Nyugati nyaralás, rendezte: Lévai Balázs, Tiszeker Dániel, szereplők: Mészáros Máté, Pokorny Lia, Szőke Abigél, Tóth Mátyás, magyar krimi vígjáték, 105 perc, 2022., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Az első repedés a berlini falon
Hatalmas szív és az eredeti elképzelés maradéktalan megvalósításához vélhetően nem elegendő mennyiségű pénzösszeg, nagyjából így lehetne röviden összefoglalni a Nyugati nyaralást, ami a 80-as évek családi vakációit idéz meg a Balatonnál, némi hidegháborús kémszálat is beleszőve a történetbe. Humoros, izgalmas, nosztalgikus érzéseket ébresztő magyar film egy lelkes csapattól, a teljes élmény megtapasztalása érdekében, ha az adott korszakot megélni nem is, de ismerni mindenképpen érdemes.
A Szovjetunió afganisztáni bevonulása ellen a nyugati országok az 1980-as moszkvai olimpiáról való távolmaradásukkal tiltakoztak. Válaszul az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpiai játékokat a szocialista tömbbe tartozó, illetve velük szoros gazdasági kapcsolatban lévő országok bojkottálták, kivéve Romániát és Jugoszláviát. 1984. nyarán tehát elég feszült volt a nemzetközi helyzet és a Nyugatra való utazás esélye az anyagiakon felül a megfelelő kapcsolatokon múlott. A veszprémi Maurer Gyuri a megye legjobb autószerelője, mindenki nála javíttat, beleértve a pártvezetést is. Mivel két gyerek és a rengeteg munka mellett a házassága elhidegült, úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, elviszi az egész családot a Riviérára nyaralni, bevetve minden politikai kapcsolatát. Az egész család utazási lázban ég, egy csomó pénzt elköltenek arra, hogy ne csóró magyaroknak nézzenek ki, ám ekkor váratlan helyzet áll elő, az indulás előtt röviddel csak hármuk útlevele érkezik meg. A nyugati utazás ezennel lefújva.
A tekintélyét vesztett és kész tények elé állított Gyuri meg akarja mutatni, ki az úr a háznál és egy hirtelen ötlettől vezérelve nyugatnémet ügyfele autójába ülteti családját és megcélozza velük a Balatont. A tulaj útlevelével és szobafoglalásával, valamint a kiváltott valutakerettel és néhány szavas némettudásukkal bekvártélyozzák magukat az ötcsillagos szállodába, ahol eljátsszák a hazalátogató, idegenbe szakadt – gazdag és kissé pökhendi – hazánkfiát. A gyerekek megpróbálják kiélvezni a nyarat, a lány a szerelmet keresi, a fiú a külföldi tévéadókat bámulja, a szülők pedig azon vannak, hogy újra fellobbanjon az a bizonyos láng. Ekkor még nem sejtik, hogy a meglovasított autó révén hamarosan egy nemzetközi kémjátszma aktív résztvevőivé válnak. 
A film a nyolcvanas évekből rengeteg emléket előhozott belőlem, éppen 1984-ben voltam először külföldön, ráadásul a külön utakon járó Jugoszláviában (hiszen, ahogy írtam, még a Los Angeles-i olimpián is képesek voltak részt venni, ahol egyébként az éremtáblázat 9. helyén végeztek), ami hiába volt a szomszédban, az utazás megszervezése nem kevés utánajárást igényelt a Legfőbb Ügyészségen dolgozó nagyapám részéről is. A nyolcvanas években hosszú várakozás után eltölthettünk néhány napot a 43. számú Állami Építőipari Vállalat – ikonikus megjelenésű – üdülőjében is a siófoki Aranyparton, hogy aztán a nyári melegben ne a parton játsszunk vagy a vízben lubickoljunk, hanem a szálloda hűs aulájában nézzük az osztrák tévéadót. A Tom és Jerry ugyan sokkal bárgyúbb volt, mint bármelyik Moha és Páfrány, de akkor is fel lehetett vele vágni a Kondor 1. általános iskolában a nyári szünet után. Hogy a korszak mit jelentett a szüleimnek vagy más felnőtteknek, nem tudom, gyerekként nem érdekelt a politika sem nagyban, sem kicsiben.
A Maurer család tehát egy hidegháborús kémjátszma kellős közepén találja magát és bár ezernyi veszély leselkedik rájuk, az esélytelenek nyugalmával indulva, na meg egymásban megbízva és egymásra számítva, a szeretet erejénél fogva – talán – sikerül megőrizniük a világbékét. Ennél izgalmasabb balatoni nyaralást az ember elképzelni sem tud magának. A nyolcvanas évek balatoni atmoszféráját jól adja vissza a film, köszönhetően a jelmezeknek és a díszleteknek, a zenének, na meg a színvilágnak. Utóbbi a korabeli fényképek, videók, tévéreklámok, újságok és reklámanyagok (naptárak, kártyanaptárak, prospektusok, katalógusok stb.) tónusait használja.
Rengeteg archív felvételt (híreket, tudósítást, tévéműsort, slágert stb.) kapunk, melyekbe időnként a szereplők is belesétálnak, ez eléggé béna megoldásnak tűnik (valószínűleg így is jóval többen lesznek, akik viccesnek fogják találni, mint azok, akik nem) de szegény ember vízzel főz. Egy kicsit szokni kell azokat a jelenteket is, ahol a korszak politikusait és előadóművészeit színészek alakítják. Valószínűleg az volt az elképzelés, hogy inkább ők igazodjanak a cselekményhez (ők kerüljenek valahogy bele) és ne már megint egy archív felvételbe kelljen belevarázsolni Maurerékat és a többieket.
Az egész olyan, mint a Mézga család és az Ötvös Csöpi filmek szerelemgyereke és én vagyok a századik, aki ezt leírta, de eskü, nem beszéltük meg és még pénzt sem kaptunk érte a forgalmazótól, de ez annyira adja magát. Minden hibájával és furcsaságával együtt abszolút szerethető és élvezhető, így valószínűleg csak a filmkritikusi énem vette észre, hogy az ötcsillagos szállodán csak három csillag van, a nyugatnémet rendszám valójában keletnémet és az sem teljesen tiszta, hogyan tud egy négytagú disszidens család egyetlen útlevél becsekkolni a szállodába vagy hogy a „kölcsönvett” autó tulajdonosa miért tűnik el csak úgy, mikor elvileg fontos szerepe lenne a történetben, de ez is csak azért van, mert én ugye mindenben a hibát keresem. Nem-nem, ne tessenek ettől a filmtől félni és bár valóban nem árt valamennyire ismerni a korszakot, egy igazán szórakoztató és humoros történetet kapunk igazán szórakoztató és humoros alakításokkal. 
