A hivatal (The Office,UK), alkotók: Ricky Gervais, Stephen Merchant, szereplők: Ricky Gervais, Martin Freeman, Mackenzie Crook, Lucy Davis, angol szituációs komédia, 2 évad (12 rész+2 rész karácsonyi különkiadás, 30 perc) 2001-2003. (16)
A Hivatal, ahová röhögve jártunk be Ricky Gervais jóvoltából
Ricky Gervais-zel először a Hivatalban „találkoztam”. Egy barátom nyomta a kezembe azzal kiegészítve, hogy már többen csalódottan adták vissza. Bízva az ízlésében, egy esélyt adtam neki. Bevallom, azóta sem feszengtem, nevettem és égtem ennyit egy sorozat alatt. Sokszor éreztem is, hogy lesül a pofámról a bőr. A sorozat társírója és rendezője Stephen Merchant, akivel később a szintén briliáns Futottak még (Extras) vagy a Life’s Too Short című sorozatokat is összehozták.
Egy korábbi cikkben már tisztelegtem John Cleese zsenije előtt, ez az a szint, amit majd’ 30 éven át senkinek sem sikerült megugrania. Szerintem Ricky Gervais az egyetlen, aki képes volt erre. Ricky Gervays a 21. századi televíziózás legérdekesebb és talán legmegosztóbb személyisége, a kínos szituációk boncmestere, lehet érte rajongani, vagy húzogathatjuk a szánkat, de egy dolog biztos, mindegy, hogy sitcom, vagy dráma, ha benne van a keze, akkor igényes munkát kapunk.
Hogy miről szól a Hivatal? Rólunk. Hogy mitől zseniális A Hivatal? Mert ijesztően magas az égésfoka, mert percenként megsemmisül, és/vagy megszégyenül valaki. Mentes minden giccstől, tabukat döntöget, meg sem próbál ferdíteni. A hivatal bármelyik munkahely lehetne, mindenhol ugyanez a forgatókönyv fut, kivéve persze, ha egymagad dolgozol. Ebben a sorozatban aztán tényleg senkivel sem szeretnél azonosulni, mindenki annyira tompa, szerencsétlen és valahogy annyira ismerős…
Ricky Gervaist pedig azért imádjuk, mert a legnyomorúságosabb dolgokat is humorral kommunikálja. A sorozat tele van olyan kínos jelenetekkel, amiken (még ha egyedül nézed is) elszégyelled magad. Az egyik legsúlyosabb jelenet, amikor tűzriadót imitálnak, és a mozgássérült kolléganőt is ki kellene valahogy juttatni az épületből. Igen tudjuk, hogy csak papíron működünk, élesben kevésbé, de muszáj ezt végig is néznünk? És akkor ez csak egy snitt a sok közül.
Szerintem sokunknak van -jó esetben csak egy-olyan ismerőse, mint David Brent (Ricky Gervais). Ő a poéngyáros, jófej és főleg laza főnök, akit munkaidőn kívül egy jobb ízlésű ember messze elkerül. A viccei ízléstelenek, szakállasak, obszcének, vagy mindez együttvéve. Azt nem nagyon értjük, hogy miért épp ő a főnök, merthogy érdemi munkát nem csinál, helyette rosszabbnál rosszabb gegekkel traktál, aminek a határait nem igazán érzékeli. Az alkalmazottaknál kocsmázással akar bevágódni, esetleg másoktól lopott bölcsességekkel filozofál, vagy a saját verseivel-, súlyosabb esetben dalaival fárasztja őket.
A teljesítményt pedig az este elfogyasztott sörben méri. Látványosan nehezen viseli, ha nem ő van középpontban. Igazából szánod őt a kisebbségi komplexusáért, a kezdődő kapuzárási pánikjáért. Rasszista, szexista, önmagáról pedig csakis felsőfokban beszél. Az öltönyénél csak az élete szürkébb, mégis el van telve magától. Meg van győződve arról, hogy őt mindenki szereti, de közben folyamatos visszacsatolást is vár. Ha hasonlatot keres magára, akkor Martin Luther King, esetleg Jézus is eszébe jut, te meg már legalább háromszor estél le a székről a nevetéstől. Én többször hangosan ki is mondtam, hogy hagyd már abba, ne csináld, kérlek ne égesd már magad! Egyszer próbáltam megszámolni, hányszor igazítja meg a nyakkendőjét, de feladtam…
Az egyetlen rajongója Gareth (Mackenzie Crook), aki szerint tényleg vicces, a legjobb barátjának Chris Finchet (Ralph Ineson) tartja, ő a világ legokosabb embere (szerinte), ő Mr. IQ 142. Ő is egy esettanulmány, egy pojáca, borzasztó közönséges alak, utálja is mindenki. Undorító, ráadásul neki csak obszcén, perverz viccei és gondolatai vannak.
David Brent következetlen a végsőkig: miközben arról kellene döntenie, hogy a kötelező leépítés miatt kitől váljon meg a cég, ő felvesz egy titkárnőt. Merthogy azért konfliktus is van: két iroda egybeolvasztása a tét, melyik szűnik meg, ki menjen, ki maradjon. De fut itt egy esetlen szerelmi szál is Dawn (Lucy Davis) és Tim (Martin Freeman) közt, illetve Gareth is kitartóan tapos egy magasabb beosztás reményében. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudjuk meg, ki „Majom Allen a raktárból”.
Az összes szereplő remek, mondjuk azt látjuk, hogy nem az Actor’s Studio válogatta őket, de valószínűleg itt pont ez volt a cél. A sorozat másik nagy előnye, hogy nincs benne gépi röhögés, helyette a fénymásoló-, nyomtató hangja, vagy a folyamatos telefoncsörgések teszik életszagúvá az egészet, mintha tényleg ott lennénk. Szerencsére csak mintha…
A sorozatot a karácsonyi különkiadással együtt érdemes megnézni. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan alakult a szereplők sorsa, miután David Brentet kirúgták-ráadásul a Nevetés napján-, akkor mindenképp ajánlom. Készült egy videoklip is, na azt ki ne hagyjátok! Ricky Gervais minden romantikus klisét belepakolt (galamberegetést, fényképsimogatást, libbenő függönyt, elhervadt virágcsokrot), mindent, ami egy eladható szerelmes dalhoz kell. Egy tipikus karácsonyi céges bulival zárul a sorozat, és bizonyos szinten még happy end is van.
A Hivatal egy hatalmas felkiáltójel a 21.század margóján, panoráma a Tajgetoszról, egy régóta (nem) működő rendszer zavarbaejtően tűpontos korrajza, nagyon brit és nagyon nyers stílusban közölve, amelynek Ricky Gervais kétségkívül jelenleg a legnagyobb mestere.
