Fejlesztő: Piranha Bytes; Kiadó: THQ Nordic; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S
Kellemes sci-fi fantasy szerepjáték az Elex második része, ami az Elden Ring és a Babylon’s Fall árnyékában minden bizonnyal nem kapja meg a kellő figyelmet.
Megérkezett az öt esztendővel ezelőtt debütált Elex folytatása: a posztapokaliptikus nyílt világú sci-fi fantasy szerepjáték második felvonását ismét a Gothic és a Risen című klasszikus RPG trilógiák fejlesztői hozták tető alá. A Piranha Bytes alkotása évekkel az első epizód lezárása után játszódik. Történetének főszereplője, Jax korábban megálljt parancsolt a földönkívüli hibrid fajnak, ám ezúttal új ellenség bukkan fel a horizonton, akik birtokosai a mágikus erővel bíró sötét elex veszedelmes erejének, s fenyegetést jelentenek a Magalan nevű bolygó valamennyi élőlénye számára. Jax feladata így nem más, mint egyesíteni a különböző frakciókat, hogy végül közösen fellépve szálljanak szembe az idegen megszállókkal.
Úgy huppantam le az Elex II elé, hogy az előző résszel nem játszottam (emiatt összehasonlítani sem tudtam őket), ám szerencsés szituációban találtam magam, mivel a korábbi események fontosabb mozzanatai említés szintjén szóba kerülnek, illetve alapvetően azon az állásponton vagyok a tesztek megírásával kapcsolatban, hogy egy videojátéknak vagy akár filmnek alapvetően önálló lábakon is illik megállnia a helyét. A német központú brigád ismét egy retró hangulatú és kivitelezésű akció-szerepjátékkal örvendeztette meg a zsáner rajongóit; tehát, ha csak a két másik franchise-ukat vesszük górcső alá, hűek maradtak eddigi munkásságukhoz.
Többrétegű stílusából kiindulva a ruházatok, pajzsok és fegyverek, valamint életerőnövelők széles tárháza áll rendelkezésünkre. Mindazonáltal az Elex II semmilyen szempontból nem tartogat a játékos javára újdonságot, ellenben becsületesen hozza a műfajára jellemző alapvető játékmechanikát, mely ebben a formában napjainkban kissé izzadtságszagúan hat. Temérdek lehetőségünk adódik tárgyak felvételére és ez által fejlesztésekre is, amiket a zónákban fellelhető bázisokon tudunk eszközölni, azonban mindenekelőtt ez utóbbihoz teljesítenünk kell néhány fontosabb megbízatást. Ennek apropóján 300-nál is több egyszerűbb vagy hosszadalmasabb missziót teljesíthetünk – ember legyen a talpán, aki valamennyi fő- és mellékküldetést sikeresen abszolvál.
A játék világa grandiózus, a különböző tájak aprólékosan kidolgozottak és rendkívül látványosan festenek. Feneketlen zsebünket megpakolhatjuk mindenféle hasznos cuccal, de mivel az Elex világa óriási területen fekszik, bölcsen tesszük, ha elsőként a játék bevezető szakaszában megkaparintott jetpack felspécizésén szorgoskodunk. Sokszor jön kapóra harc közben vagy akár magaslati helyek felkutatásához. Természetesen a gyorsutazás lehetősége is adott, ha megtaláljuk az arra alkalmas, teleportásra kihelyezett berendezést. Az interakciók egészen változatosak. Öt különböző csoportosulással ismerkedhetünk meg, de az összes karakter közül furcsa módon pont a főhősünk rendelkezik a legegyszerűbb jellemfejlődéssel, az ugyanis sajnos nincs neki.
Az Elex II nyilván nem vetekedhet a napjainkban kiadott, konkurens harmadik személynézetű akciójátékokkal, viszont tisztességesen helyt áll. Jócskán vannak grafikai hibái, például zárt placcokon lévő villogó textúrák és a kamera forgatásából adódóan néha a szereplők fejébe is bekukkanthatunk, valamint a sztori összességében sokszor tapasztalt klisékből épül fel. De tesztalanyunknak mégis van valamiféle diszkrát bája, ami miatt a Piranha Bytes 21 éve ugyanazzal a vállalható minőséggel rukkol elő.
Legutóbb ezt teszteltük:
