Encanto; Rendezte: Jared Bush, Byron Howard; Írta: Charise Castro Smith, Byron Howard, Jared Bush; Szinkronhangok: Stephanie Beatriz, María Cecilia Botero, John Leguizamo, Mauro Castillo; amerikai animációs vígjáték, kalandfilm, 99 perc, 2021 (6)
Pillanatnyi varázs
Az Encanto egy könnyed, csodaszép és tanulságos film, amit a Disneytől már megszokhattunk, de megunni talán soha nem fogunk. Igazi animációs csoda, amit egyszerűen jó nézni.
Régen volt olyan erős az Oscar-mezőny animációs felhozatala, mint az idei évben. A szívszorító Menekülés és a Netflix féle Mitchellék a gépek ellen mellé 3 versenyzőt is harcba küld a Disney: a másságot fókuszba helyező Luca és az összetartozás fontosságát taglaló Raya és az utolsó sárkány mellett az Encanto is hajt a győzelemért, ráadásul van is rá esélye. A film valamiért eltűnt a tavaly novemberi moziműsorban (sűrű hónap volt), olyannyira, hogy még nekünk is csak most jutott eszünkbe írni róla – egy hiányosság, amit most pótlok, mivel ha nem is a legemlékezetesebb, de mindenképpen egy figyelemre méltó és szerethető alkotás Jared Bush és Byron Howard legújabb közös animációs rendezése.
A kolumbiai Mirabel családja véletlenül sem nevezhető átlagosnak – minden testvére és felmenője olyan különleges képességekkel bír, mint a hatalmas erő, az állatokkal való kommunikáció, vagy éppen az időjárás befolyásolása… egyedül ő az, akit nem ajándékozott meg látványosan családi örökségük. Nagymamája, Alma Madrigal tragikus múltja egyben áldás is maguk és környezetük számára, hiszen így élhetnek most abban a varázslatos házban, melynek erejüket köszönhetik, és így segíthetik a Casa Madrigal köré épült faluban élő, varázserő nélküli emberek életét. Mirabel persze szégyelli varázstalan mivoltát, nem érzi magát igazi családtagnak, szorongása pedig a család eltűnt fekete báránya, a jövőbe látó Bruno megkeresésére ösztönzi őt.
Az Encanto történetében mondhatni semmi különös nincsen, hiszen a Disney filmek évek óta prezentálják hétköznapjaink érzéseit ilyen páratlan minőségben. Mirabelnek meg kell tanulnia szeretni saját varázstalanságát, hogy jobban megértse családtagjai nehézségeit, nekik pedig el kell fogadniuk, hogy mindenki máshogy különleges, és nem feltétlen kell ehhez szupererő. Éneklős-táncolós Disney produkció lévén mindezt gyakran foglalják dalba a karakterek, és közel olyan fülbemászóan teszik ezt, mint ahogy a Coco tette 5 évvel ezelőtt.
Ha valamire igazán büszkék lehetnek az Encanto készítői, akkor az a tanmese lehengerlő animációja. A Walt Disney Animation Studios egy olyan gyönyörű, élettel teli világot tárnak szemünk elé, ami mellett még a Pixar legnevesebb produkciói is eltörpülnek. A helyszíneinek mélysége és fényei már-már egy komolyabb élőszereplős blockbusterével vetekednek, és mivel varázslatból nincs hiány, bőven meg tud mutatkozni az Encanto szépsége.
Nem merészkedik olyan nehéz témához nyúlni, mint a tavalyi Oscar-díjas Lelki ismeretek, és nem is annyira aktuális, mint például a Luca, de mindig képes hozni az alap Disney minőséget az Encanto, olykor pedig annál többet is. Játékideje a dalokra osztott szerkezet miatt szinte elrepül, pedig még sokáig néztem volna a dél-amerikai varázslatos falu magával ragadó világát.
