A Kolibri-projekt (The Hummingbird Project), rendező: Kim Nguyen, szereplők: Jesse Eisenberg, Alexander Skarsgård, Salma Hayek, belga-kanadai thriller, 111 perc, 2018. (12)
Kábel a rengetegben
Amióta szuperszámítógépek kereskednek helyettünk a tőzsdén, minden a másodperc töredéke alatt történik. Az idő vált a legfontosabb tényezővé, ezért mindenki ebből próbál lefaragni. A Kolibri-projekt egy ötletet jár körbe, melynek kiagyalóit elkapja a gépszíj, de ordít róluk, hogy egyébként tök rendes srácok.
Vincent (Jesse Eisenberg) és Anton (Alexander Skarsgård) unokatestvérek, New Yorkban élnek és a high-frequency trading (HFT) bizniszben dolgoznak. A nagyfrenkvenciás tőzsdei kereskedelem nem új keletű dolog, a harmincas évek óta van jelen. Fejlődésnek igazán akkor indult, amikor a NASDAQ 1983-ban bevezette a tisztán elektronikus kereskedelmet. A XXI. században minden a milli- és mikromásodpercekről szól, ami dollármilliárdokat jelent. A gyorsabb összeköttetések minimalizálják a kereskedéshez szükséges időt (a gépek közötti információ áramlásának a fénysebesség szab határt), így a cégek különböző technológiai trükkökkel próbálnak jobb helyzetbe kerülni. Ez egyáltalán nem illegális, de elsősorban attól függ, hogy ki mekkora erőforrásokat tud mozgósítani. Hogy a középosztálybeli kiskereskedők ne kerüljenek hátrányba, az egyes országok kormányai különböző eszközökkel, pl. sebességkorlátozás bevezetésével igyekeznek szabályozni az üzletmenetet. 
A filmben fontos szerephez jutó üveges optikai szálon keresztül az információ a fénysebesség kétharmadával száguld. Ennél már csak az adatok levegőn keresztül történő közlekedtetése a gyorsabb, ezt szolgálják a világ tőzsdéi közötti folyosók, melyek tele vannak hullámokkal. Mindenből persze az is következik, ha az egész bedől, akkor az – közel – fénysebességgel fog bekövetkezni. A mindig pörgő elemző Vincent és a magába forduló programozó zseni Anton olyan megoldásokon dolgoznak, melyekkel újabb értékes törtmásodperceket faraghatnak le, ezáltal még nagyobb nyereséget könyvelhetnek el. Főnökük, Eva Torres (Salma Hayek) igazi rabszolgahajcsár. Egy nap mindketten felállnak, hogy megvalósítsák őrült ötletük és saját vállalkozásba fogjanak. A cél egy optikai kábel lefektetése Kansas és New York között, ami rettentő sok mérföldet és vagy 10 ezer telektulajdonost érint. Ehhez egyrészt befektetőt kell találniuk, másrészt fel kell fogadniuk a világ legjobb fúrószakemberét, Mark Vegát (Michael Mando). A terv a Kolibri-projekt elnevezést kapja Anton álma után, aki az így megszerzett pénzből egy házat akar venni ott, ahol kolibrik veszik körül. Eva Torrest nem olyan fából faragják, aki szó nélkül hagyja ezt, miután kideríti, hogy volt alkalmazottai miben mesterkednek, mindent elkövet, hogy a terv kudarcot valljon. 
A forgatókönyv a kanadai Kim Nguyen (az Oscar-jelölt A háború sámánja) tollából származik, aki egyben a film rendezője is. A cselekmény első olvasatra valósnak tűnhet, azonban kitalált történetről van szó, melyet bevallottan az ilyen típusú tőzsdei kereskedelem aktuális kérdései inspiráltak. A stábot a világ első számú optikai kábelgyártója tanította be, így minden, amit a vásznon látunk, megfelel a valóságnak. A cselekmény nem nélkülözi sem a humort, sem a drámát, amikor bemutatja, hogyan jutunk el az ötlettől a megvalósításig. Vincent, Anton és Vega mind másban jók, teljesen eltérő személyiségek, de közös bennük, hogy a dologban egyszerre látnak szakmai kihívást és pénzszerzési lehetőséget. Befektetőt szereznek, meggyőzik a telektulajdonosokat (magyarázd el az egyszerű halandónak, hogy miért jó a nagyfrekvenciás tőzsdei kereskedelem), átfúrnak hegyeken, folyókon, mocsarakon, természetvédelmi területeken úgy, hogy az optikai kábelnek végig nyílegyenesen kell futnia.
Gyönyörű tájakon járunk, de a felvonultatott géppark, az alkalmazott műszaki megoldások és módszerek is megérnek egy misét. A lefektetésre váró optikai kábel persze nem elég, Anton újabb és újabb programokat ír, hogy mindenkinél gyorsabbak legyenek. Fel kell venniük a harcot Toresszel is, aki persze nem hagyja annyiban a dolgot. Volt beosztottjai ötleténél gyorsabb megoldás érdekében minden követ megmozgat, elszipkázza a munkásokat, magas fizetéssel és bónuszokkal csábítja magához a legjobb szakembereket és a hatóságot is rájuk ugrasztja. Minden mögött ott van az ember. Láthatjuk, hogyan lesznek egyre elszántabbak és hanyagolják el a családot, hogyan ötletelnek, győznek meg másokat, hogyan küzdenek meg az elemekkel és a felmerülő problémákkal, miközben hajszolják az álmot és Dagobert bácsihoz hasonlóan ott lebegnek a dollárjelek lelki szemeik előtt. A másodperc törtrészére hajtanak, miközben elmennek mellettük a hétköznapok és csak utólag szembesülnek azzal, ami igazán fontos az életben.
A Kolibri-projektet nézhetjük úgy, mint egy izgalmas technothrillert, de sokkal inkább az emberi oldalra fókuszál, ami a sztorit tekintve eléggé szokatlan (általában vagy az izgalomra, vagy a humorra, a valóságban megtörtént esetek erősen kiszínezett bemutatására hajtanak), ugyanakkor éppen emiatt, illetve Eisenberg és Skarsgård karizmájának köszönhetően válik gondolatébresztően szórakoztatóvá.
