
Bor, mámor…Balaton
Kerékgyártó Yvonne második nagyjátékfilmje, az Együtt kezdtük egy balatoni lagziból kibontakozó tízéves osztálytalálkozó balhéit mutatja be, amit a hangulatos környezet, a szerethető karakterek, az érdekes konfliktusok és a frappáns beszólások tesznek igazán szórakoztatóvá. Csak a vége lehetne szárazabb, akár a jó bor.

A sztori szerint a 2011-ben érettségiző osztálytársak útjai tíz év után ismét keresztezik egymást Renátó (Nagy Márk) és Juli (Mészöly Anna) esküvőjének apropóján. Balatoni lagzijukon azonban a barátok között felszínre törnek a régi érzelmek, sőt még rejtett titkaikról is lehull a lepel. Így szembe kell nézniük a múlt fellángolásaival, miközben leplezniük kell magánéleti problémáikat.

Természetesen mind klasszikus gimis sztereotípiákat alakítanak. Ott van a helyes, de bátortalan Marci (Jakab Balázs), aki (házi) borral próbál csajozni, és legjobb barátja, Ádi (Kövesi Zsombor), az ügyeletes seggfej. Aztán Franciska (Mosolygó Sára), az ártatlan csinibaba, Renátó, az indulatos alfahím és párja, a mindig bájos Juli, Gigi (Kanyó Kata), a vagány csaj, a töketlen Benett (Lelkes Botond) és a rendmániás Nóri (Koós Boglárka), végül pedig a jóindulatú lúzer, Deák Geri (Hrisztov Toma).

De az Együtt kezdtük legnagyobb erénye így is a magával ragadó világa, amely az örök nyár és szabadság érzését árasztja magából. A filmet nyitó tesi óra és ballagás megidézik a gimnáziumi évek jellegzetességeit, kezdve a fülledt folyosóktól egészen az autentikus iskolai szekrényekig. A banketten pedig a 2010-es évek magyar valósága köszön vissza a Mizura Air Max-ben táncoló Mucsival. A Babos Tamás kameramunkáját dicsérő hangulat azonban a Balatonon csúcsosodik ki, hiszen a tóról készült távolik, a Balaton-felvidék dűlői és a borospincék látványa olyan elegyet képeznek, amely a stáblista legördüléséig feledteti velünk a rohanós hétköznapok problémáit. (Mindezt csak tetézik a változatos külföldi és hazai betétdalok.)

Ugyanakkor ez a mozi közel sem tökéletes. Egyrészt rengeteg figurát követünk, így eleinte nehéz megjegyezni, kinek mi a háttere és motivációja. Másrészt – és ez a nagyobb gond – a drámai tetőpont után sokak számára kiábrándító lehet a happy end, hiszen az azt megelőző képsorok épp azt sugallták, hogy Kerékgyártó filmje ki mer lépni az átlag romkomok sablonjaiból. Ehelyett egy lecsapott befejezést kapunk, amely inkább hat hollywoodinak, mintsem valósnak.
Ettől eltekintve, Kerékgyártó Yvonne második egészestés alkotása felhőtlen szórakozást kínál mindenkinek, aki megpihenne egy fárasztó nap után. Nem árul zsákbamacskát, de megnevetett, elgondolkodtat és néhol még könnyet is fakaszt. Az Együtt kezdtük atmoszférikus balatoni utazás egy vidám társasággal, akik néha ugyan összevesznek, mégis tudják, hogy számíthatnak egymásra jóban-rosszban.


