La vita davanti a sé, rendező: Edoardo Ponti, szereplők: Sophia Loren, Ibrahima Gueye, Abril Zamora, Massimiliano Rossi, Renato Carpentieri, Babak Karimi, olasz dráma, 94 perc, 2020.
Milyen élet van előttem?
A 86 éves Sophia Loren visszatérését hozó olasz dráma, az Előttem az élet új köntösbe öltöztette Madame Rosa és a fiatal Momo történetét.
A közelmúltban a Rózsa-sziget mellett egy másik érdeklődésre számot tartó alkotás is érkezett Olaszországból a Netflix kínálatába. Az Előttem az élet Romain Gary még Émile Ajar álnéven világhírűvé vált regénye alapján íródott. Korábban már született ebből a műből egy míves filmadaptáció, nem is akármilyen, hiszen Moshé Mizrahi rendezése 1978-ban végül Oscar-díjat is nyert, ott Rosa mamát Simone Signoret alakította megrendítően. Az új feldolgozás nem kíván a régi remake-je lenni, és ezt már azzal jelzi, hogy a fő vonalat leszámítva nagyon sok mindenen változtat (a cselekmény Párizs helyett Bariban játszódik, főhősünk, Momo nem tíz, hanem tizenkét éves, abszolút a jelenkorban vagyunk, és a körülmények is ehhez igazítottak).
A történet szerint a szenegáli Momót (Ibrahime Gueye) gyámja Madame Rosára bízza, miután a fiú kirabolta az idős asszonyt. A holokauszt-túlélő, korábban prostituáltként dolgozó, „nyugdíjazása” óta más utcalányok gyerekeire pénzért vigyázó Rosa (Sophia Loren, akit a 2009-es Kilenc után láthatunk ismét a vásznon) eleinte vonakodik befogadni az egész világgal hadban álló, árva gyereket, ám végül mégis igent mond. Momo nagyon nehéz eset, nem kér senkiből és semmiből, és ifjú kora ellenére drogot árul, így szerezve zsebpénzt magának (természetesen erről újdonsült pártfogója nem tud). A két, látszólag teljesen ellentétes világlátású ember az idő múlásával egyre közelebb kerül egymáshoz.
Ehhez persze az is kell, hogy a hölgy állapota – koránál fogva – folyamatosan romlik, Momo pedig érezze a felelősségét abban, hogy Rosa bizony egyre inkább rászorul valaki segítségére. Egy olyan szövetség alakul ki közöttük, amely jó értelemben nincs tekintettel származásra, korra, nemre, múltra, hiszen felül tud emelkedni ezeken, és a valódi emberi értékeket helyezi előtérbe. A fiú pedig egyre inkább úgy tekint Rosára, mint az ő védelmezőjére, ezt pedig a rendező, Edoardo Ponti (akiről eddig nem ejtettünk szót, és aki nem mellesleg Sophia Loren fia) remekül szemlélteti a Momo képzeletében megjelenő oroszlánnal. A fiú oda tud bújni az állathoz, amikor szüksége van rá – hiszen a rideg külső alatt mégiscsak egy gyerekről van szó, aki igényli a törődést, még akkor is, ha ezt nem mondja ki.
A színészi játékra senki esetében nem lehet panasz. Sophia Loren a maga nemében 86 évesen is gyönyörű, és tökéletesen hozza a kemény, határozott, de egyre esendőbb asszonyt (kérdés, elég lesz-e egy újabb Oscar-jelöléshez), Imbrahima Gueye első szereplése is említésre méltó, illetve a transznemű prostituáltat, Lolát alakító Abril Zamora is emlékezetes. Tulajdonképpen az összes mellékszereplő el van találva, kezdve az idős doktortól, a békés boltoson át a gyerekszínészekig, és látszik, hogy Ponti is tökéletesen megtalálta velük a közös hangot.
Az Előttem az élet mindemellett egy nagyon szerethető film, amely két, teljesen más világból érkező lélek barátságáról szól, és közhelyesnek tűnő, ám mindig aktuális üzenetét egyértelműen átadja: a szeretet, a gyengédség, a törődés és a barátság mind egyetemleges fogalmak, és ezeket mindannyian igényeljük, bárhol és bárkivel is sodor minket össze az élet.
Forrás: filmnow.hu
