Ötvenkét évvel az első Disney animáció után a Százholdas pagony lakói immár „élőszerepben” elevenednek meg a héten, ezen idő alatt Róbert Gedeonból is családapa lett. De pontosan hogy is festett az idevezető ösvény? Kronológiailag végigmegyünk a csacsi öreg csekélyértelmű, a kistermetű, a hosszúfülű, a könyvben benne sem lévőőőőőBUMM, és két S-ses és Y-os barátaink összes mozgóképes kalandján!
I.rész,
amelyben Mackó megszületik és világsiker lesz, bejárja a hidegháborút, később kényszerből moziba kerül, hogy aztán rögös úton visszatérjen a csúcsra a TV-ből Tigris színrelépésével, mellékesen pedig a cikk is elkezdődik
Micimackó (Winnie), Edward néven „látta meg a napvilágot” 1921-ben. Milne akkor vette a plüsst egy éves fiának (ezért lesz ő 99 éves, amikor Róbert Gida 100), és még első írott verziójában is Edwardként szerepelt. Ez egy verseskötetben történt (1924), de a Teddy Beart először újágban olvashatta a nagyérdemű. Edwardból 1925-ben lett Winnie, miután a kis Christopher Robinra nagy hatással bírt az állatkertben látott, világháborúból kimentett maci. Ekkor már egy kisebb házi plüssállatkertje is összegyűlt – a többi pedig már történelem.
Az 1926-os Micimackó és az 1928-as Micimackó kuckója (a kettő között 1927-ben egy verseskötetben szintén feltűntek) hatása máig töretlen, ám a filmipar – hiába az epizodikusságában rejlő potenciál – 1960-ig nem nyúlt hozzá egy 1935-ös felolvasós animáción kívül, pedig 1929-53 között Stephen Slesinger birtokolta az amerikai jogokat. Neki nem ez volt legerősebb portékája, de egy 1932-es Broadway előadást 1947-ben moziba küldött. Walt csak ő utána tárgyalhatott, azonban Milne 1953-tól haláláig ragaszkodott a jogokhoz, ezután családja és Slesinger özvegye kapta a „tortát”.
Shirley Temple: Micimackó (1960)
Még az első direkt mozgókép sem nevezhető igazán filmnek, mert „csak” egy – a szokásosnál mondjuk sokkal igényesebb, 10 napig próbált – bábelőadás felvételét tartalmazza. A Shirley Temple nevével fémjelzett antológiasorozat 1958-61 között 2 évad alatt 41 meseelőadást vett fel a tévéző gyerkőcök számára, szerencsére a Micimackó már a 2., színes évadban ment le. Temple nagyon odafigyelt a fiatalokra: egy véletlen elejtett „shit” már kirúgással járt, saját gyerekei is szerepeltek, elolvasott minden forgatókönyvet és javasolt esetleges változtatásokat, ha kellett. A Micimackóban Róbert Gida anyját játssza, aki elmeséli a figurák történeteit – még hogy férfiuralom volt annak idején, itt kérem simán leváltották „Milne apafiguráját”, a szerző-mesélő-játszó családapát egy színésznőre!
Disney 1961-ben kapta meg végül a jogokat, 1966-ban és 1968-ban jelentkezett élete utolsó produkcióival, utóbbival már poszthumusz, de akkoriban nem egyedül ő adaptált…
A szovjet Micimackó trilógia (1969-72)
A korszakról általában a hidegháború vagy az űrverseny jut eszünkbe, de a Nyugattal a Kelet ilyen téren is szembeszállt, hisz a középen lévő angol mesehősöket mindketten magukénak akarták. A Disney 66-os és 68-as rövidjei után a szovjetek hárommal válaszoltak (69, 71, 72), de ezek összjátékideje csupán 40 perc, kevesebb, mint a Disney addigi termése. A meglehetősen low budget Micimackók az orosz fordítás idején születtek, a rendező pedig direkt kerülte a Disney epizódokat. Ennek ellenére a Mesélőt és a térképes-dalolós kezdést mégis nagyon hasonlóra sikerült összerakni, de például kivette Róbert Gidát a történetből.
Ha belenéztek, ugyan rá lehet sütni, hogy vajon miért a Nu Pogodi maradt meg inkább tőlük, ám jól időzített ironikus beszélgetéseikkel és mozdulataikkal az orosznyelvterületen ez a verzió is éppúgy kultikussá vált. Még 2012-ben is szerepeltek bélyegeken a rajzok, kifestettek villamosokat velük, 1976-ban pedig állami kitüntetést kapott a rendező, aki aztán találkozott amerikai kollégájával. Itt a Miciékkel rövidanimációs Oscart kapó Wolfgang Reitherman állítólag azt mondta, hogy jobban szereti a szovjet verziót a sajátjánál.
Összeollózva három kisfilmből: a klasszikus Disney Micimackó megszületése (1966-77)
Na de most menjünk picit vissza az időben, picit nagyon, ugyanis Walt már 1938-ban megkörnyékezte a Pagony jogait, leginkább lánya hatására. Ő mutatta meg neki a könyveket, amiken egész nap röhögcsélt. A jogok végül 1961-re lettek meg: Christopher Robin a sikert rosszul élte meg gyerekként és a családjának is kellett a pénz, így anyja beleegyezésével könnyen megváltak tőlük (és szép lassan, darabonként Mrs. Slesinger is kénytelen volt), de csak 3 évvel később merült föl először a film – amit aztán (részben a Dzsungel könyve miatt) visszasoroltak egy élőszereplős elé berakható röviddé. Walt, főképp az Alice Csodaországban megosztó mivolta miatt az érdemi munkát átpasszolta másoknak. Reitherman rendezőként kicsit több humort és amerikanizált szereplőket szeretett volna, így született meg (a Susi és Tekergő hódmodelljét újrahasznosítva) Ürge és a Mesélő karaktere, akik szerintem sokunk első negyedik falakat áttörő szereplői lettek. Maugliék miatt azonban a Disney „kilenc nagy öregje” közül csak páran tudtak foglalkozni a projekttel, ami végül időre elkészült ugyan, de nagyon megosztó lett. Bár Milne özvegye, Daphne szerette, a brit kritikusok rendesen szétszedték, a könyvek illusztrátora „Shepard bácsi” pedig egyenesen paródiának nevezte.
A Micimackó és a méhecskék fája után tehát nem nézett ki egy Oscar a már készülőfélben lévő folytatásnak, ám a Micimackó viharos napja (vagy lármás) végül csak elvitte a franchise egyetlen ilyen szobrát. Walt itt is a háttérben felügyelte a dolgokat, két szinkronhanghoz ragaszkodott csupán, melyből az egyiket el is fogadták: a „világ legjobb filmjéből”, a 12 dühös emberből ismert magas hangú John Fiedler 2005-ös haláláig megmaradt az első rövidben még néma Malacka szerepében, castingja vált Walt utolsó jelentős tettévé.
A Dzsungel könyve bemutatója idején már megvoltak a Macskarisztokraták tervei, ám az amerikai népszerűség miatt a kettő közé még gyorsan beékelték – immár több nagy öreg bevonásával – a Micimackó folytatást, amely már hűebb volt a könyvekhez, mint elődje. Immár a könyvekhez, hiszen nem két egymás utáni fejezetet, hanem vegyesen adaptált történetelemeket mixelve egymással mindkettőből. Érdekes, hogy máig van olyan Milne fejezet, ami még nem köszönt vissza, de párat meg akár többször is (Füles farka Bagoly csengőjeként, Zsebi-Malacka csere) filmre vittek. Reagáltak a britektől kapott legnagyobb kritikákra (Malacka visszafojtására), az eredmény pedig a már említett Oscar lett.
Csakhogy Walt halála után komolyabb válságba került a Disney. A reneszánsz és a sorozatok indításai még odébb voltak, addig egy sötét korszakot éltek. A Micimackó és a Tigris (vagy Tygryss két S-sel és Y-nal?) rövid is csak 1974-re készült el, de legalább sikeres lett, Oscar jelölést és Grammy díjat zsebelt be. Ennek következtében született az elhatározás: kis kipofozással és betoldásokkal minimális anyagi befektetés mellett készülhetne egy nagy játékfilm a három epizód összefűzéséből. Ez az epizodikusság tette később a sorozatot minőségileg egyik (ha nem a) „legösszetartóbb” Disney címmé, hisz már alapok is csak epizódok, csak a szereplők közösek, a sztorit nem erőltetve kell VHS-en és DVD-n még több pénzért folytatni. Az összevonás kapóra jött a stúdiónak és Walt álma is az egész estés volt.
Bár sokaknak nem lett szimpatikus ez a lépés, határozottan profitorientált döntésük végül a tényleges franchise katalizátorává és 11 évvel halála után Walt utolsó nagyjátékfilmjévé tette a Micimackót. A 22. számozott mozis animációs filmjük az átkötéseken kívül új anyagot csupán a zárójelenetben tartalmazott, ám a válság végéig ragaszkodtak ahhoz, hogy továbbra is csak rövidek készüljenek majd. De filmformátuma végett ez lett az a verzió, ami a világ legtöbb országába, így hozzánk is eljuttatta Mackóékat. 1988-tól a magyarok is beszálltak hát a mókába egy emlékezetes szinkronnal. Ám addig is történtek dolgok a Pagony környékén…
(Sőt, igazából a 3. rövid előtt is, mert Tigris állandó visszatérője volt egy klasszikusokat felvonultató Disney antológiának, mely mindig egy sztár élőjeleneteivel kötötte össze az adásonkénti 3-4 Mickey-Goofy-Plutó stb. epizódot – ez volt a The Mouse Factory.)
Winnie the Pooh Discovers the Seasons (1981)
Az első rövidek 20-25 percesek voltak, ez azonban még a 10-et sem érte el. De nem is kellett, hisz nem mozis, hanem iskolai oktatószándékkal készítették, amelyből a kis lurkók Mackóval együtt ismerik meg az évszakokat. Pici fejezet ez a sorozat történetében, de történelmi jelentősége mégis van: animációban a Disney itt használt először Hanna-Barbera hangeffekteket. Ha pedig a film miatt a korábbiakat egynek vesszük, akkor ez az egyetlen történet, amiből Tigris teljes egészében hiányzik (de a Méhecskék fájában sem volt még benne). Ürge sincs, Kanga és Zsebibaba pedig még nem lakhattak a Pagonyban. Hiányukat több későbbi történetben indokolják meg (akár utólag is) így. Szinkron nem készült.
Füles nagy napja (A Day for Eeyore, 1983)
Az oktatófilmet gyártó külső stúdió munkájával annyira elégedett volt a Disney, hogy rájuk bízták a negyedik és egyben utolsó mozis rövid megalkotását is. Két fülescentrikus fejezetet adaptálva a Kőbe szúrt kard újrabemutatásához kapcsolták a nagyobb bevétel reményében. A válság még tartott, ez lett az első külső cég által moziban futtatott Disney 1938 óta és az első Micimackó, amit nem élőszereplős film előtt játszottak. Ez lett a Disney utolsó olyan bármije, ahol az elején volt a stáblista és a végén csak egy „The End”. Ugyan a Viharos nap eseményeit figyelmen kívül hagyta (lesz még pár hasonló eset, de fő az epizodikusság!), jellege miatt később mégis kapcsolták a klasszikushoz. Nálunk is, de csak feliratosan, ami azért furcsa, mert elvileg a film hazai premierje után nem sokkal egyszer leadta a Magyar TV is. Vajon az elszállt archívum egy martalékává lett, vagy a beszámoló emlékszik rosszul?
Welcome to Pooh Corner (1983-86)
1983 még két fontos dolgot hozott: az utolsó jogdarabkákat Slesinger özvegyétől (meg lett hát a teljhatalom) és a válságot lezárni kívánó első lépést, a Disney Channel indulását, amely egészen 1997-ig mindenféle reklám nélkül sugárzott. Ismétléseivel az első Micimackó sorozat addig is volt képernyőn, hisz maximálisan kihasználta műsoridejét. A 120 normál és pár különkiadást megélt szériában színészek (páran a korábbi szinkronokból) öltöztek be a szereplőknek, Ürge és Róbert Gida hiányzott, Zsebibaba csak idővel vált bábból beöltözött gyerekké, de fizikailag is láthattuk a Mesélőt, aki bluescreennel felvetett átkötőkben köszöntötte a nézőket, a háttér idővel változott – ugyanilyen technikával készült a Dumbo sorozat is, mely szintén akkor futott. A félóra három részből épült föl: egy 20 perces átlagos történetből, 5 perc dalolászásból (egy külön együttest alkottak a pagonylakók) és egy 5 perces oktató jellegű szkeccsből, ami különböző dolgok elkészítését mutatta be.
A szereplőkön azonban nagy változtatásokat eszközöltek és nem csak a jelmeztervezés miatt. Micimackó picit okosabb lett, Malacka megkapta sálját (és tejesüvegekként ábrázolt xilofonon játszott), Tigris tehetséges festőként Kangáékkal élt, Fülesnek rendes farmistállója és jó tánctudása volt, Nyuszi bűvészkedett, Bagoly szemüveges lett és jól főzött (valamint régi pilótasapkája és sálja volt repüléskor, fel/leszállásait repülők hangeffektjeivel színezték ki), míg Zsebi előbb piros, majd fehér pólót hordott. Ő a történetben totyogóból ovis lett, szóval az egyetlen karakter, akin nem változtattak, az Kanga. Micimackó itteni főtémája egy korábban kikukázott Mary Poppins betétdal lett, Franciaországban pedig külön verzió futott, viszont ez idő alatt elkezdődött az igazán kultikus Disney sorozatok első hulláma is…
Micimackó újabb/legújabb kalandjai (1988-91)
„Hajnalodik, kiugrom az ágyból, a barátom már vár reááááám.” Amennyiben a Disney reneszánsz idején születtél (vagy lettél szülő), úgy gondolom, hogy a fejedben már ment is tovább a sorozat főcímdala. A sorozaté, amely egyértelműen a Kacsamesék, a Balu kapitány, a Csipet csapat, a Gumimacik és a többi klasszikus, 1986-tól a reneszánsz végéig indult sorozat mellé tehető, ám míg a fentiek még ősrégi rövidekből (vagy erőltetve a Dzsungel könyvéből) nőttek ki, addig a 4 évada alatt 50 részt megérő Micimackó hűbb maradt a filmhez és az eredeti történetek hangulatához. Legalábbis a 10 perces szegmensek mindenképp, hisz a 20 percesek sokszor elborultabb megoldásokat is használtak, Milne-től nagyon távol, de még mindig csak egy kisgyerek fantáziájában maradva – pont ezért az első és utolsó évadra jellemző ilyen részek is még pont elnézhetőek maradtak. De hogy a ház mit keresett ott, ahol?
A sorozatnak igazából Mackó, Malacka, Tigris, Nyuszi, Füles és Ürge voltak a főszereplői, Kanga és Zsebi sokszor hiányoztak (de még nem élhettek ott), Bagoly nagyobb mellőzése viszont már furcsább. Róbert Gida főszereplő egyértelműen csak a 4. szezonban volt, az 1.-ben visszatérő, a köztes 20 részben meg alig tűnt föl. Hozzá sokszor társult az anyja, akinek arcát sosem láttuk teljesen, de a sorozat vezette be a szelíd elefántokat (a 30 év során a szinkronokban 3 különböző álnevük volt), Nyuszi madárneveltjét, Bagoly rokonait és még egy csomó elhanyagolhatóbb kisállatot, akik közül később csak a férgek és a varjak, mint Nyuszi ellenfelei tűntek föl. De termeszektől kezdve, mézrabló hibridpároson át a diókat adó zsebtolvaj rágcsálókig elég színes lett hirtelen a Pagony élővilága.
Az elborultabb részek persze másokat is megihlettek, a vadnyugati játék több hasonlóságot is felmutat a Toy Story 3 elejével, ami ugye szintén egy gyerek fantáziája. De emellett – az adásidő végett kicsit egyszerűsítve – adaptált olyan Milne sztorikat is, amik kimaradtak a négy korábbi animáció során, igaz, később jobban ragaszkodva az alapanyaghoz csak megcsinálták ezeket filmekben is. Az első évad sikere után a Disney Channelről átkerült a stúdió országos adójára, az ABC-re, ezért lettek rövidebbek a további szezonok. Hozzánk 1994-95-ben ért ide és a kötelező Róbert Gida csere mellett csak Ürge kapott új hangot.
Cartoon All-Stars to the Rescue (1990)
A sorozat idejéhez erősen kapcsolódik még két különkiadás, melyből ez úgy egyetemesen is elég különc. Ha azt gondoljuk, hogy a Ready Player One volt a popkultúrára játszás első nagy dobása, tévedünk, ugyanis ez a drogellenes McDonald’s kampány félórában összeszedett 23 karaktert 10 épp menő rajzfilmsorozatból. A korszak mind a négy országos kereskedelmi adóján lement párhuzamosan, és még pár kábelcsatorna is beszállt, a VHS verzióhoz pedig még maga Bush elnök és a First Lady is felvett egy köszöntőt a Fehér Házból. A betétdalt Alan Menkenék (Kis hableány, Szépség és a szörnyeteg, Aladdin) szerezték, szóval nem bíztak semmit a véletlenre. Mára kissé ironikus az az over-the-top stílus, amit a McDonald’s itt végigvitt, pláne az, hogy pont ők, akik az egészségünkre ugyanúgy károsak.
A történet a tipikus amcsi tiniről, Michaelről szól, aki amellett, hogy füvezik még az apja sörét is kilopja a hűtőből. Húga aggódik érte, ám a fű füstjéből kinövő szellem már őt is csábítja. A testvérek szobáiban lévő rajzfilmes cuccok elevenednek meg és próbálnak segíteni (hogy mi lehetett abban a mariskában?), míg végül a történet egyfajta Karácsonyi énekké válik, ahol Tapsi Hapsi időgéppel megmutatja Michaelnek a múltat, a jelent és a jövőt.
Mivel a jogokat mindenki ingyen odaadta, így az eredeti elképzelést maximálisan kihozták, de a poszteren még ott lévő Törpilla helyére így is Michelangelo jött a Tini nindzsa tekiktől. A többiek: Alf, Alvin, Simon, Theodore (Alvin és a mókusok), Tiki, Niki, Viki (Kacsamesék), Garfield, Tapsi Hapsi és Dodó Kacsa (először nem az addigi híres hangjukon, ő pár héttel korábban hunyt el), a Muppet bébik, Slimer a Szellemirtókból, Törpapa, Okoska, Törperős, továbbá utalás Gyalog Kakukkra. És persze Jim Cummings hozta mind Mackót, mind Tigrist. Azonban még így sem ez a legnagyobb crossover, amiben ők részt vettek!
Micimackó és a karácsony (Winnie the Pooh and Christmas Too, 1991)
A sorozat után pár hónappal az ünnepekre időzítve még lement egy plusz epizód, ami a szokásosnál kicsit hosszabb lett, bár ebben a Disney akkori elnökével és a Pooh Corner beöltözött szereplőivel felvett prológ is benne van. A Télapónak írt levelet az északi szélbe dobva küldik el hőseink: Nyuszi új légycsapót, Füles egy hóernyőként szolgáló esernyőt, Tigris egy hóban is működő rugót a farkára, Malacka egy bármilyen apróságot, Róbert Gida pedig egy szánkót kért a levélben. Mackó mindenkinél kiegészíti ezt mézzel, ám ő maga elfelejtett kérni, ráadásul a szélirány fordulásával a levél is visszajön, így fogja magát és télapónak állva megpróbálja teljesíteni egymaga a többiek kívánságait. Mint epizód, szinkron ehhez nem készült, ám mivel egy picit felújítva (Nyuszi színét kijavítva) ezt beszerkesztették a Boldog új mackóévet!-be, azzal együtt 2002-ben megkapta a maga fordítását, persze a sorozattól eltelt évek a szinkronstábon is érződtek. Ebből a verzióból tudjuk meg, hogy ez a kenguruk érkezése előtt történt, de Bagoly is hiányzott. Az eredeti ’91-es itt:
A cameo mesterek Rogertől Szimbáig és a pereskedés (1988-1991-2004)
Egy csomó másik Disney cuccban, paródia nélkül, konkrét cameóként tűntek föl szereplőink. Kezdésnek még nem is kell Disneyn belül nézelődnünk, mert bár a Roger Nyúl a pácban inkább Oscarjáról és a filmtörténelem egyetlen Tapsi-Mickey találkozójáról maradt híres (meg Donald és Dodóéról), a sok firka között egy pillanatra bizony Malacka sziluettje is felbukkan. A fináléban, amikor kilyukad a fal, az épp elhúzó vonat végén lóg.
Ugrunk négy évet és a Goofy és fiáról szóló Dinka banda (később Goofy bandája) című sorozathoz érünk, ahol Ürge két epizódban is megjelent, az egyikben elég fontos szereplőként, de csak, mint sima állat duma nélkül. Három évre rá az Aladdin egyik 1995-ös részében Dzsinni változott át egy picit Tigrissé, ez nálunk Mikó miatt elég meta, bár ha azt vesszük, hogy eredetiben ugyanaz szinkronizálja Mackót és Tigrist, mi csak betekintést (5:45-től) nyerhettünk ebbe. Újabb négy év telik el, ekkor Bagoly szerepel a Szünet egyik részében egy fán, de ő nem áll meg ennyinél, ugyanabban az évben a Mickey Egér – Volt egyszer egy karácsony c. filmbe is berepült, mint már karakter és nem sima állat. (A Csipkerózsikában az még nem konkrétan ő, csupán a modellt hasznosították újra hozzá később.) És hogy a sort keretbe foglaljuk, az Oroszlánkirály 3-ban Nyuszi árnyékát lehet felfedezni.
A fősodorban egy öt éves szünet következett, ugyanis a Disneyt 1991-ben beperelte Slesinger özvegye azzal, hogy átverték az értékesítési jogokkal, kárpótlásként kb. 290 millát követelt. A Disney 66-ot fizetett, a pert 2004-ben zárták le, de 2003-ban majdnem elvesztették. Ez akkor a cég bevételének egyötödét jelentette volna. De a Pagony a per közepette emelkedett fel!
Boo to You too! (1996)(„Micimackó és a halloween”)
Ez a CBS-en lement halloween special merített a filmből és a sorozatból is. Gyerekszobás mesélős intróval, de a szériára jellemző dramaturgiával operált beiktatva reklámszüneteket és pár további narrációt, ám ezúttal a Mesélőnek nem volt kihatása az eseményekre. A Róbert Gidát, Bagolyt és természetesen a kengurukat mellőző sztoriban Malacka a főszereplő, aki halloween kapcsán szembenéz félelmeivel, hogy ne rontsa el a többiek örömét, hogy ne legyen az ünnepből hallo-wasn’t. Az epizódhoz nem készült szinkron és bár hiába lett később ez is beszerkesztve egy filmbe (ahol Zsebi ki is mondja, hogy ez is előttünk történt, mily meglepő), az sem jött be hozzánk. De ez csak előszele volt valami nagyobbnak.
Micimackó visszatér (1997)
Ez a nagyobb pedig a mozifilm 20 éves jubileumára időzített, mondhatni közvetlen folytatás. A DisneyToon csak úgy öntötte magából a rosszabbnál rosszabb erőltetett folytatás VHS-eket, itt azonban a projekt nem a puszta pénzszerzés céljával készült két évig a Goofy mozi utántól. Nem pusztán „a következő” rész volt, hanem az első egységes egész estés Micimackó, ami bár alapvetően teljesen eredeti szkripttel rendelkezett, abból indult ki, ahogy a könyv (és a ’77-es betoldás) végén Róbert Gida iskolába megy. Hőseink ezt félreértik és egy nagy keresőkalandra indulnak, ahol mindegyikük megküzd saját vélt, vagy valós határaival.
Az eredetileg moziba szánt (végül nagyvásznon csak pár külön eseményt megért) alkotást aztán VHS-re dobták ki, ezúttal nem a minőség, hanem a komorság miatt. Mondhatni ez a legdarkosabb Micimackó, Kanadában még korhatár besorolást is kapott. Azonban ezt akkoriban csak páran ismerték föl, Roger Ebert például szerette, de a legtöbben csak egy pénzhajhász VHS-ként azonosították és ezt csak hosszú idő múltán sikerült levetkőznie magáról. Az animáció, a karakterek lelki ábrázolása, a zenék és a szinkron minősége csak később tette azzá a méltán elismert kultuszfolytatássá, amiként ma ismerjük. Bár Ebert mellett is voltak páran, akik már kijövetelekkor szerették, egy kritika pl. konkrétan jobbnak nevezte Milne könyveinél. Ez lett a Disney első videófilmje, ami később speciális kiadást is megélt.
Közeledve a könyvekhez, picit a humort is kivéve Ürgét hanyagolták (sőt, itt kezdték szép lassan véglegesen elhagyni), a Mesélő is inkább csak mesélt, de a kenguruk még folytatás lévén is otthon maradtak. Hozzánk a megjelenésével (és a ’77-es felújított szinkronjával) együtt érkezett meg, most először a sorozat történetében az aktuális merch-ekből is kaptunk.
Micimackó és a hálaadás (A Winnie the Pooh Thanksgiving, 1998)
Karácsony és halloween után az újabb TV-s rövid a hálaadást célozta be, méghozzá olyan jól, hogy Emmyre is jelölték és 2003-ig minden évben megismételte az ABC. Hasonlóan a két évvel korábbihoz, ez is szobás-mesélős nyitánnyal indult reklámszünet helyekkel és ki nem találjátok: Kangáék hiányával. Mivel a dramaturgia ismét a sorozatot idézte, Ürge visszatért. A történet szerint Mackóéknak nincs túl sok fogalmuk a hálaadás valódi mibenlétéről, így Nyuszi, szervezési képességeire hagyatkozva próbálja a káoszt ünneppé varázsolni – több-kevesebb sikerrel. Epizódként ez sem jött be hozzánk, ám az Ajándékok ideje szegmenseként 2005-ben csak megkapta a szinkronját, ott hivatkoztak rá ezzel az egyszerű címmel (akár a karácsonyira). Ez még screener VHS-en is terjengett, az eredeti adásról keringő felvétel pedig Ürge konyharobbantásánál képileg ugyan befagy kicsit, de itt megtekinthető.
A Valentine for You (1999)(„Micimackó és a Valentin nap”)
Csak kis idő telt el a hálaadás óta, az utolsó ünnepi rövid máris műsorra került. Azon kívül, hogy Danny Elfman szerezte a zenéjét és az eredeti Tigris hang utolsó szerepe volt ez, nincs túl sok minden érdekesség itt. Azzal, hogy filmbe később nem iktatták be (illetve a sorozat valentinnapos részével kötötték csak össze) a világ legtöbb országába nem jutott el, így hozzánk se, kissé mintha mostohagyerek lenne. Zsebibabáék ebből is hiányoztak (most utoljára), és az előző két rövid receptje alapján ment ez is. Róbert Gida első szereleméről szól, a „lányról”, aki kapcsán tanácsokat kér csupafiú barátaitól. Körükben azonban kitör a pánik, elvégre lesz még Róbert Gida szívében hely ezek után számukra? Egy 4. évados rész ilyet már (nem Valentin nappal) pedzegetett anno, annál azért ez karakterhűbb maradt szerencsére.
Micimackó: Az ajándékok ideje (1999)
Az ünnepi rövidek után immár inkább pénzcsinálási okokból gondolta úgy a Disney, hogy minimális új anyaggal korábbiakat lehetne kiegészíteni – igen, csúnya üzletpolitika ez, de pont e nélkül a ’77-es mozifilm sem létezne. A kerekítve 61 perc első 33-jában új rajzolt anyag nincs. Egy CGI szobaintró, pár montázs és a mesélő könyvlapozgatásai egészítenek ki két korábbi részt: a széria egyik szegmensét, és a hálaadásos rövidet egy évvel korábbról. Ezek után kapcsolódunk be szentestén Nyuszi házába, aki várja Kicsit/Csibit, a kék madárkát, aki egy emlékezetes epizódszereplője volt a sorozatnak. Ezt az emlékezetes eseményt kell elmesélni Zsebinek (aki még nem élt velük), így két perc után ismételten 20’ archív anyagot látunk. Innentől aztán a zárójelenet a madárka visszatérésével már végig új, de jön a stáblista, azaz kereken öt perc friss – és a franchise szempontjából mégis fontos – jelenetet láthattunk. Kevés? Még mindig több, mint 77-ben! Persze nálunk, mikor 2005-ben kijött nem volt ilyen rossz a helyzet, hisz a Hálaadáshoz ekkor készült el a szinkron és a montázs alatti dalok is új feldolgozások. Különben a friss anyag ellentmondott a madárka 2. megjelenésével a sorozatban (ott Csibiként fordították kissé inkonzisztensen), avagy szimplán csak a két rész közé tehető be eme 5 perc. És amúgy mindig más méretűként találkoztunk vele.
(1999-ben továbbá elindultak a Disneylandekben itt-ott máig futó Micimackó tematikájú látványosságok pár exkluzív jelenettel és hangjátékkal: Tigris eredeti szinkronja ezzel vonult vissza. Na igen, nekünk csak egy pár év alatt lepusztuló Mici játszótér jutott a nyóckerbe…)
A Tigris színre lép (2000)
A DisneyToon következő nagyszabású projektje 3 év munkájának eredménye, a Micimackó visszatér után pedig egy családiasabb folytatás. Hasonlóan az előzőhöz, ez is egy eredeti (könyves) alapvetésből indul ki, miszerint „a szellemes, jellemes, kellemes Tigris, az én vagyok magam”. Bár a projekt Micimackó és a családfa címen indult, végül úgy döntöttek, hogy ezúttal Tigrist nem csak fő-, hanem címszereplővé léptetik elő – ez pici spin-off hatást kelt ugyan, de ma már egyáltalán nem hat természetellenesnek. A recept bevált és még háromszor hoztak hasonlóan magas minőségben karakterorientált meséket.
Mivel Kangának ott van Zsebibaba és Bagoly is folyton a rokonságról beszél, Tigrisben felmerül a kérdés, hogy vajon az övé merre lehet? Vajon tényleg ő az egyetlen Tigris? Van-e családfája, és ha igen, akkor azok miért nem Vin Dieselék? Mert bizony mára (nem csak a Halálos iramokban/miatt) ugyan igen elcsépelt téma lett ez, a végső tanulság akkoriban még nem tűnt nemhogy erőltetnek, talán az egész franchise legszívbemarkolóbb jelenetét hozták ki belőle. A történetből Ürge hiányzott, ragaszkodtak a könyvekhez, bár a Mesélő ugyan hatott a dolgokra, de a rajzokkal igyekeztek Shepard eredeti illusztrációit jobban követni, érződik is.
Tigris eredeti szinkronhangjával vettek fel még pár sort a produkció előtt (’98 tavaszán), de már nem találták megfelelőnek hangszínét (végül a Disneyland jelenetekkel kárpótolták és búcsúztatták), ami viszont nagyobb jelentőséggel bírt, hogy 1971 óta először írtak egészestés eredeti Disneyhez dalokat a legendás Sherman testvérek, akik a régi slágerekért is feleltek. Aztán megnyerték Kenny Logginst, aki ugyan inkább a Top Gunról ugorhat be, de két, csak Micimackó tematikájú albumot is kiadott (lényegében ő kint a Halász Judit), végül Harry-Gregson Williams szerződött a score-ra. Azért ilyen fontos itt a zenéről beszélni, mert ezeket hallva döntött úgy Michael Eisner Disney CEO, hogy ezt moziban, világszerte kell bemutatni.
Hiába volt sűrű a Disney 2000-res éve (Fantázia 2000, a mérföldkő Dinó Pixar segédlettel, Eszeveszett birodalom), még besűrítették Tigriséket is. Ezzel pár hónapot késett ugyan a film, de nagyobb költségvetést és óriási rivaldafényt (vörös szőnyeges nagy világpremiert!) kaptak a készítők, akik 23 év után újra a mozivásznakra varázsolhatták a Pagonyt. A Kacsamesék (1990) és a Goofy (95) filmek az aktuális sorozatokon alapultak (bár utóbbi a ’90-es évek egyik legjobb ifjúsági filmje lett végül, jócskán túlnőve alapjait), így a Tigris színre lép vált az első „igazi” nagyvásznas premierüké, azzá, amiről már a Visszatér munkálatai óta, azaz 5 éve álmodtak. A Tigris ráadásul az első, ténylegesen (nem epizodikusan) egész estés Micimackó mozifilmmé vált. Meg a legtöbbet hozóvá, 2011-es reboot ide vagy oda…
És nagy szerencsétlenségére az Oscaron még pont nem volt animációs verseny (bár azt a kategória létét kiváltó Csibefutam vitte volna el), ám az animációsok Oscarjának számító Annie-n mind rendezési, mind színészi, mind zenei kategóriákban jelölték. A Visszatér megosztottságát (inkább földbe döngölését) követően erre nagy szükség volt. Csak az USÁ-ban 23 hétig maradt műsoron, egyes országokban még tovább, ezzel máig a leghosszabb mozis premierkarriert befutott darab a sorozatban. Csak moziban világszinten több, mint 96 millió dollárt hozott, alapköltségvetése 15 volt, ezt emelték meg valamicskével. Sokáig lógott a levegőben egy második Tigris központú film, de erről 2008-ban hallhattunk utoljára (Loggins dolgozott a dalokon). A DisneyToon inkább a többiekkel akart hasonló diadalokat.
Miciék tehát a csúcson voltak, és ahogy mondani szokás: a csúcson kell abbahagyni. Így teszünk most mi is, de holnap visszatérünk a Pagonyba annak XXI. századi történéseivel!
