Német Expresszionizmus
Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe csapata megkísérli azt, ami másoknak csak hosszú könyvciklusokban sikerült: írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. A legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek. Az 1., 2. rész és a 3. rész itt >>>
A filmezés korai éveinek döntően francia és tengerentúli élharcosai után kissé meglepő, hogy az első teljes értékű filmes irányzat, végül a húszas évek Németországában született meg. Ez lett a német expresszionizmus, amit nem lehet is és nem is kell elvonatkoztatni az expresszionizmus, mint művészi kifejezésmód más formáitól. Ebben a korban beszélhetünk irodalmi, vagy éppen képzőművészeti expresszionizmusról is, mégis az irányzat a filmgyártásra gyakorolta a legnagyobb hatást.
A filmes expresszionizmus az első világháború utáni Németországban talált követőkre, mikor is a kor uralkodó politikai tendenciáihoz mérten patriarkális porosz hatalomgyakorlat integritásának csorbulása után a német nép először szembesült 20. század kulturális pluralizmusával. Az expresszionista film a népies miszticizmus és háború után meghonosult progresszív művészetszemlélet szerelemgyermeke, melynek eszköztárában egyaránt fellelhetőek a gótika és a modern ponyva elemei.
A korai-expresszionizmus időszaka a húszas évek elejére tehető. Az ekkor készült filmek jellemzően az akár a késő-középkorba is visszanyúló, népies legendákból merítenek, Paul Wegener Gólemje (1920) például 17. század Prágáját idézte meg. Szintén misztikus kérdéseket jár köbre a Nosferatu (1922), vagy az a Dr.Caligari (1920) is, amit a műfaj talán legkiemelkedőbb alkotásaként tartanak számon.
(Ősi miszticizmus és a modern kultúra látványos találkozása A Gólem című filmben)
Az expresszionizmus végül Fritz Lang feltűnésével nyert új arculatot, aki az urbanizáció témájának beemelésével formálta át az irányzatot. Ezen alkotásai közé tartozik a három részt is megélt Dr. Mabuse széria és az M-Egy város keresi a gyilkost, ahol egy rettegett gyermekgyilkos szedi áldozatait, egy rideg, lelketlen, a náci térnyerést előrevetítő német nagyvárosban.
Szintén egy elidegenült nagyváros a helyszíne a langi életmű legremekebb darabjának, a Metropolisnak, amit a rendező elmondása szerint a korabeli New Yorkról mintázott. Az egyszerre futurisztikus, ugyanakkor a múltba révedő filmben a társadalom két részre szakad, az egyik gondtalanul él a fényűző metropolisz felszínén, míg a másik a föld alatt, egy életen át tartó munkával szolgálja ki őket. Ebben az utópisztikus mesében, a rendező a legősibb félelmeinkhez visszanyúlva próbálja megérteni a jövőt, az urbanizmus és a kapitalizmus általi elidegenülést prognosztizálva. Elnézve napjaink társadalmát Lang jóslata pedig aligha lehetne helytállóbb.
(Az életet teremtő tudomány, a német expresszionizmus visszatérő témája)
A legfontosabbak…
Dr. Caligari (1920)
A gólem (1920)
Nosferatu (1922)
Metropolis (1927)
M – Egy város keresi a gyilkost (1931)
Kapcsolódó anyagok:
Tim Burton és a némafilmes elődei: Fritz Lang, F.W. Murnau, Robert Wiene
