Fejlesztő: Bleakmill; Kiadó: Headup Games; Platform: PC
Szürreális utazásra invitál az Industria, ami a berlini fal leomlásának idején játszódik, méghozzá párhuzamos világban.
1989 alkonyán járunk, a berlini fal leomlásának előestéjén. Az Industria főszereplője Nora, aki eltűnt szeretőjének keresésére indul, ám egy különös incidens során paralel univerzumba kerül. A tudós a Kelet-Berlinre emlékeztető, teljes egészében kihalt Hakavik városában találja magát, ahol egyszerre jelennek brutalista építészeti stílusjegyek és a tudomány fejlettebb szintje.
Az Industriát egy mindössze féltucat fős glasgowi székhelyű brigád programozta hat esztendőn át. A belső nézetű lövöldözős játékot olyan népszerű címek inspirálták, mint például a Half-Life 2 vagy az egyik személyes kedvencem, a BioShock, de a történet számos momentuma emlékeztet David Lynch elborult munkásságára. Ilyen szintű ösztönzések mellett azt gondolná az ember, hogy semmi sem csúszhat félre, és a röpke 4-5 órát felölelő végigjátszás valójában tisztességesen helyt áll a legtöbb magunk előtt felvázolt kritériumnak.
Sajnos a jelenlegi 1.0.5-ös verzió számos bosszantó hiba miatt keserű szájízt hagyott bennem. Ilyenek például a mentés előtt jól működő, de utána már használhatatlan – a tovább jutásunkhoz szükséges – kapcsolók, vagy a játékállás betöltése után újra felszerezhető lőszerek. A textúra hibák és hiányosságok, plusz a falon átlátás képessége már csak hab a tortán. Viszont jó hír, hogy a Bleakmill munkatársai a játék megjelenése óta gőzerővel dolgoznak a bogarak felszámolásán, melyekből a konkrét megjelenés idején jóval többet lehetett találni.
Unreal Engine-re épül az Industria, s a külcsín tulajdonképpen rendkívül látványos. Jól látszik, hogy a játékra nagy hatással voltak a fent említett klasszikusok, hatalmas elismerés jár a művészeti tervezőnek az aprólékosan kidolgozott környezet miatt. Az nVidia RTX és DLSS támogatást élvező videokártyák tulajdonosai pedig elégedetten dőlhetnek hátra, ugyanis tesztalanyunk eme két grafikai funkcionalitást maximálisan kihasználja. A remekbe szabott hanghatások, a szinkronhangok és a minimalista, ámde korhű zene nagyot dob az élvezeti értéken. A lineáris felépítésű játék során öt különböző fegyvert cipelhetünk magunkkal, melyekből az egyik közelharci. Az FPS-ekre jellemző lövöldözés kimerül annyiban, hogy robotokat lőhetünk ripityára; ezzel szemben a mászkálás következtében változó minőségű és típusú rejtvényeket oldhatunk meg, azonban egy viszonylag primitív kémiai feladatot leszámítva egyik sem okoz komolyabb fejfájást. Természetesen a különböző felszerezhető tárgyak (például naplók) sem hiányoznak a palettáról.
Hiányosságok mellett remek ötletek tarkítják az Industriát, amit inkább Korai hozzáférésben lévő játékként lett volna helyes megjelentetni. Remélhetőleg a hibák hamar kiküszöbölésre kerülnek, hogy végül emlékezetes játékként gondoljunk rá.
Legutóbb ezt teszteltük:
