Fejlesztő: Tango Gameworks; Kiadó: Bethesda Softworks; Platformok: PS5, PC
Ghostbusters: Tokyo
A The Evil Within alkotói ezúttal egy kevésbé hátborzongató, de hasonlóan bizarr játékkal tértek vissza, ami nem csak küllemében, de tartalmában is tiszteleg Japán előtt. A Ghostwire: Tokyo egy lélegzetelállítóan gyönyörű és roppant szórakoztató belső nézetű varázskaland, amit nem sok választ el attól, hogy igazán kiemelkedő legyen.
A japán kultúra és meghatározó elemei már régóta népszerűek a videójáték iparban. Igaz, ez legtöbbször kimerül abban, hogy a készítők bedobnak egy katanát vagy egy virágzó cseresznyefát a játékukba, de vannak azért olyanok is, akik igazán meg tudják ragadni Ázsia legikonikusabb országának megnyerő hangulatát. A rendkívül népszerű Ghost of Tsushima csaknem két évvel ezelőtt a feudális Japánt tárta szemünk elég eddig soha nem látott alapossággal, a Tango Gameworks fejlesztői viszont máshonnan közelítették meg a dolgot: ezúttal egy modern tokiói látkép fogad minket, szamuráj fegyvereknek pedig nyoma sincs… ez most az anime harcok ideje.
A Ghostwire: Tokyo meglepő módon Japán legnagyobb városában játszódik, pontosabban annak Shibuya kerületében, amit egy rejtélyes köd egyik pillanatról a másikra egy nyugtalanító, de egyébként elég szemrevaló szellemvárossá változtat. Az incidens egyetlen túlélője Akito, aki épp kórházban gyengélkedő húgát igyekszik meglátogatni, útját azonban olyan nem evilági ellenfelek keresztezik, akikkel nem veheti fel egyedül a versenyt. Szerencsére egy kiűzött lélek, KK éppen új testet keres, így kapóra jön neki a haldokló srác helyzete. A Tokyo elleni támadásért felelős Hannya-maszkos őrült tervének Akito húga is önkéntelen részese, így a párosnak hamar félre kell tennie ellentéteit, hogy megfékezhessék ellenlábasuk egész világot fenyegető törekvéseit. KK persze nem egy szimpla lélek, hanem természetfeletti erők gyakorlott forgatója is, képességeinek elsajátítása pedig elengedhetetlen a Shibuya utcáit járó, úgynevezett Látogatók legyőzéséhez.
Ez a mangafüzetekbe illő történet unalmassá sosem, zavarossá viszont annál sűrűbben vált a 10-15 órás eseménysorozat alatt. A játék kezdetén semmiféle magyarázatot nem kapunk a történésekhez, és mikor igazán figyelni kellene a párbeszédekre, akkor ezzel egyidőben a játékmenet alapvető elemeit tanuljuk éppen. Habár Akito és KK karakterei érdekesek, ritkán válik igazán érthetővé drámájuk, nem is beszélve a mellékszereplőkről, vagy akár a játék gonosztevőjéről. Igaz, a különböző gyűjtögethető dokumentumokban találhatunk kiegészítő információkat a sztorihoz, de a játékmenet pörgőssége nem igazán sarkal ezek alaposabb átolvasására, így kissé erőtlen végkifejlettel búcsúzik az utolsó fejezet.
De mit számít ez, ha közben jól érezzük magunkat, márpedig a Ghostwire: Tokyo garantáltan tartogat szórakoztató órákat a kezdő és haladó gamerek számára egyaránt. A játék harcrendszere alapvetően három elemi erő – szél, víz és tűz – használatára épül, ez egészül ki egy lopakodáskor használt íjjal, és néhány talizmánnal, melyeket különböző szituációkban vethetünk be. Minden támadásnak megvan a maga előnye és hátránya, használatukat a számos típusú Látogató elleni harccal járó folyamatos alkalmazkodás nehezíti meg. A játékos Akitoval együtt tanulja meg KK képességeinek megfelelő alkalmazását, amely folyamatában könnyed, mégis van benne kihívás, és ami a legfontosabb, sosem válik nehézkessé vagy egyszerűen fárasztóvá. Kezdetben 4 nehézségi szint közül választhatunk, melyek közül a közepesen teszteltem a játékot, és habár komolyabban sosem izzadtam meg a küzdelmek alatt, feszülten kellett figyelnem, hogy hova lépek és nézek az ütközetek közben. A jól összerakott harcrendszer lehetőségeinek teljes kihasználása mindig élvezetes, de egészen hamar kiismerhetővé tud válni, így egy idő után elkezdenek egyformának hatni az utcai összecsapások.
Nyílt világú játék révén mellékküldetésekkel és egyéb tevékenységekkel találkozunk minden sarkon, és milyen jó, hogy így van, mivel a Ghostwire: Tokyo a barangolásra tartogatja igazi meglepetéseit. Persze időigényes (de soha nem felesleges) gyűjtögetéssel itt is találkozhatunk, de sokkal érdekesebbek ezeknél az elveszett lelkek megbízásai. A japán folklór lényei és mondái ezekben a küldetésekben mutatkoznak meg igazán, a városi legendákkal foglalkozó küldetéseket pedig a készítők barátainak történetei ihlették, ami meg is látszik minden egyes extra feladat változatosságán. Tokyo felfedezése közben továbbá imádkozhatunk szobroknál, üldözhetünk speciális szellemeket, vagy begyűjthetjük a gazdátlan lelkeket, melyekkel különböző bónuszokhoz és meglepően bőséges tapasztalatponthoz és pénzhez juthatunk. Ezekkel fejleszthetjük hőseinket, vagy betérhetünk a legközelebbi, szellem macskák által vezetett boltba egy kis élettöltő finomság és nyílvessző reményében.
Mit sem érne ez a sok varázslás, a részletgazdag utcák, házak, vagy az izgalmas küzdelem anélkül a pazar látvány nélkül, amit a PS5 hibátlanul sajtol ki magából. Az éjszakai neonfények, az aszfalton tükröződő víztócsák, a sziporkázó varázslatok hibátlan 60 fps-el jelennek meg a konzolon, természetesen villámgyors töltési idő mellett. A DualSense kontroller haptikus rezgésmechanikája és touchpadje kiválóan illeszkednek a játékmenetbe, ezzel még elvarázslóbbá téve a gyönyörű és kietlen Tokyo magával ragadó világát.
A Ghostwire: Tokyo nem sok mindent csinál másképp, mint a legtöbb tripla A-s játék a piacon – mindössze remekül kombinálja azt, amilye van, ezzel bekerülve azon címek egyre bővülő sorába, amiért tényleg megéri beruházni egy újgenerációs PlayStationre. Ami hiányzik játékmenetéből és narratívájából, azt többszörösen pótolja atmoszférájával és ötletességével, melyek miatt már önmagában érdemes tenni egy próbát a Tango Gameworks legújabb darabjával. Megyek is vissza, mert bőven várnak még titkok a shibuyai éjszakában.
Legutóbb ezt teszteltük:
