After Life (Az élet után), készítő: Ricky Gervais, szereplők: Ricky Gervais, Penelope Wilton, Ashley Jensen, Tom Basden, Tony Way, Diane Morgan, Mandeep Dhillon, Kerry Godliman, David Bradley, angol dramedy sorozat, 30 perc, 6 rész, 2022
Netvetve túlélni és még élni
Visszatért az After Life – Mögöttem az élet a harmadik és egyben utolsó évadával. A 2. szezon után kissé aggódtunk a folytatás miatt, de kijelenthető, a színvonal töretlen, a sorozat szíve és lelke végig a helyén maradt.
Dióhéjban a történet egy szarkasztikus férfiről, Tonyról szól, aki rákban elveszíti feleségét, a mindig és mindenkivel kedves, örökké vidám Lisát. Az évadok során azt az utat követjük végig, ahogyan főhősünk megpróbál még értelmet találni a hétköznapokat kitöltő gyászában. Ebben a folyamatban segítségére vannak a kisváros lakói, ahol él. A velük történő beszélgetések és a köztük kialakuló kapcsolatok befolyásolják Tony világlátását. A dolog pikantériáját még az adja, hogy Tony társadalmi konvencióktól függetlenül azt tesz, amit akar. Annak szól be, akinek csak akar, egy percig sem fogja vissza magát semmilyen szituációban. Így minden beszélgetésre jut pár pikírt, ámde vicces megjegyzés. Ahogyan azt már megszokhattuk Ricky Gervais-től.
A cselekményben most nincsen a második évadhoz hasonló átívelő szál, mint anno az újság kiadójának esetleges bezárása, helyette kisebb konfliktusok és személyes drámák dominálnak. Előtérben van továbbra is a fájó magány, a kapcsolati zűrök, a szülőktől való elszakadás problémája vagy éppen a magas árak miatti lakhatási probléma. Noha a felsorolás száraznak tűnhet, a könnyes-nevetős pillanatok közé sűrítve természetesnek, életszerűnek hatnak.
A jobbnál jobb mellékszereplők mindegyike kap legalább egy-egy kiemelkedő pillanatot a búcsúszezon során, ahogyan az ki is jár nekik. Hiszen már megszerettük őket, hozzánk nőttek, így velük együtt tudunk örülni a sikereiknek és bánkódni a bajaikon. Legyen, akár arról szó, hogy végre kiállnak magukért vagy ahogyan túlélik a fájó megaláztatásokat is.
Mellettük persze Ricky Gervais viszi el a hátán a sorozatot. Tony karaktere továbbra is hibátlanul megírt, az ember, aki mindent megtehet, mert már túl a lényegi dolgokon. Folyamatosan félig komolyan, félig viccesen bökdösi a körülötte élőket, vicces beszólásival is terelgetve őket. Intelligensen bunkó. Ez az attitűd egyrészről nagyon szórakoztató, másrészt végtelenül szívhez szóló. Nem lenne ennyire szerethető ez a sorozat, ha a főhőse tényleg olyan tapló lenne, mint amennyire annak szeretné magát mutatni. Talán ezt is vonhatjuk le következtetésként a három évadból: mindig minden körülmény között maradjunk rendesek. Gondoskodjunk másokról, közben pedig azért ne feledkezzünk el magunkról sem!
Két fő pozitívumot szeretnék kiemelni az utolsó 6 rész kapcsán. Elsőként fontos megnézni, milyen finoman hangolták az alkotók az emberi kapcsolatokat, így hitelessé téve az átadott üzeneteket. Nem minden hollywoodi tündérmese és nem oldódik meg az összes gond varázsütésre. A legtöbben nem tudnak túllépni egy-egy traumán, hosszú-hosszú ideig tarthat a feldolgozás folyamata. Ez pedig teljesen rendben van így. A másik lényeges dolog a lezárás. Van, akinek kissé szentimentálisnak hathat, ám az összesen 18 epizódot számláló sorozat végére érve, pontosan ilyen végre volt szükség. Joni Mitchell sose szólt még ilyen szépen (bár az Igazából szerelemben is hangsúlyos ez a zenei betét).
Összegezve elmondhatjuk, hogy méltó fináléval búcsúzott ez a kiváló brit fekete humorral átitatott széria. A 3. évadával együtt is jár érte a 10-es, mert Ricky Gervais legnagyobb szívvel készített (és az egyik legjobb) sorozata, csak megérdemel ennyit.
