Becsületes tolvaj (Honest Thief), rendező: Mark William, szereplők: Liam Neeson, Kate Walsh, Jai Courtney, Robert Patrick, amerikai krimi-dráma akciófilm, 92 perc, 2020 (16)
Nem éri meg becsületesnek lenni
Sokadszor verik át és bosszantják fel a nyugdíjas Liam Neesont, aki ezt eddig sem tűrte jól. Kérdés, hogy nem unjuk-e még ezt az alaphelyzetet?
Tom profi bankrabló és 12 sikeres bankrablás után most szögre akasztaná a kesztyűit, mivel szerelemtől ittasan úgy gondolja, a nagy ő egy tisztességes embert érdemel. A jó útra térés jegyében odacsörög a szövetségi rendőrségre, hogy feladná magát, no meg az összelopkodott pénzt is szépen vissza, ha cserébe csökkentik a büntit. Hamar kiderül, hogy az FBI-nál sem olyan jók a fizuk, így a békés és romantikus tervnek bizony lőnek.
Liam Neesont is utolérte a Jennifer Aniston-effektus, hiszen ebben a filmben is, mint utolsó mozijainak túlnyomó többségében ugyanazt a karaktert hozza. Nyugalmazott (már nem is nagyon lehet más) rendőr/katona, esetünkben tengerészgyalogos, kinek az igazságszolgáltatás hagyományos formái csütörtököt mondtak, így kénytelen elvégezni a piszkos munkát.
Golyók és véraláfutások számát tekintve még valahogy teljesít az akció és a thriller elemeket elegyítő mozi, bár ez sem a főszereplőnknek köszönhető. Liam már olyan parti arccá vált, aki túl fáradt táncolni, de a buli még tart, így az emberek inkább körbetáncolják. Na őt is körbeverekszik a filmben, az agyonvágott akciójelenetek elég illúziórombolóan hatnak. Mentőövként kapaszkodhatnánk a penge párbeszédekbe és az idézhető riposztokba, de ehelyett, lagymatag dialógusokat és üres frázisokat kapunk.
Sok helyen érezhetjük azt is, hogy nem éppen az Avatar költségvetésével dolgoztak, és bizony éltek a sufnitunningal. Aztán olyan bugyutaságokat is le kell nyelnünk rögtön felütésnek, hogy ott van előttünk ez az ember, aki könnyedén kirabolt egy tucat bankot, soha senki nem tudta elkapni, de a legnagyobb bizalommal megadja a garázs helyét, kulcsát a törvény szimpatikus őreinek. Természetesen nem megy velük, vár csendben, mert tuti minden rendben lesz. Na persze! Ezt leszámítva azért következetes marad a karakter, bár tényleg madárnak nézik szegény nézőt az elején.
A főszereplőnk mellett néhány karakter legalább okoz kellemes meglepetést, például Kate Walsh, a szerelem tárgya. Végre nem azt a női karaktert hozza, akit folyton meg kell menteni, és az alapvető igazságosztás terhe mellett még vigyázni is kell rá. Igazi harcosként áll a választott férfija mellé, kinek tényleg van sütnivalója.
Jeffrey Donovan Meyers ügynökként pedig a film legnagyobb ajándéka. Szívszorítóan nyalogatja a sebeit főnöke halálát követően, humort kölcsönöz jelenlétével, ahogyan frissen elvált férfiként, megmaradt kiskutyájával morfondírozik két sajtburger között a rendőrautójában.
Akik jártasak Liam Neeson munkásságában, azoknak egyértelmű, hogy ez nem lesz egy Fehér Pokol, de nem is a menny a műfajában. Nem válik olyan „jó időben volt jó helyen” egyszerű remekké mint az Elrabolva, csupán egy lécet leverő versenyző, amiket anno élből küldtek a téka polcaira.
Nem leszünk eléggé kártalanítva, de igazán becsületesen szórakoztatva sem. Kapunk egy kis matiné lövöldözést, autósüldözést meg egy kiöregedett akcióhős kálváriáját, aki egyre inkább csak kidumálja magát a csávából, minthogy bepiszkolja a széles tenyerét.
