
Rémálomutazás
Az idilli nyaraláshoz csak néhány szabályt kellene betartani, ám a Végtelen víztükör főszereplője ezen a téren nem jeleskedik, így hamarosan a saját élete lesz a tét és egy végtelenül bizarr helyzetben találja magát. A kanadai rendezőzseni, David Cronenberg fiának 3. filmje egyszerre látványos és nyomasztó, az emberi természet sötét oldalát mutatja meg egyéni látásmóddal, horrorisztikus elemekkel. Amennyiben a helyszín ismerősnek tűnik, senki ne lepődjön meg, a forgatás túlnyomórészt nálunk és a horvát tengerparton zajlott.
James sok évvel ezelőtt megírt egy közepes színvonalú könyvet és amíg az újabb ihletre vár, gazdag felesége, Em pénzét költik. Ezúttal egy minden igényt kielégítő üdülőhelyen múlatják az időt, hogy egy kicsit a házasságukat is ráncba szedjék, ám a titokzatos Gabi feltűnése mindent felborít. A lány ráveszi őket, hogy minden tilalom ellenére hagyják el az üdülőhely területét és ennek során meg is történik a baj, amit a helyi törvények halállal büntetnek. Persze a vendéglátók hülyék lesznek a szabályokra fittyet hányó gazdag turistákat kivégezni, amikor a halált jó sok pénzért meg is lehet váltani. Ezzel egy olyan bizarr játék veszi kezdetét, amiből James nem tud szabadulni.


Brandon Cronenberg filmjéhez erős gyomor kell és nem csak a látvány, hanem az egész atmoszférája miatt is, ahol az egyébként nem is feltétlenül szimpatikus, hanem – az idő előrehaladtával – sokkal inkább sajnálatra méltó főhős egy abszolút kilátástalan és szürreális helyzetbe kerül.
A Végtelen víztükör saját elhatározásból nem vágyik népszerűségre, kifejezetten megosztó és leginkább A Fehér lótusz sorozathoz hasonlítható, méghozzá Franz Kafka értelmezésében.


