A róka (Der Fuchs), rendezte: Adrian Goiginger, szereplők: Simon Morzé, Karl Markovics, Adriane Gradziel, osztrák-német háborús filmdráma, 118 perc, 2023., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
„Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem.”
Egy fiatal katona és egy elárvult rókakölyök valószínűtlen barátságáról szól ez az egyáltalán nem vidám, de lélekemelő film. A róka története valós, a forgatókönyvíró-rendező nagyapja mesélte el unokájának, aki tizenéves kora óta meg akarta csinálni ezt a filmet.
Franz Streitberger a családjával igen nagy szegénységben él az osztrák hegyekben. A fiú az áldatlan körülmények miatt súlyosan megbetegszik, ezért szülei úgy döntenek, hogy egy gazdag kereskedőnek adják, ahol talán jobb sora lesz (és nagyobb esélye a túlélésre). Mikor cselédként leszolgálja a kötelező éveket és eléri a nagykorúságot a nincstelenség elől menekülve beáll katonának. Itt éri őt az Anschluss, Ausztriának a Harmadik Birodalomhoz való csatolása. A franciaországi hadjáratban motoros futárként teljesít szolgálatot, de ekkor már nem csak magáról, hanem az időközben magához vett, árván maradt rókakölyökről is gondoskodnia kell. A háború poklában a fiatal férfi mindent ennek vet alá.
A film cselekménye 1927 és 1946 között játszódik és a forgatókönyvíró-rendező nagyapjának történetét meséli el, aki 2016-ban 100 évesen hunyt el. Adrian Goiginger 15 évesen hallotta tőle ezt a történetet és a filmmel egy régi álmát váltotta valóra. Franz Streitberger egy-másfél évig vigyázott a rókára, a játékidő elsősorban erre az időszakra koncentrál. Az ember-róka barátság annyira meseszerű és valószerűtlen, hogy ideális nyersanyagnak bizonyult egy filmhez, melynek elkészítése tinédzser kora óta foglalkoztatta. Egy született vadállat, egy született ragadozó megszelídítése és felnevelése visszatérő elem az irodalomban (és amióta létezik, a filmben is) legyen a történet valós vagy kitalált. 
Ez a film úgy szól a háborúról, hogy a harcoknak közvetlenül nem vagyunk részesei. Látjuk és halljuk az elvonuló harckocsioszlopokat, az eget megtöltő repülőgép kötelékeket, a bombák és tüzérségi lőszerek becsapódását, de csak a távolból. Csak néhány alkalommal hozzák közel hozzánk a háború borzalmait, amikor Franz a futárfeladatok teljesítése közben halott katonákba és civilekbe botlik az út szélén. Alakulata az idő nagy részében a megszállt Franciaországban állomásozik, ahol nem ütköznek hevesebb ellenállásba, így számára talán az a legnehezebb feladat, hogy osztrákként elfogadtassa magát német bajtársaival. 
Franz mindig beszámol a vele történtekről, ám a leveleket soha nem adja fel. Szüleinek talán a létező legnehezebb döntést kellett meghozniuk, amiről úgy gondolták, hogy legalább az esélyt megadják fiúknak a felnőttkor megérésére. Tizenévesen nem értette, nem is érthette meg azt, amit vele tettek, ám az idő múlásával valószínűleg tisztult a kép. A rókakölyök örökbefogadásával és gondozásával a fiatal férfi kvázi szülővé válik, aki felelősséggel tartozik egy másik élőlényért. Nem csoda, hogy maga is megtesz mindent annak életben maradásáért, miközben szintén nehéz döntéseket kell meghoznia. És persze katonaként teljesítenie kell a parancsot és helyt kell állnia, hiszen futárként hatalmas felelősség nyomja a vállát.
A róka megint csak az a fajta film, ami mögött iszonyatos mennyiségű előkészítő munka van, hogy a vásznon a végeredmény úgy nézzen ki, ahogy. A sajtóvetítést követően szakemberek meséltek arról, milyen nehéz egy rókát megszelídíteni, különösen akkor, ha már ivarérett. Mivel egy végtelenül okos és óvatos ragadozóról van szó, a filmben szereplő állatokat hónapokkal előtte össze kell szoktatni a stábbal, hogy a forgatáson lehetőség szerint már minden terv szerint alakuljon. Mi ebből csak egy gyönyörűen fényképezett, egyáltalán nem vidám, de lélekemelő történetet látunk a világban helyét kereső fiatal férfi és egy elárvult róka őszinte és önzetlen barátságáról. 
