Stranger Things 4. évad 2. Felvonás (Stranger Things Season 4, Volume 2), alkotó: Duffer testvérek, szereplők: Millie Bobby Brown, Finn Wolfhard, David Harbour, Winona Ryder, Gaten Matarazzo, Sadie Sink Algar, amerikai sci-fi horror sorozat, 4. évad (2 rész, 85, illetve 150 perc), 2022. (16)
Óda a gyermekkorhoz
Bő egy hónapot kellett várni a Stranger Things kettévágott 4. évadának lezárását jelentő utolsó két részre, melyek hosszúságukat tekintve teljes értékű filmként is felfoghatóak. 4 órányi tömény izgalmat és drámát kapunk egy nagy összecsapással, bizony megérte várni.
A csapat továbbra is külön helyszíneken próbálja meg felvenni a harcot a gonosszal, aki még nem végezte el a munkáját, hiszen célja – először csak kicsiben gondolkodva – Hawkins elpusztítása. Amíg Tizenegyes a laborban próbálja meg feldolgozni a múltat és újra erőre kapni, a többiek tervet szőnek Vecna sarokba szorítására, illetve Hopper seriff és csapata a Szovjetuniót szeretnék már nagyon elhagyni. Egy nagy összecsapásban csúcsosodik ki a jó és a rossz harca, mely soha nem sima és fair küzdelem. Az akció mellett továbbra is fontos szerephez jut a feszültséget oldani hivatott humor, valamint az egyes karakterek erősségeinek és gyengeségeinek ábrázolása, fejlődésük nyomon követése.
A Stranger Things a nyolcvanas évek popkultúrájának ikonikus elemeiből épített fel egy világot, hozott létre egy történetet, ami ugyan nem új, de így még nem láttuk. Szívvel-lélekkel készült rajongóktól rajongóknak, amiért igazán hálásak lehetünk. A néző egyértelműen nyertese ennek az ötletnek, mely egyszerre idézi meg egy egész generáció gyerekkorát, illetve mutatja be ezen generáció gyermekinek, hogyan is élt egykoron anyu és apu, valamint vezeti be a fiatalságot a horror világába, nem egyszer visszanyúlva a klasszikusokhoz. Furcsa ezt így leírnom, de nálunk egyfajta családi moziként működik és miközben együtt izgulunk, sorra jönnek elő a régi zenék, filmek, tárgyak és játékok, melyeket sikerült az alkotóknak becsempésznie a sorozatba.
A 4. évad végéhez eljutva már bátran le merem írni, hogy ez az egész nem szól másról, mint arról, hogy mit is jelentett a 80-as években felnőni és maga a felnőtté válás milyen érzéseket váltott ki belőlünk. A lakóhely- és/vagy iskolaváltás, a barátok elvesztése és újak szerzése, a kollégium, az első munkahely, a bizonytalanság, amikor megtetszett valaki, az első csók, a szülőkkel szembeni lázadás, majd leválás, a felkészülés az önálló életre stb., stb., stb. Voltak (vannak, lesznek) jó és rossz pillanatok, félelmek, melyek különböző alakot öltöttek, bátortalanság, szorongás, önbizalomhiány, csalódás, kudarc és hasonlók, amik akár egy fejre állított világot is jelenthetnének, benne a gonosszal.
Talán nem véletlen, hogy kizárólag csak a fiatalok képesek tevőlegesen részt venni a cselekményben, alakítani és formálni azt, és az egészet csak azok a felnőttek látják át, akik valamilyen módon közel állnak ezekhez a fiatalokhoz, a többiek leginkább csak bezavarnak és/vagy szenvedő alanyai a történéseknek. A fantázián és az egymásba vetett hiten van a hangsúly. Már nem ártatlanok ugyan, de itt még nincsenek felnőttes játszmák, hiányzik belőlük az irigység, a karriervágy, a dölyfösség, a pénzéhség és hasonlók. Tiszta szívűek, önfeláldozóak, csapatjátékosok…barátok, akik nem hazudnak.
A sorozat tehát gyönyörűen foglalja össze a felnőtté válás különböző fázisainál tartó karakterek érzéseit, gondolatait vágyait és félelmeit. A gonosz általában akkor és abban téved, amikor lenézi a gyerekeket, gyengének, tehetetlennek és felkészületlennek tartja őket, pedig a gyermeki fantázia és kreativitás mindennél és mindenkinél erősebb. A másik pedig, ami miatt mi, emberek le vagyunk sajnálva, az érzéseink, ami egyáltalán nem a gyengeség jele, hiszen ebből merítünk újra és újra erőt.
A Duffer testvérek és a legtöbb nagy mesélő valahol megmaradtak gyereknek, ami egyáltalán nem ciki, sőt. Mindenki, aki egy kicsit is képes megőrizni a gyermeki énjéből, egy sokkal érdekesebb és izgalmasabb világot lát maga körül, ha pedig az illető az alkotásban leli örömét, a végeredmény mindig valami csoda.
