Fejlesztő: Ingame Studios; Kiadó: 505 Games; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
A ’90-es évek akciófilmjeit élhetjük át a Crime Boss: Rockay Cityvel, a játékos pedig Michael Madsen bőrében igyekszik a virágzó metropolisz alvilágának uralkodójává válni.
A helyszínünk Rockay City, az élettel teli, hatalmas és nyüzsgő, napsütötte város, ahol a korábbi maffiafőnök váratlan halála felborította az eleve labilis egyensúlyt. Megjelenik a színen a karizmatikus Travis Baker (Michael Madsen), akinek hatalom utáni vágyakozása régóta nyughatatlanná teszi és az előző vezér nyomdokaiba kíván lépni. Igen ám, de több másik bandának is akadnak hasonlóan elszánt tervei, így egy öldöklő háború veszi kezdetét. A Crime Boss: Rockay City című FPS kedvéért egész hangzatos színészgárdát sikerült összehozni, a főszereplő baráti társaságát erősíti például Michael Rooker, Kim Basinger és Danny Glover karaktere, de a riválisaik között megtaláljuk Danny Trejót és Vanilla Ice-t is. A történetben a kékekkel is meggyűlik valamennyiüknek a bajuk, időről-időre utánunk szimatol Chuck Norris, aki nevéhez méltóan nagyban megnehezíti hálózatunk kiépítését.
A küldetéseink piszkosul rövidek lettek, szerencsés esetben nagyjából 5 perc alatt bármelyiket kivesézhetjük. A feladatunk pedig jellemzően abból áll, hogy hol a legnagyobb csendben, hol pedig csinnadrattával leszámoljunk ellenlábasainkkal és megfosszuk őket féltve őrzött vagyonuktól – ami főleg drogokra és drágakövekre fókuszál, de akár jóféle elektronikai cuccokat is zsákokba dobálhatunk. A „portyázást” követő dicsőség után ezeket a tárgyakat a fekete piacon értékesíthetjük, melynek köszönhetően felbérelhetünk zsoldosokat és fejleszthetjük valamennyi emberünket és a hozzájuk tartozó arzenált.
Ha egyszer fegyvert ragadunk, akkor golyózáporból és hullákból nem szenvedünk hiányt, és bizony olykor jelentéktelenebb partnereink, vagy figyelmetlenségünkből adódóan akár mi magunk is könnyedén örök vadászmezőkre kerülhetünk. Persze az is előfordulhat, hogy a konkurenciának fáj a foga valamelyik területünkre és bizony jó, ha minél több embert csatasorba állítunk, mert a társaink intelligenciája nincs mindig a helyzet magaslatán. Érdekesség, hogy a missziók befejezése után a játék három különböző kártyalapot ajánl fel, melyekkel jellemzően Travis vagy cimboráinak képességeit acélosíthatjuk magasabb életerővel, tűzerővel stb.
Sajnos személyi számítógépre érkezett tesztalanyunk töltési ideje még SSD-re telepítve is hosszadalmasnak bizonyult, s a várakozás jóval többnek érződik, mint amennyit elpepecselhetünk egyik-másik szajré megszerzésével. Mókásan hatott továbbá, hogy nemeziseinknek olykor a „láthatatlan ember” küllemében pisztolyt tartanak és lövöldöznek. Mindez viszont elmúlik, amint az illetők közelébe férkőztem.
A Crime Boss: Rockay City nem igazán kínál egetverő újdonságot, és a roguelite elemek sem dobják meg az elején még élvezetes, de hosszú távon unalomig ismétlődő játékélményt, ami tehát összességében a lerágott csont hatását kelti. A szinkronmunka viszont szenzációsan sikerült, és a szövegek egészen élvezetesek, bár az is igaz, hogy jóformán a művészek valamely korábbi performanszát láthatjuk némileg módosított formában. Valószínűleg a büdzsé is inkább az előadókra repült el, semmint a játékmenetre, éppen ezért csak a ’90-es évek akciómozijainak rajongóit fogja igazán szórakoztatni ez a gyenge lábakon álló Payday klón.
Legutóbb ezt teszteltük:
