Fejlesztő: Polyphony Digital; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS4, PS5
A Gran Turismo 7-ben végre ismét a játékra került a fókusz és autóverseny lett a javából.
1994-ben, mikor a Motor Toon Grand Prix megjelent egy vadi új, ismeretlen, de máris rengeteg figyelmet begyűjtő bizonyos PlayStation nevű konzolra, talán maga Kazunori Yamauchi, a játék direktora sem sejtette, hogy a márkával közösen kettejüknek igen dicsőséges jövője lesz. A Gran Turismo első részére még három további évet kellett várni, onnantól viszont nem volt megállás. A sorozat a Sony konzoljának egyik fő zászlóshajója lett, igazi system seller cím.
Az első négy rész valódi diadalmenet volt – egyre többet adtak el belőlük és egyre népszerűbbé is vált a brand. Talán egy kicsit(?) a Polyphony fejébe is szállt a dicsőség, ugyanis a PS3 megjelenések idején az időközben igazi sztárrá avanzsált Yamauchi szan olyan kijelentést engedett meg magának, miszerint “bármikor megjelentethetünk egy új GT részt, amikor csak akarunk”. Sajnos az ötödik és hatodik epizód pont ilyen is lett. A túlzott ambíció (az 1000+ autónak egy része – jellemzően az egyszerűbb típusok – nem igazán voltak színvonalasan kidolgozva), valamint a megjelenéskori bugok sokat rontottak a széria renoméján, úgy is mondhatjuk amit sikerült addig felépíteni, azt kis híján le is rombolták.
A sorozat pihenőre is került és már-már úgy nézett ki, hogy a PS4 generáció Gran Turismo nélkül telik el, amikor végre 2017-ben megjelent a Sport alcímű fejezet. Sokáig nem volt világos, hogy a számozást feltűnően kerülő epizóddal mi a cél, ezért gyakorlatilag megjelenéskor robbant a bomba, hogy az online fókusz bizony kevés lesz. Rengeteg kritikus lepontozta a játékot, a pontszámokat gyűjtő, aggregált oldalon, a Metacriticen is az egyik leggyengébb rész a mai napig. Pedig a játékkal magával nem volt igazán baj, sőt kifejezetten jól sikerült, de én magam is “mindössze” 80%-ra taksáltam akkoriban, pedig a következő évek során 765 órát raktam bele és ki is platináztam. Persze ez annak köszönhető, hogy a Polyphony felismerte, hogy csekélyke single player tartalommal és klasszikus GT élmény (tuning, jogsik, stb.) nélkül nem ugyanaz a játék, ezért sovány malac vágtában elkezdték bővítgetni.
Példa nélküli, amit a japán fejlesztő az elmúlt öt esztendőben véghezvitt, ugyanis nemcsak hogy szépen felhizlalták (ráadásul ingyenes frissítésekkel) a kissé sutácska Sportot egy teljes értékű GT-vé, de közben szépen csendben elkészült a Gran Turismo 7 is, amellyel már nem követték el ugyanazt a baklövést – a címből is érződik hogy ez bizony egy új lépcsőfok. Könnyű lenne azzal összecsapni az írást, hogy talán az eddigi legkerekebb epizód készült el és jól kihasználták a PS5 lehetőségeit, de egyrészt ez nem volna ildomos, másrészt a GT az GT – nem is volna a Polyphony önmaga, ha nem csavart volna egyet-kettőt a jól ismert részeken is.
Nem célom, hogy regényt írjak, így pár dologról csak címszavakban. A legfontosabb talán, hogy visszatért a tuning és olyan formában, ahogy korábban megszokhattuk. Vehetünk egy rakás alkatrészt és csereberélhetjük az autókon, de ugyanakkor a különféle értékeket is bindzsizhetjük kedvünkre (a Sportban jobbára inkább csak erre volt lehetőség). Ha már itt tartunk, használt autó kereskedés is van újra (talán az ötödik epizódban láttuk utoljára), ennek a készlete akár naponta változhat, így nem árt résen lenni, ha valami fincsi ajánlatot látunk.
Összesen 424 járgányt lehet begyűjteni (tehát most nem szaladt el annyira a ló a készítőkkel, de így is több egy százassal, mint legutóbb a GTS-ben) és ezeket leginkább továbbra is a kereskedőknél (Brand central) tudjuk megvásárolni. Akad viszont egy Legend Cars opció is, ahol az extrább verdák sorakoznak fel. Ez is egy használt kereskedés, tehát résen kell lenni a választékot és az árakat tekintve, de a választék sokkal kifinomultabb. Ha pedig már használt autó – visszatért a GT Auto is, ahol lemoshatjuk kedvencünket, megkínálhatjuk egy olajcserével, de akár a motort is felújíthatjuk, vagy a kasztnin is módosíthatunk. Fontos, hogy az eddigi cicomázási opciók (autó, sisak, overall) is ide kerültek át, ezek azonban alapjában lényegesen nem térnek el a Sportban látottaktól.
Ugyanúgy, ahogy jogsik sem, hiszen enélkül nincs Gran Turismo. Szokás szerint öt osztályban (National B, A, International B, A és Super License) vitézkedhetünk és a legelső egyszerű “elindulás és megállás” feladattól indulva egykörös időmérőkig juthatunk el, a legdurvább verdákkal. Ha egy-egy feladat ismerős is lesz, garantáltan megvan a kihívás, hiszen aktualizálva lett minden a mostani autó- és pálya választékhoz. A fotó módról, vagyis a Scapesről szintén csak dióhéjban: van és továbbra is szuper. Nagyon el lehet mélyülni benne, hiszen ez egy külön világ a játékon belül, de idő hiányában nem erre helyeztem a fókuszt.
A gyors felsorolás után térjünk rá, hogy mik is az igazi újdonságok. Hát például az elrendezés maga. A kisvárosi feeling ugyan nem újdonság, de az meglepő volt, hogy a készítők mennyire nem engedik el a játékos kezét a legelején. Teljesen be vagyunk korlátozva, hogy merre mehetünk, mit csinálhatunk, gyakorlatilag egy tutorial lesz az első 1-2 óra (bevallom, nem nagyon tetszett). A lényeg maga, vagyis a versenyek a World Circuit alá vannak szétosztva, természetesen kontinensenként. Összesen 34 pálya elérhető, több mint 90 variációban, ezeket tekintve nagy meglepetés nem fogad minket az előző részhez képest, ha csak az nem, hogy visszatért pár klasszikus GT1 fantázia pálya, mint a High Speed Ring, Deep Forest, vagy a Trial Mountain.
Ami viszont komoly változás, az az Arade részleg, illetve a Circuit Experience léte. Mindkettő továbbra is megtalálható, de ahelyett hogy egy külön helyet kaptak volna, be lettek szorítva a pályák alá. Vagyis ha bármelyikben akarok ténykedni, akkor ki kell választanom egy aszfaltcsíkot és azon belül lesz egy-egy fül mindkét lehetőségnek. A dolog hátulütője viszont az, hogy a pályák alapból nincsenek nyitva, úgyhogy ha valaki elsőre betölti a GT7-et és csak egyet szeretne autókázni Laguna Secában, akkor hatalmasat fog koppanni, ugyanis a kampányban el kell jutni addig. Borzasztó rossz döntés ez, gyakorlatilag az Arcade ezzel kis is lett herélve, nincs miért belépni sem, hiszen nem is nagyon van nyilvántartva, hogy megcsináltuk-e az adott helyszínen, vagy sem (legalább crediteket azért kapunk). A Circuit Experience-nél egy fokkal jobb a helyzet, hiszen továbbra is lehet versengeni a haverok ellen, hogy ki megy jobb időt akár egy-egy etapon, vagy egy teljes körön, de az hogy ennyire el van dugva itt is elvesz az élményből.
Az előző részből megismert Missions szekció is átalakult picit, immár nem a jogsis rész nyúlványa, hanem kapott egy külön helyet és talán kicsit változatosabbak a feladatok is. Elsőre talán kicsit kevéske amit kapunk, de nagyon remélem, hogy bővülni fog idővel. A végére hagytam a Gran Turismo Cafét, ami központi szerepet tölt be. Itt fogjuk ugyanis megkapni a mindig aktuális következő tennivalókat. Persze ha nem csábulunk el más (akár a jogsik, akár a fotózás, akár a multi) irányba. Apropó, multi. A Sport mód megmaradt, továbbra is három kategória van, ahol 20 percenként váltják egymást a fordulók, de van egy külön multi szekció is, ahol annyi és olyan szobát kreálhatunk amit csak szeretnénk. Mivel megjelenés előtt korlátozott óraszámban működtek ezek, így csak annyit tudok mondani, hogy jelentős változást itt sem láttam a GTS-hez képest.
Na de milyen játszani? Hiszen ez volna a lényeg. A Gran Turismo 7 egyértelműen szebb, mint elődje, de ezt máshogy kell kicsit érteni. Nincs olyan hatalmas ugrás, hiszen a grafika már a Sportban is lenyűgöző volt. Inkább a bevilágítás lett sokkal szebb az autóknál és apró részletek dobják fel az eddig is borzasztóan élethű pályákat, nagyobb létszámú és szebben animált a közönség és kiszolgáló személyzet. Teljesen új felhő és csillag megjelenítő rendszert készített a Polphony, amely kapcsán sokaknál valószínűleg kileng elsőre a bullshit meter, de ha azt mondom, hogy végre dinamikus a napszak váltás és az időjárás, akkor mindenki megenyhül. Ráadásul sokat fejlődött az eső megjelenítése is, megjelentek vízátfolyások, és egy-egy felgyülemlett pocsolya nem csak vizuálisan lehet érdekes, ahogy loccsan a víz, hanem meg is lehet bizony csúszni (aquaplaning ugye).
Sokat fejlődött a mesterséges intelligencia is és hogy ez mennyire nem csak duma, jól bizonyítja, hogy ha bevágunk az AI vezetett autók elé, akkor nem fognak belénk rongyolni, mert csak zsinóron vannak húzva, hanem megpróbálják elkerülni az ütközést. Volt olyan szituáció is a teszt alatt, hogy elítélhető módon direkt kereszteztem be egy gépi ellenfél előtt, és kíváncsian vártam a reakciót, de ő ahelyett hogy lelassult volna, a másik oldalról került és így előnyt kovácsolva a helyzetből simán megelőzött (mindezt egy minimális kocc nélkül). Természetesen van még hová fejlődni, csak érzékeltetni akartam, hogy ez itt nem a szokásos marketing duma 27-es pontjának a kipipálása.
Bugokkal szerencsére egyáltalán nem találkoztam a jó egy hetes tesztidőszak alatt, viszont van egy pár dolog, ami egyéni preferencia és mindenképp megemlíteném, mert negatívumnak érzem. Az Arcade szétbombázásáról és a túlzott korlátozásról (legalábbis az elején) már szóltam, hiszen ezek közérdekűek, ami viszont nekem nem jött be, az például a Daily Reward rendszere. Továbbra is van, továbbra is egy adott táv (42 km) levezetése után jár, illetve szerezhetünk ilyen ticketeket a Café feladatok teljesítésekor is. Különböző osztályok vannak az aktuális szintünktől függően, amelyek egyre nagyobb ajándékokat rejtenek, de hogy a lényegre térjek végre: nagyon vissza lettek véve a megnyerhető autók (mindösszesen egyet sikerült így megszerezni). Általában öt ajándék közül egy verda van, a többi pénz, vagy autóalkatrész. Utóbbi kicsit haszontalan lehet, hiszen adott márka, adott típusához jó csak. A másik problémám a külső nézetekkel van. Részemről a tetőre helyezett kamerából szeretek játszani, mert bármennyire is jó a műszerfal nézet, sokszor erősen korlátozza a kilátást. Viszont amíg belülről nézve teljesen jól néz ki az eső, az általam preferált nézetből csak onnan tudjuk meg hogy eleredt, hogy csillogni kezd az aszfalt. Persze nincs igazán jó megoldás, az eső már a Driveclubban is hülyén nézett ki kívülről, pedig belülről pöpec volt. Azért gondoltam megemlítem, mert talán mást is érint majd.
Azt még nem említettem, hogy egy további újítás, hogy a kampány módban különféle roppantmód diverz emberkék mesélik el nekünk az adott menüpont mibenlétét. Versenyek előtt legalább az online futamokról ismerős, hiteles arcok fogadnak (így két magyar srác is van – Blazsán Patrik, Tápai Ádám), viszont az egyéb emberek rettenetesek, mesterkéltek. Nem is a kinézetükkel van gond, hanem hogy nagyon tolakodó az állandó és rengeteg felirat amelyek akkor is jönnek, amikor már a könyökünkön jön ki. Kerestem, de nem találtam hol lehet ezeket kikapcsolni, érzésem szerint hamar érkezik majd patchben megoldás, mert vélhetően ez másokat is zavarni fog. Egy másik vitatható újdonság a Music Rally intézménye. Valamiért a Polphony nagyon akarta ezt tolni, mert már a betöltésnél egyből választhatunk, hogy a játékba, vagy ide lépünk tovább. Igazából egy nagyon egyszerű játékmódról van szó, amely a klasszikus Out Runt, vagy Ridge Racert idézi – időre kell teljesítenünk különféle etapokat, checkpointonként pedig idő bónuszt kapunk. Addig tart a móka, ameddig a zene véget nem ér. Ha az Arcade részt akarták ezzel kiváltani, akkor az nagyon nem sikerült, nem tragikus a Music Rally, de inkább csak érdekes, hamar feledhető. Részemről egyértelműen úgy érzem, hogy túl lett tolva.
A PS5 vívmányokról szintén csak címszavakban beszélnék, ugyanis nincs igazán mit elmondani a szokásoson kívül. Az SSD teszi a dolgát, nagyon rövidek a töltési idők, a 3D hang szuper ha az embernek van egy megfelelő fülese hozzá, a DualSense kontroller meg végre kicsit jobban ki van használva az átlagosnál (a Ratchethez vagy az Astrohoz hasonlatosan), de nem is vártunk mást. Meg kell még említenem a ray tracinget, mint lehetőséget. Természetesen a GT7 4K, 60 FPS, HDR kombóval támad, viszont lehetőségünk van a szokásos teljesítmény vagy minőség kapcsolókra. Ehhez tudni kell, hogy ha nem a frame rate-et, hanem a ray tracinget részesítjük előnyben, akkor sem fogunk mindenhol vele találkozni, hiszen csak a replayekben, a garázsban, a fotó módban és a Café bejátszásaiban lesz hatással a grafikára – versenyek közben nem. Annak ellenére viszont hogy az ajánlástól eltérően én ez utóbbira szavaztam, nem találkoztam sehol jelentős lassulással, szaggatással.
Sablonszövegnek hangozhat, de abszolút nehéz az összegzés a Gran Turismo 7-et illetően. Felületes szemlélő akár azt is mondhatná, hogy nem változott sok minden, de ez egyáltalán nem lenne igaz. A változások többsége persze a jó további tökéletesítése, így talán az a legokosabb, ha azzal a közhellyel folytatom, hogy aki szívesen tolta az eddigi GT-ket, az most is megtalálja majd a számítását – a kihívás abszolút megvan. Tartalom ezúttal akad bőségesen, remélhetőleg a Polyphonynál tartják az ígéreteket és ezt is bővítik majd serényen. Részemről megelőlegezem a bizalmat, a pontszám talán picit kompenzálás is a múltkori szigorúságért (ami jogos is volt), mindenesetre ezzel is kívánok boldog 25. évfordulót.
Legutóbb ezt teszteltük:
