Tanítóm, a polip (My Octopus Teacher), rendező: Pippa Ehrlich, James Reed, szereplők: Craig Foster, Tom Foster, dél-afrikai dokumentumfilm, 85 perc, 2020. (7)
„Ez a csáp nem tunya”
A BAFTA után az Oscar egyik nagy esélyese a Tanítom, a polip című doku, mely egy természetfilmes és egy polip egymásra találását és közös kalandjait dolgozza fel. Nem csak szép képeket, de értékes gondolatokat is kapunk általa, így mindenképpen érdemes időt szánni rá.
A dél-afrikai Craig Fostert a botswanai Okavango-deltában élő nílusi krokodilról szóló Into the Dragon’s Liar fényképezéséért jelölték Emmy-díjra 2010-ben, testvérével, Damonnal közös filmje (egyben első rendezése), a Kalahári sivatagban élő busmanok (szanok) életét bemutató The Great Dance: A Hunter’s Story című dokumentumfilmje pedig hazájában aratott nagy sikert még 2001-ben. Foster a 2000-es években rengeteget dolgozott – időközben megszületett fia, Tom is – és ahogy az ilyenkor lenni szokott, eljött a pillanat, amikor úgy érezte, ideje lenne lassítani egy kicsit és elgondolkozni az élet értelmén.
Gyermekkorában sokat búvárkodott, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy ismét alámerül, ám ebből a szempontból lakóhelye világviszonylatban is rendkívül veszélyesnek számít. A néhány fokos vízzel dacolva, a hullámoktól viszonylag védettebb helyen, egy hínárerdőben kezdett el filmezni és mivel egyedül volt, mindenre alaposan fel kellett készülnie, hiszen csak magára számíthatott. Az egyik ilyen merülés alkalmával találkozott azzal a polippal, akivel életre szóló barátságot kötött. A polipokról tudni kell, hogy a nőstények a szaporodás után (nagyjából 2 évesen) rendszerint elpusztulnak, így ez a barátság viszonylag rövid, de annál tartalmasabb volt.
Élményeit kollégáival, James Reed és Pippa Ehrlich dokumentumfilmesekkel osztja meg, ahol őszintén és gyakran könnyes szemmel mesél erről a különös barátságról. A film címében nem véletlenül szerepel a tanító szó a barát helyett, Foster ugyanis rengeteget tanul ebből az egészből. Nem csak a polipokról és a hínárerdők ökoszisztémájáról, hanem saját magáról is, ami sokkal közelebb hozza őt kamasz fiához és úgy általában segít jobban megérteni mindazt, amit életnek hívunk.
A „cselekmény” lineáris és az ember-állat kapcsolat kibontakozását tárja elénk. A polip évmilliók alatt fejlesztette ki azon képességeit, melyek révén képes a fennmaradásra és a túlélésre. A cápáktól hemzsegő vízben egyszerre zsákmány és vadász, hiszen maga is más állatokkal táplálkozik. Mint minden vadon élő állat, bizalmatlan a többi élőlénnyel, így az emberrel szemben is. Mikor megszokja Foster közelségét és nyilvánvalóvá válik számára, hogy – legalábbis rá nézve – ártalmatlan, gyakorlatilag a megszokott, mindennapos tevékenységét folytatja tovább, amiből páratlan szépségű (és fontosságú) felvételek születnek (Roger Horrock operatőr többek között David Attenborough-val dolgozott együtt A kék bolygó II-n). A természetfilmes eközben egy régóta fennálló morális kérdéssel szembesül, beavatkozhat-e a természet rendjébe, hogy barátja és tanítója életben maradjon.
Egyfajta kötődés, függés alakul ki közöttük és bár minden nap valami újat hoz, rutinná válnak a találkozások. Jobban belegondolva mi, emberek sem csináljuk másként egymás között. Közeledünk a másikhoz, alaposabban megismerjük, beavatjuk az életünkbe, titkainkba, bizalmat adunk és várunk el. Foster eközben persze rengeteget tanul, lát és tapasztal, mind a lelke, mind pedig az elméje kitisztul, emberként, férfiként, férjként és apaként is megerősödve jön ki a dologból. Amikor eljön a szaporodás ideje, jól tudja, hogy polipja valószínűleg nem élhet tovább és erre ugyanolyan nehéz felkészülni, mint amikor háziállatot tart az ember. A megszerzett tudást és tapasztalatot átadja fiának és másoknak is, igazi búvárközösséget hozva létre, amely a hínárerdő nyugalma és békéje felett őrködik.
A Tanítóm, a polip egy különös barátság története és bár valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, polipunk mit kapacitált belőle, de az biztos, hogy a készítők és a nézők számára mind a látvány, mind pedig a mondanivaló szempontjából valódi (film)élményt nyújt. 
