Fejlesztő, Kiadó: ansdor; Platform: PC, Nintendo Switch, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S
Pillanatok alatt visszarepít a kilencvenes évekbe a Slipstream, ha van épp egy üres negyed óránk autókázni egyet.
A címet talán le sem kell fordítanom az autóverseny bolondoknak, hiszen mindenki ismeri a kifejezést idegen nyelven is. De ha azt mondom, hogy szélárnyék, akkor talán még a laikusok is elégedetten nyugtázzák: tudják miről van szó. Ez az a jelenség, ami önmagában már nem elég a mai Formula 1-ben egy előzéshez, ugyanis annyira túlszabályozott a “sport”, hogy DRS-sel és mindenféle egyéb mesterkélt eszközökkel lehet csak izgalmakat hozni. No de elkalandoztunk, messze nem ez a téma….
Hanem egy pixelgrafikás autóverseny. Ha a Slipstream képeire nézünk, szinte adja magát a 8-16 bites korszak, tisztára mintha az Outrun, vagy a Lotus Challenge játékok leszármazottját látnánk. PC-n ugyan már 4 éve elérhető, cikkünk aktualitását az adja, hogy a konzolos változatok csak mostanára értek be. Kicsit sokat kellett várni tehát a portokra, de magyarázat lehet, hogy a fejlesztést mindössze egyetlen brazil srác végezte.
Részemről a Switch verziót nyúztam és semmilyen anomáliába nem ütköztem. A játék hozta a retro hangulatot és színkavalkádot, amit a képek ígértek és ezt makulátlanul 60 FPS-sel tolta az arcomba. Az élmény tehát adott volt ami a körítést illeti, viszont magában a játékélményben lehet találni kifogásolható dolgokat. Kezdjük az irányítással. Gyakorlatilag kanyarodni csak driftelve lehet, ami elsőre nekem riasztó is volt, de hozzá lehet szokni. Az autóválaszték igen szűkös, mindössze 5 verdából áll, cserébe viszont valóban különböznek a paramétereik.
A nagyobb célt tekintve viszont kicsit tanácstalanul áll az ember, hogy mi is az. Igen, vannak solo és multi versenyek, adottak a Time Trial időfutamok és pár spéci játékmód is (Cannonball, Battle Royale). A fő gerinc azonban a Grand Tour mód, ami gyakorlatilag öt egymás utáni futamot jelent. Ezeken viszont egyetlen(!) vetélytárs ellen kell küzdeni, a dolgot mindössze a civilek nyújtotta városi forgalom nehezíti. Amikor egy-egy etap végére érünk, akkor választhatunk két irány közül, hogy merre megyünk tovább, így színesítve picit a dolgot.
A játék főleg ezt az ágat veszi figyelembe, amikor átlagot vonva egy százalékos értékben fejezi ki az összteljesítményünket. Gyakorlatilag az nyom a legtöbbet a latban, hogy melyik pályaszakaszokat jártuk már be, vagy melyik (egyébként random sorsolt) ellenfelet győztük már le. Egy ötös kört viszont nagyjából 10-15 perc alatt le lehet tolni. Persze sok variáció kell, mire mindent be tudunk gyűjteni, de valahogy kicsit kevésnek érződik a kihívás, vagyis talán jobb lett volna egy klasszikus bajnokság, vagy kampány felépítés, mint mondjuk az 80’s Overdrive-ban, vagy a Horizon Chase Turbo-ban.
Az említett egyéb módokban ugyan indulhatunk több ellenfél ellen is, de valahogy olyan tét nélkülinek érződik a dolog. S mivel nincs igazi cél, inkább csak a feelgood száguldozás marad. Félreértés ne essék, a Slipstream ideális “pick up and play” élmény ha éppen csak 10 percünk van, de mélyebben nem fogunk tudni elmerülni benne. Viszont ha ilyesmire nincs is igényünk, csak nosztalgiázni egy kicsit, akkor remek időutazás, amire ráadásul igen jutányos áron válthatunk jegyet.
Legutóbb ezt teszteltük:
