Fejlesztő: Last Chicken Games; Kiadó: JanduSoft S.L.; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One & Series X|S
Ügyességi játékban már rég nem volt ennyire szórakoztató az idegen teremtmények felszámolása, mint a Jett Riderben, ami megidézi több műfaj klasszikusát.
A Jett Rider főszereplőjét kiküldetésre vezénylik a Gravos nevű bolygóra, amelynek lakóit fogságba ejtette egy ismeretlen mesterséges intelligencia. Így hát feladata nem is lehet más, minthogy kiszabadítsa a rabul ejtett őslakosokat és likvidálja a főként robotokból és különleges szörnyekből álló rosszarcúakat. A katalán fejlesztők 2020 óta bütykölték debütáló platformerüket, ami kapott némi shoot ’em up fűszerezést is: az egyveleg pedig egy igazán élvezetes és csupaszív árkád játék remekbe szabott szövegkörnyezettel.
Ha valaki, hát én bátran elmondhatom magamról, hogy „az idők kezdete óta” lelkes rajongója vagyok a gaming világnak, és azon belül főleg az ugrálós címeknek. Többek közt ezért vetettem szemet a Jett Riderre, no meg persze azért, mert kísértetiesen emlékeztet az 1984-ben piacra dobott Jetpac című spectrumos játékra, amiben egy szkafanderes emberkével idegen planétákon kellett űrhajót építeni, hogy azzal végül szélsebesen elmeneküljünk. A feladatunk abból a szempontból hasonlít az „elődhöz”, hogy bizonyos missziók apropóján tárgyak gyűjtögetésével bíbelődhetünk – az építkezést azonban másra bízzuk. Ám a spoilerek elkerülése végett inkább nem részletezném, hogy pontosan miket; de kissé rejtélyesen fogalmazva sajnálatosnak véltem, hogy eme mechanika a sztori adta események nyúlfarknyi részét teszik ki.
Ennek dacára a tárgyak felhalmozása Gravos négy eltérő szegletén több szintre osztva történik és érdemes valamennyi orrunk előtt látható kacatot gyűjtögetnünk, azok leszállítása által ugyanis pénz üti a markunkat. Személyes kasszánkat főhadiszállásunkon, a megmaradt helyi lakosság eladóinál herdálhatjuk el fegyvereink és kütyüink fejlesztésére, de ezeket az eszközöket mindenekelőtt össze kell szednünk. Jellemzően rejtett zugokban vagy megbízatásaink teljesítése következtében bukkanunk rájuk. Különös módon a mordályok közül egyszerre csak kettő lehet nálunk, ebből kifolyólag pedig érdemes elsőként azokba invesztálnunk, amiket előszeretettel tervezünk használni. A kisebb nemeziseink kiiktatása nem különösebben jelent kihívást, főleg, hogy a skuló milyenségétől függően könnyedén rájöhetünk valamennyiük gyengepontjára. Legyőzésük után kevéske pénzt és XP-t kapunk: utóbbi pusztán szintlépéshez kell, mely által fokozatosan egyre terebélyesedő életerőre tehetünk szert, de hátunkra szegezett jetpackkünk energiája is kamatozik.
A Jett Riderben szóba elegyedhetünk néhány karakterrel, azonban a társalgás felépítettsége nem opcionális. Szarkasztikus humora viszont azonnal lenyűgözött és bármennyire fontos küldetésen vagyunk, szerencsére egyáltalán nem veszi komolyan magát. Grafikailag természetesen nem beszélhetünk kiemelkedő alkotásról, de a stílus – régi motoros – kedvelői bizonyosan megtalálják benne számításukat. Egyes esetekben érdemes visszamenni egyik-másik korábban átpásztázott zónába, de a cselekmények alapvetően lineárisan zajlanak, tehát tesztalanyunk még jóindulattal sem mondható metrodivaniának. 5-6 óra erejéig viszont igazán tartalmas kiruccanásnak bizonyult, s helyenként előhúz a tarsolyából meglepetéseket.
Legutóbb ezt teszteltük:
