Időzített bomba (Fuze), rendezte: David Mackenzie, szereplők: Aaron Taylor-Johnson, Theo James, Sam Worthington, Gugu Mbatha-Raw, Alexander Arnold, Honor Swinton Byrne, Saffron Hocking, Luke Mably, angol akcióthriller, 98 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Tik-Taker
Amíg a tűzszerészek egy II. világháborús bombával ügyködnek, néhány marcona alak a kiürítéssel mit sem törődve kirámolja a helyi bankot. Elindul a kergetőzés és egy idő után kiderül, hogy az egyes karakterek részére korábban leosztott szerepek közül a legtöbb nem valódi. A préri urai rendezőjének legújabb filmje, az Időzített bomba izgalmas és szórakoztató akcióthriller, melynek nézése közben nem kell eltartott kisujjal majszolnunk a pattogatott kukoricát. 
Amikor egy 500 kilós II. világháborús bombát találnak Londonban egy építkezésen, 800 méteres körzetben kiürítik a környéket. Ezt kihasználva a helyi vízművek overalljába beöltözött kis csapat a szomszédos ház pincéjében lyukat fúr a bank széftermébe és kirámolja azt. A tűzszerészek, a rendőrök és a széftörők macska-egér játékba kezdenek és kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik.
A cselekmény rövid összefoglalóját olvasva olyan filmek juthatnak az eszünkbe, mint a Die Hard – Az élet mindig drága, a Borotvaélen, a Szemfényvesztők, A belső ember vagy A banki meló, de az sem jár messze az igazságtól, akinek a téma kapcsán Guy Ritchie neve ugrik be. A címeket illetően a sort hosszasan lehetne még folytatni és igen, az Időzített bomba az azokban látott paneleket használja és nem is akar több lenni náluk. 
A film sok időt szentel a bomba megtalálásának és hatástalanításának, ezzel is altatva a nézőt, bár a negatív kicsengés miatt inkább úgy fogalmaznék, elterelve a figyelmet a végkifejlet szempontjából releváns mozzanatokról. A kitelepülés, az akcióterv kidolgozása, a védművek kiépítése, a környék kiürítése, az érintett területen történő járőrözés egy hosszú, de izgalmas felvezetés a csavarhoz, mellyel párhuzamosan azt is nyomon követhetjük, ahogyan a bűnözők a bankba bejutnak és a széfeket feltörik.
A filmbéli bombák esetében gyakran előfordul, hogy az időzítő hol bekapcsol, hol pedig ki – ezzel is fokozva az izgalmakat -, most sincs ez másként. A tűzszerészek vezetője is ismerős lehet, Will Tranter (Aaron Taylor-Johnson) ugyanis egy öntörvényű figura, akinek a kisujjában van a szakma, de egy múltbéli sajnálatos esemény árnyékot vetett a karrierjére. Minden lazasága és közönye ellenére átérzi a helyzet komolyságát és felelősséget vállal a rábízott emberekért és a civilekért. 
A bankrablás előkészületei és a végrehajtás is elég részletes bemutatást kap, maguk a bankrablók pedig szintén nem hoznak semmi újat a műfajba. Csupa titokzatos és bizalmatlan figura, akik egy alkalmilag összeverődött bandában próbálják a saját pecsenyéjüket sütögetve az egyenlő elosztás szabályait felrúgni és megmutatni, ki is itt a főnök. A kakaskodásban X (Sam Worthington) és Karalis (Theo James) jeleskednek a leginkább, mindketten úgy hiszik, ők az ész a csapatban.
A gengszterek tevékenysége a hatóságok előtt nem sokáig maradhat titokban, bár joggal hihetnénk azt, hogy a lopott szajréval eltűnni egy teljesen kihalt területről gyerekjáték. Az események innentől gyorsulnak fel, a menekülős rész kifejezetten izgalmas és szórakoztató. Itt lépnek be azok a csavarok is, melyek új megvilágításba helyezik ezt az egész sztorit, valamint benne az egyes karakterek szerepét. Mert hogy tényleg semmi sem az, aminek látszik. Újabb és újabb szereplők jönnek (és mennek), illetve itt nyer értelmet az is, hogy miért mutogattak korábban olyan sokat egyeseket, akiknek látszólag semmi közük az egészhez, csak passzív elszenvedői a történéseknek, a kiürítésnek. 
Biztos lesz olyan, aki majd azt mondja, ő már a legelején látta és tudta, hogy ki kicsoda, melyik oldalon áll és honnan ismeri a másikat, kivel van elszámolni valója stb. Férfiasan bevallom, hogy bár számos ilyen, a kereskedelmi televíziók műsorismertetőjében „szélhámosfilmként’ aposztrofált alkotást láttam, de engem is meglepett ez egyes karakterek valódi szerepe és annak súlya. A film még azt is megteszi nekünk, hogy az időben visszamenve mindent a helyére tesz a fejünkben, de ez egyáltalán nem sértő vagy bántó, nem vagyunk hülyének nézve, legalábbis én nem így éreztem.
Az Időzített bomba cselekménye tehát – bizonyos mértékig – kiszámítható és a műfaj bevett paneleiből építkezik, így egy idő után már nem is nagyon fogunk emlékezni rá és keverni fogjuk más filmekkel, de amíg nézzük, abszolút kikapcsol és szórakoztat. Megvan a maga humora, szépen összeáll a végére a teljes kép, izgalmas és látványos, ráadásul nincs benne egyértelműen jó és rossz, senki sem aljas gazember, bár azért szerethetőnek sem nevezném. Amilyen gyorsan betoppant az életünkbe, olyan gyorsan is fog eltűnni, de a halhatatlanok csarnokába amúgy is szűkös a hely. Ja, és végre láthatunk egy fasza kis előzetest a lagymatag és/vagy átverős mezőnyben. 
