A Korona (The Crown), alkotó: Peter Morgan, szereplők: Imelda Staunton, Dominic West, Lesley Manville, Jonathan Pryce, Elizabeth Debicki, angol drámasorozat, 5. évad (10 rész, 50-60 perc), 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Uralkodom, tehát vagyok
A korona 5. évada a Diana-Károly-Kamilla háromszöget helyezi az előtérbe, de természetesen nem hagyja figyelmen kívül a körülöttük zajló eseményeket sem. Az alkotók a karakterek gondolatain és a nagyvilág történésein keresztül úgy kérdőjelezik meg a királyság intézményének létjogosultságát, hogy közben minden képkockában ott van a nekünk van egy uralkodónk, nektek meg nincs érzés. Már az előzetes zenéje is annyira brit, amennyire csak lehet. 
A brit királyi család modernkori hétköznapjait bemutató sorozat 5. évada a 90-es évekbe repít minket vissza. Károly és Diana különválása előkelő helyet foglal el benne, de talán még ennél is fontosabb a monarchia létjogosultságának és jövőjének kérdése, mely az egész évadon végigvonul. A királyi jacht egyfajta szimbóluma ennek az egésznek, kifejezi a birodalom nagyságát és pompáját, azonban hiába kötődik hozzá ilyen erősen az uralkodó érzelmileg, jócskán eljárt felette az idő, a felújítása pedig rendkívül költséges, nem beszélve egy modernebbre történő lecserélésről. Az egykori gyarmatok függetlenedése, a világ változása, a benne zajló események és az információ áramlásának felgyorsulása, a tudományok rohamléptálú fejlődése stb. a királyság intézményét elavult intézménnyé teszik, egyfajta úri huncutsággá, melynek finanszírozásánál sokkal fontosabb (és sürgetőbb dolgok) is léteznek.
A Károly és Kamilla közötti intim párbeszéd napvilágra kerülése, Fülöp újdonsült rajongása a fogathajtás, valamint keresztfiának felesége iránt, Diana negatív hangvételű interjúja és az Al Fayedek feltűnése csak tovább borzolják a kedélyeket, az egész tetején pedig a királynő áll, aki sokadik alkalommal próbálja összetartani a családot és felülkerekedni a káoszon. II. Erzsébet továbbra is markánsan jelen van és az idő múlásával bizony ő is elkezd visszatekinteni az uralkodással eltöltött évekre, a házasságára, a családra, az elért sikerekre és kudarcokra. mindazokra a történelmi, politikai és gazdasági eseményekre, melyeknek részese volt, illetve azokra a jeles személyekre, akikkel uralkodása során kapcsolatba került. Szeretett jachtjának esetleges nyugdíjazása, fiának válása, valamint 70. születésnapja szembesítik őt a dúlandósággal és a tökéletlenséggel. Mert ő nem csak uralkodó, hanem egyben nő, feleség, anya, nagyanya is.
Az alkotók bevallottan nem akartak dokumentumfilmet csinálni, a történéseket az átlagember valamennyire ismeri, hiszen egészen jól dokumentált. Ezeket kötötték össze a karakterek olyan párbeszédeivel, érzelmeivel, gondolataival, melyek csak az írói fantázia szüleményei, de azt is írhatnám, hogy közismert eseményekhez vezető út egyik lehetséges forgatókönyvét tárták elénk. Az uralkodócsalád és a velük kapcsolatban állók a nagyvilág szeme láttára élték és élik az életük, de rengeteg olyan pillanat van, amikor bezárják előttünk az ajtókat.
Az 5. évadban mintha sokkal több olyan jelenet volna, ahol nem volt se kamera, se fényképezőgép, se mikrofon, vagyis úgy kerülünk a belső körökbe, hogy az inkább az alkotók véleményét, álláspontját tükrözi, élve az alkotói szabadság jogával. Abból a szempontból jó ez a megközelítés, hogy az egyes karaktereket és magát a monarchiát komplexen kezeli, nincs egyértelműen jó vagy rossz véleménnyel senkiről, így magáról a királyság intézményéről és Nagy Britanniáról sem.
Furcsa úgy nézni ezt az évadot, hogy ott van nekünk egy még viszonylag fiatal, tettre kész trónörökös, aki végre azzal lehet, akit régóta szeret és akiből kinéznénk, hogy valóban képes – lenne – megreformálni a monarchiát, miközben tudjuk, hogy erre még évtizedekig nem lesz lehetősége. Innentől fogva minden, amit mond és tervez, csak álom marad és felmerül a kérdés, hogy 74 évesen, III. Károlyként mennyi maradt meg ebből a fiatalos lendületből, a változni és változtatni akarásból. Valószínűleg nem sok. A félszeg fiúból öregember lett, akinek legszebb évei mind az anyja árnyékában teltek még akkor is, ha időnként jól megmondhatta a magáét és beleszólást nyert néhány fontos vagy kevésbé fontos dologba.
Nem úgy Tony Blair, akinek pártja ugyan hosszú idő után kerül újra hatalomra és akivel össze is kacsintanak, de az új miniszterelnök legalább a negyvenes éveiben járva kapott lehetőséget a változtatásra. Kamilla elfogadását, elfogadtatásán profi szakemberek dolgoztak és a sorozat egy intelligens, humoros nőnek állítja be, aki tisztában van azzal, mibe rondított bele, de nem ellenszenves karakterként van jelen.
A díszletek, jelmezek, kosztümök, frizurák, sminkek stb. továbbra is nagyon rendben vannak és ahogy azt már megszokhattuk, az idő múlásával új szereplőgárda mutatkozik be. A cél továbbra sem az eredeti karakterekkel való teljes és tökéletes hasonlóság, hanem inkább az, hogy a színészi játék révén azonosuljanak – és azonosuljunk mi is – velük. A Károlyt alakító Dominic Westnél 7 centivel magasabb Elizabeth Debicki jól építette fel Dianát, azonban meg kell szokni a mindenki fölé tornyosuló színésznő látványát. A szívek királynőjének ugyan volt egy ilyen leszegett fejű, láthatatlanná akarok válni a világ előtt megjelenése, de Debickinek konkrétan össze kell görnyednie, hogy – szó szerint – ne lógjon ki a sorból. Játékát ugyanakkor valószínűleg több eseményen is jutalmazni fogják. Imelda Stauntonról a jellegzetes ruhák, hajviselet és gesztusok ellenére is sokszor inkább Dolores Umbridge jutott az eszembe, pedig nem vagyok egy nagy Harry Potter rajongó. A Zimmer istálló versenyzőjeként Martin Phipps zenéje továbbra is telitalálat, a szereplőkhöz, illetve eseményekhez kapcsolódó témák újbóli felcsendülése egy már ismert univerzumba visz minket, lényegében ezek váltak A korona védjegyévé.
Bár a feldolgozott időszakhoz képest a kötelező 10 rész egy kicsit soknak tűnik és nem is tudnak vele mindig mit kezdeni, az ötödik évad önállóan is megállja a helyét, nem érezzük azt, hogy csak a 6. hosszúra nyújtott felvezetése. Dramaturgiája, tartalma, dinamikája ugyan nem éri el az előzőekét, de továbbra is nagyon szórakoztató és színvonalas alkotás. Az a bizonyos mérce azért még mindig elég magasan van. 
