Fejlesztő: Grasshopper Manufacture; Kiadó: Marvelous Inc.; Platform: Nintendo Switch,
SUDA51 és Travis Touchdown visszatérnek és az arcunkba robbantják a földönkívüli megszállók belsőségeit egy őrült kaland közepette, No More Heroes 3 teszt következik.
Valamikor a 2019. év végén figyelhettünk fel egy nagyon kedvesnek tűnő anime formájában debütáló Nintendo Switch játékra. Elsőre nem is esett le mit nézek, annyira beszippantott a Studio Ghibli stílusban pompázó mozgókép és kedvesnek tűnő cselekmény. A történet szerint egy magányos kisfiú makett rakétája eregetése közben, egy kedves kis szőrős földönkívülit ment meg, annak szerencsétlen földet érése után. Természetesen össze is barátkoznak, amolyan E.T.-s történetre emlékeztető módon, majd miután a jövevény megosztja kis barátjával a tudását, közösen építenek egy űrhajót, mellyel hazatérhet az övéihez. A nagy menekülés közben Fu megígéri, hogy 20 év múlva visszatér Damonhöz.
Jól gondoljátok, 20 év múlva vesszük fel a fonalat, lerúgva a Ghibli stílust és egy nyersebb vizualitású animációval Fu, a hódító herceg és a kompániája az arcunkba rúgja az ajtót. A rettegett örökös csatlósaival a Föld leigázásába kezdene, ám komoly hiba csúszik a számításaiba, név szerint a Travis Touchdown névre hallgató fejvadász. Ezzel a felütéssel válik számozott trilógiává a kult klasszikus Wii játék, a No More Heroes, mert ugye megjelentek olyan epizódok is, amik nem voltak számozottak és mellékes dolgokat meséltek el a korábbi játékok által megteremtett univerzumban. Bár vannak visszakacsintások a megelőző epizódokra, alanyunkba bátran belevághat az is, aki nem játszott velük, magában is teljesen jól fogyasztható a jelenlegi történet.
Ahogy a korábbi epizódokban, itt is elsődleges játékelem minden idegen elem ledarálása, ami szembejön, némi nyílt világos felfedezéssel, minijátékokkal karöltve, nyakon öntve egy jó adag humorral. Persze egy hack and slash címről szó lévén rengeteg brutális erőszakkal és még több vérrel, már akiből éppen nem szivárvány színű szmötyi fog csordogálni. Az egész egy igen beteg animére hajaz, ahogy azt a készítők korábbi játékainak nagyobb hányadában már megszokhattuk. Miután beleugrottunk a játékba, konstatálhatjuk, hogy nyílt világ alatt azért nem egy Los Santos-t kell, hogy értsünk, hamar rájövünk, hogy a játékmenet jóval egysíkúbb lesz a jelenleg elvártnál. Lényegében a sztori előre lendítéséhez adott harcosokat kell lenyomnunk egy bajnokság során, ehhez pedig le kell vernünk random ellenfeleket, afféle gyakorlómérkőzések keretében. Ezt követően a kellő összeget átutalva hívhatjuk ki a ranglista aktuális helyezettjét, csak, hogy egy kis farmolás is jelen legyen az rpg-k előtt tisztelegve. Ez kicsit talán repetitívnek tűnhet, de a harcok dinamikája és átvezetők kizökkentenek a monotonitásból.
Természetesen a harcok mellett ordenáré baromságokat kell majd teljesítenünk minijátékok gyanánt, mint eldugult nyilvános wc-k megjavítása, szemétszedés hatalmas aligátorokkal teli mocsarakban, fűnyírás és sorolhatnám még, de nem akarok minden poént lelőni. Természetesen a karakterfejlesztés sem maradhat ki, így tulajdonságaink felturbózása mellett, új képességekre is szert tehetünk. Ahogy az a hasonló játékokban bevett szokássá kezd válni itt is ételek elfogyasztásával szerezhetünk átmeneti előnyöket, de lehetőség lesz gardróbunk kipofozására is, az eszement öldöklés közepette, illetve csomó mindent lehet gyűjtögetni, a kártyáktól az akciófigurákon át, de még faültetésre is lesz lehetőség, mert a bolygót a megszállása alatt is zöldíteni kell. Vesszen a klímaváltozás!
A No More Heroes 3 igen érdekes látványt nyújt a maga animés, képregényes renderelésével, a stílus kedvelőinek határozottan tetszeni fog, másnak azonban lehet, hogy bántani fogja a szemét a művészeti stílus. Emellett fontos azonban, hogy beszéljünk a látvány technikai oldaláról, ami roppant kétélűre sikeredett. Adott ugyanis a nyílt világú rész, ami határozottan rosszul néz ki, mondhatjuk, hogy csúnyácska és emellett még rosszul is fut. Folyamatosak a beakadások, belassulások és az szemünk láttára ugranak elő a tereptárgyak, ez 2021-ben nem éppen megengedhető, erősen emlékeztet a Deadly Premonition 2 nyújtott élményre. Bízom benne, hogy a lehető leghamarabb javításra is kerül. Viszont ott van a játék másik része, amikor harcra kerül sor. Na itt mintah egy másik motor dolgozna, folyamatos és erős a képfrissítés, szépek a textúrák, még a színek is élénkebbek. Szerencsénkre a nagyobb részt ebben a módban fogjuk eltölteni és a helyszíneken való bohóckodás nem kardinális, ám vizuálisan elég bosszantó része az anyagnak.
Audió terén nagyon erős a játék, a tökéletesen megválasztott és működő hangok mellett, zseniális muzsikák csendülnek fel a teljes végigjátszás során. Igazi adrenalinpumpálóan, kontroller szorongatóan sikerült kiválogatni a zenéket. Valamint nem szeretnék elmenni a zseniális szinkron és szinkronszínészek mellett. Igazán érződik, hogy élvezték a munkát, mindenki erején felül teljesített, hogy ezt a nem éppen épelméjű szövegkönyvet olyan módon adják át, ahogy azt megálmodták. A játék handheld módban és Lite konzolokon is tökéletesen játszható, annak megfelelő irányítással, azonban az igazi móka a joyconokkal lesz elérhető, így, ha tehetitek ezen a módon játsszátok, egészen sokat ad hozzá az élményhez.
Összességében a No More Heroes 3 a hibái ellenére egy nagyon szórakoztató játék. Szerencsére azon részek, amik nem éppen sikerültek megfelelőre, kevesebb szerepet is kapnak, azonban ami jól sikerült az bőven kompenzálja a játékost az előbbi hiányosságokért. A harcok egyszerűen zseniálisak, az összekötők, a felszabadult humor és a többi pedig csak a hab tortán. Ha őrült és felnőtt szórakozásra vágytok bátran vágjatok bele, a sztoriból simán kijön 12-14 óra, aki pedig maximalista az simán beletolhatja a dupláját is. Tehát mire vártok még? Joycont a kézbe és induljon a vérfürdő!
Legutóbb ezt teszteltük:
