Magdolna, rendező: Buvári Tamás, szereplők: Nagy Katica, Buvári Villő, magyar játékfilm, 97 perc, 2020. (12)
„Uram, Királyom! Végy magadhoz!”
Minden korszaknak megvannak a maga nagy, unásig ismert és ismertetett alakjai. Aztán van ez a fiatal lány, akinek csak 24 év adatott meg az életből, de ezalatt olyan tettet, tetteket vitt véghez, hogy mindenképpen érdemes beemelni a köztudatba. Szépen, okosan kivitelezett mozi a Magdolna.
Bódi Mária Magdolna 1921-ben született Szigligeten és 1945-ben halt vértanúhalált a Balatonfűzfő melletti Litéren. Egész életét Isten szeretetének és az emberek szolgálatának szentelte. Uradalmi cseléd szülők gyermekeként az iskolában a legjobb tanulók közé küzdötte fel magát, gyári munkásként tanulékonysága miatt hamar az elsők közé került, miközben lelkipásztori munkát végzett és a betegeket, nélkülözőket segítette. Mikor 1945. márciusában a szovjet csapatok megérkeztek Litére, egy katona Magdolnát betuszkolta egy bunkerbe, hogy megerőszakolja, ő viszont ellenállt és megsebesítette, amiért az több lövéssel végzett vele.
Szentté avatását Mindszenty József, akkori veszprémi püspök kezdte el még 1945-ben, majd 1990-ben Szendl József által indított perújrafelvétellel vette ismét kezdetét. 2016. októberében véget ért a szentté avatás egyházmegyei szakasza, majd 2017. márciusában a veszprémi egyházmegye küldöttsége átadta a szükséges (több ezer oldalnyi) dokumentumokat a Vatikán illetékes hivatalának. Ezek vizsgálata jelenleg is folyamatban van, a végső döntést a pápa mondja ki.
Buvári Tamás (Projekció, Szeretföld) forgatókönyvíró-rendező filmje Magdolna életének két napját dolgozza fel. Az egyik 1933-ban játszódik, az akkor 12 éves Magdolnában tudatosul a küldetése, a másik pedig 1945-ben, halála napján.
Buvári Villő alakításában egyszerre van jelen a gyermeki ártatlanság, a játékosság és a felnőtteket megszégyenítő rendíthetetlenség, céltudatosság. A mostoha körülmények ellenére mind otthon, mind pedig az iskolában példát mutat, szófogadó, szorgalmas lány, de megvan benne a lázadó szellem. A felismerést követően már ekkor is erős benne a hit, a küldetéstudat, ugyanakkor nyoma sincs a képmutatásnak, a vakbuzgó vallásosságnak.
Nagy Katicára komoly feladat hárult, 12 évnyi jellemfejlődést, szorgalmat és állhatatosságot kellett Magdolna karakterébe „beletennie”, amit sikerrel vitt véghez. Magdolna nővé válva is a neki kijelölt utat járja, Istent szolgálva segíti, támogatja és a többieket és tartja bennük a lelket. Céltudatos és megingathatatlan, ezekben a vészterhes időkben a közösség legmegbízhatóbb pontja, legszilárdabb támasza. Még az sem érdekli, hogy ezért mások esetleg megvetik, gúnyolódnak rajta.
A cselekmény kevés szereplővel néhány helyszínt bejárva, gyakorlatilag két napba sűríti bele a rövid, de tartalmas életutat, egyúttal bemutat egy egész korszakot, a szegénységet, a nélkülözést, a bizonytalanságot, a háború sújtotta vidéki Magyarországot. Az életerős felnőtt férfiak testileg és lelkileg megnyomorodva vagy egyáltalán nem térnek vissza a frontról, a magukra maradt gyerekek, idősek és a nők pedig csak reménykedhetnek abban, hogy kimaradnak azokból a rémtettekből, amikről a szóbeszéd terjed. Magdolnában erős a hit és kész az önfeláldozásra, ha eljön az idő.
Dokumentumfilmszerű, fekete-fehér, szikár, szép és letisztult mozi ez, amiben egyszerre van jelen a misztikum és a tragédia a képi és zenei világ, valamint az erőteljes színészi játék által. Független alkotás, ami a lényegre fókuszál és olcsó megoldások helyett okosan teremti meg az atmoszférát, hiánypótló és elgondolkodtató.
