egyéni témát, valamint egy laikus számára ismeretlen szubkultúrát tálal baromi természetesen. A színészek iszonyatosan jól keltik életre a karaktereiket és itt egyiknek sincsen könnyű dolga. Ügyesen egyensúlyoznak annak határán, hogy egyszerre szerethetőek, de végig éreztetik, hogy ez egy olyan világ, amibe amúgy bárkinek nincs belépése. A különféle szereplők konfliktusain és össze nem illő személyiségükön azonban csodásan ível át a nagybetűs zene és annak szeretete, ami egy egészen másik világba repíti őket, ahol minden különbségük eltűnik. Őrült és érdekes sorozat lett ez.
