Fejlesztő: Insomniac Games, Nixxes Software; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PC, PS4|5
Az eredeti Pókember nyaral, így mentoráltjára hárul a feladat, hogy New York környékén felszámolja az elburjánzott bűnözést. Tesztünk a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales-ről.
Szinte épphogy kipihentük fáradalmainkat, amikor is Peter Parker bőrében Doktor Oktopusszal, Rhinóval és Vezérrel találtuk szemben magunkat, máris itt a spinoff, melyben Miles Moralesként a barátságos és közkedvelt hálószövő nyomdokaiba léphetünk. A Marvel’s Spider-Manhez képest egy évvel később játszódó történet szerint a szárnyait bontogató tinédzser igazságosztó az energiavállalat Roxxon és az Underground nevű csúcstechnológiás bűnözőkből álló csapat bandaháborújának kellős közepébe csöppen. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, felbukkannak rég nem látott ismerősök is, akiknek sztorijuk valamilyen módon kapcsolódnak hősünkéhez.
A Marvel’s Spider-Man: Miles Morales eredetileg a Sony negyedik és ötödik generációs PlayStation készülékein debütált idestova két esztendővel ezelőtt, ám a PC-s verziót grafikailag optimalizálták, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy tesztalanyunk is megkapta a maga exkluzív remasteredjét. Az egér+billentyűzet és ultraszéles vagy három monitor támogatás mellett az AMD és az nVidia képminőség-javító és felskálázás technológiája is támogatott. A feljavított tükröződésből/árnyékozásból kifolyóan pedig olyan látványban lehet részünk, mely alapján a korábbi megjelenés kapcsán sem lehetett igazán panaszunk.
Néhány fontosabb újdonságot leszámítva maga a játékmenet hozza az ismert formulát, vagyis amit Póki első kalandja kapcsán tapasztalhatunk. Csakhogy a teljes, körülbelül 40 órás végigjátszási idő ezúttal minimum felére csökkent – talán ideálisabb lett volna DLC-ként megjelentetni, de igazából így sincs okunk panaszra, hiszen a Insomniac Games ismét egy igazán profin összetákolt nyílt világú akciójátékot tett le az asztalra. Hősünket ugyan Pókembernek hívják, de más talentumai is vannak. Persze nem a történések elejétől vethetjük be őket, hanem a fő események előrehaladtával sajátíthatók el. Ilyen például az ideiglenesen aktiválható láthatatlanság vagy a Venom Power nevű bioelektromos képesség.
A készítők eme adottságokkal arra mentek rá, hogy szép számban megmutatkozó ellenfeleinket a lehető legváltozatosabb módon iktassuk ki, ugyanakkor, ha valaki inkább rejtőzködés közben, tehát csendben gyepálná el mindannyijukat, akkor ez az opció is simán belefér. Azonban az még mindig furcsa, hogy két egymás mellett álldogáló rosszarcúból az egyiket észrevétlenül legyűrve a társának olykor fel sem tűnik, hogy a szerencsétlenül járt cimborája a földön hever.
A karakterek közötti beszélgetés az előző epizódhoz hasonlóan ezúttal is humoros és érzelemdús, a sablonos történetnek fittyet hányva a párbeszédek kiválóak lettek, továbbá nagyon jót tett az eseményeknek, hogy mindez a karácsonyi időszak alatt, a hóviharos Nagy Alma manhattani városrészén zajlik. A Miles Moralesben ugyan nem az Irány a Pókverzum!-ban megkedvelt variánst irányíthatjuk, de ha bizonyos mellékküldetéseket abszolválunk, akkor bizony az ottani gúnyát is magunkra ölthetjük, ráadásul ekkor Pókember – mozgását tekintve – ugyanazzal képkockaszámban tündöklik.
Pompás hangulatú játék a harmadik személynézetű Marvel’s Spider-Man: Miles Morales, tele popkulturális, főként a hálószövő mozis és kisképernyős kiruccanásait érintő utalásokkal. Remek kiegészítése (összekötője) a jövőre, egyelőre csak PS5-ön landoló második résznek, s a magyar feliratozás ismét adott. Az excelsior és Chadwick Boseman megemlékezéséért pedig jár a tisztelet.
Legutóbb ezt teszteltük:
