Madame Web, rendezte: S.J. Clarkson, szereplők: Dakota Johnson, Sydney Sweeney, Isabela Merced, Adam Scott, amerikai szuperhősfilm, 116 perc, 2023., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Pókanyó csibéi
Amikor már nincs hova tovább gondolni a Bosszúállókat, a Galaxis őrzőit és az összes többi, szebb napokat látott marveles szuperhőst, akkor még mindig itt van a Sony, aki teper és próbálkozik. A Madame Web egy teljesen szokatlan eredettörténet, mely a kétórás játékidő alatt a szuperhőssé válás első, bizonytalan lépéseit teszi meg, aztán vagy összeszedi magát és határozott léptekre vált, vagy csúnyán pofára esik. 
Cassandra Web anyja a perui dzsungelben egy különleges pókfajt után kutat, melyből reményei szerint olyan gyógyszer állítható elő, ami segíthet bizonyos – eddig gyógyíthatatlannak számító – betegségek leküzdésében. A pókot előtte még soha senkinek nem sikerült begyűjtenie, ezért igen értékesnek számít, nem csoda, ha a testőrnek felfogadott Ezekiel Sims elcsábul és magáénak akarja a frissen megtalált zsákmányt. A dulakodásban a nő halálos sebet kap, de előtte még megszüli lányát a dzsungelben élő furcsa szerzetek segítségével. Évtizedek telnek el, a lány felnő és New Yorkban mentőzik, majd azon veszi észre magát, hogy bizonyos dolgok mintha újra és újra megtörténnének vele. 
Ezekiel ugyancsak a városban él és a pók csípése által emberfeletti erőre tesz szert, ám közben különös rémálmok gyötrik, mely szerint valamikor a jövőben három fiatal lány az életére tör. A férfi a nemzetbiztonság rendszerébe bejutva próbálja felkutatni és megölni őket. A lányok és Cassie útjai valahogy keresztezik egymást és a nő megpróbálja életben tartani mind a négyüket, meg persze rájönni, ki is ez a férfi és miért üldözi őket. Az összecsapás elkerülhetetlen, az igazság pedig a múltban keresendő.
Tudjátok, mi a közös Paddingtonban és Cassandra Webben? Mindketten a perui őserdő mélyéről származnak és különleges tehetségük van ahhoz, hogy folyton bajba keveredjenek. Hogy Cassie szereti-e a marmeládét, azt nem tudom, de a Pepsit valószínűleg igen, mert telerakták vele a filmet. Furcsa ezt leírni, de úgy rohan az idő, hogy a 2003-ban, vagyis már a XXI. században történt dolgok is a múltnak számítanak és megidézésük nosztalgiával tölti el az embert. A zenék, a reklámok, a mobiltelefonok, az autók, a frizurák, a divat, mind-mind retró. 
A három lány három tehetséges, a húszas éveiben járó színésznő, akik egy ideje már benne vannak a showbizniszben és akik között egyébként egész jól működik a kémia, csak ne próbálnák meg őket tiniknek eladni gördeszkával, haspólóval, copffal és hasonlókkal. Sweeney és Johnson között csak 8 év a korkülönbség, így Cassie inkább amolyan nővér-féle, mintsem anyapótló. A CGI nem olyan ciki, bár ez a pókemberes dolog valahogy nem igazán akar működni, a párbeszédek megmosolyogtatóan bénácskák, az egész pedig régen elfeledett (jövőbelátós) misztikus thrillerek és horrorok keveréke akcióval, humorral és egy kevés (marveles) szuperhősös beütéssel. Minden jelenetet láttunk már valahol, van benne Rohammentő, Terminátor, Hegylakó és igen, Pókember is. Na meg rengeteg más film, a legszebb talán az, amikor Cassie a múltját kutatja, mert onnan tényleg csak Yoda hiányzik. 
Ritka az olyan eredet történet, melyben valaki évtizedekkel a kiváltó ok után kezd el szuperhőssé válni, míg a többiek el sem jutnák odáig és csak annyit tudunk róluk, hogy egyszer majd valamikor és valahogy azok lesznek. Meglehetősen merész húzás a stúdiótól, hogy két órában vezet fel egy olyan a történetet, ami egy csúfos bukás után lehet, hogy nem is kap zöld utat. Olyan szereplőket hoz be az univerzumba, akik talán becsatlakoznak majd valahova és valamibe. Azt már tudjuk, hogy a jó ügyért harcolnak, hogy ki a vezetőjük, hogyan néznek ki, mint ahogy azt is, hogy szuperhősök, de a többi csupa kérdőjel. Kicsit olyan, mintha kapnánk Peter Parkerből egy részt a pókcsípés előtt. Vagy bárkiből, mielőtt a szuperhősséghez bármi köze lett volna.
A Sony eleve külön úton jár a bosszúállós, galaxis örzőis, színes, szagos, szélesvásznú Marveltől, de ahogy a walkman és egyébként maga a márka is szép lassan kimegy a divatból, úgy a stúdió is keresi a jövőjét hol több, hol kevesebb sikerrel. A Madame Web része a szuperhősös lejtmenetnek, de azért még messze nem a legalja, mert igenis vannak jó pillanatai, képes lekötni és szórakoztatni a nézőt, ezért bár szabad, de felesleges zsigerből gyűlölni.
