A film rövid története 2. rész


Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amiben a Hetedik Sor Közepe csapata megkísérli azt, ami másoknak csak hosszú könyvciklusokban sikerült: írásba foglalni a film, talán nem is olyan rövid történetét. A legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve, többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig. Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek. Az 1. rész itt >>>

A narratíva megjelenése 

Ebben a közegben jelent meg Georges Méliès és csodás találmánya, a narratíva. Méliès ott volt azon az 1985-ös vetítésen, Párizsban, és később ő lett azon úttörők egyike, akik a filmet többnek látták holmi cirkuszi attrakciónál, és megkísérelték művészi szintre emelni.

Méliès volt az első, aki a ma már trivialitásnak számító történet ötletével állt elő. Ő már nem csak akcidens mód filmezett. Munkáit precíz tervezés előzte meg. Szerepet játszó színészt és díszleteket alkalmazott, ahhoz hogy különálló jeleneteit egységbe öntse, vágást használt. Legkiemelkedőbb munkája Az Utazás a Holdba (1902), amit sokan az első, elbeszélő filmnek tartanak.

(Az Utazás a Holdba látomása messze meghaladta saját korát)

Mélièsnek megannyi kortársa volt. Elég csak George Flemingre és az Egy amerikai tűzoltó élete (1903) című filmjére gondolni, vagy elmerülni az Edwin Porter által dirigált, A nagy vonatrablás (1903) kietlen világában. Mégis, a korszak messze legfontosabb alkotója az a D. W. Griffith lesz, akinek nevéhez többek között a Letört Bimbók (1919) és a Türelmetlenség (1916) című eposz is fűződik.

Griffith egy megfoghatatlan jelenség, aki lényegében egymaga forradalmasította a film formanyelvezetét. Munkáiban a korát meghazudtoló monumentalitás az akár évezredeket felölelő cselekményben és a grandiózus díszletekben ölt alakot, igaz elbeszélésmódja sokszor egyszerű melodrámába hajlik át.

Pályáját beárnyékolja az Amerika hőskora (1915) című eposz, melyben a rendező a Klux Klux Klán ,,hőstetteinek” állít emléket. Griffith karrierje innentől a kényszeres bizonyítás jegyében telt, több olyan faji kérdéseket boncolgató dráma is került ki a kezei alól, amik sokszor érezhető megszállottsággal emelik pajzsukra a tolerancia és elfogadás üzenetét.

(Az Amerika Hőskora ,finoman szólva is megosztó történelemszemléletet tükröz)

Griffith legkiválóbb munkájának az 1916-os Türelmetlenség számít, aminek büdzséje az akkor példátlannak számító 1 millió 700 dollárra rúgott. Az előkészületek két éven át húzódtak, nagyszabású díszletek tömkelegét építették meg, a tizenötezer statiszta ellátásra külön kisvasúttat létesítettek. Egészen hihetetlen, de a forgatás száz kilométeres körzetében még egy meteorológiai figyelőszolgálatot is létesítettek.

A párhuzamosan négy történetet bemutató film, nyíltan moralizál, rámutatva az emberi történelem során szisztematikusan ismétlődő „türelmetlenségére” (az angol cím Intolerance, ami magyarul intoleranciát jelent). Persze ahogy az lenni szokott, ez a korszakalkotó film kolosszális pénzügyi bukásnak bizonyult, Griffithnek saját zsebből kellett kifizetnie a befektetőket. Ez persze mit sem von le a Türelmetlenség értékéből, ami bravúros hatásteremtésével és tértől és időtől elrugaszkodott cselekményével a filmtörténet örökérvényű klasszikusainak egyike.

A legfontosabbak…

Utazás a Holdba (1902)

A nagy vonatrablás (1903)

Egy amerikai tűzoltó élete (1903)

Amerika Hőskora (1915)

Türelmetlenség (1916)

Az ezt megelőző rész:

A film rövid története 1. rész

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (325.)
Következő cikk Valós halál (Altered Carbon) 2. évad - kritika