A sógun (Shogun), televízióra alkalmazta: Rachel Kondo, Justin Marks, szereplők: Hiroyuki Sanada, Cosmo Jarvis, Anna Sawai, amerikai történelmi dráma minisorozat, 1 évad (10 rész, 54-71 perc), 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Egy mindenek felett
A korábbi sikerkönyv és sikersorozat új köntösbe, pontosabban kimonóba bújtatva érkezett meg Hiroyuki Sanada főszereplésével és producerkedésével. A nagyhatalmú földesúr, az angol hajós és a szépséges tolmács kalandjai a XVII. századi Japánba visznek vissza minket, amikoris ádáz harc dúlt a legfőbb hatalomért. A sógun egyszerre nagyszabású, friss, modern és hagyománytisztelő – majdnem – tudja mindazt, amit ma egy szórakoztató sorozatnak tudnia kell.
A Disney streaming csatornáján futó 10 részes sorozat cselekménye szerint 1600-ban az uralkodó halála után az 5 legbefolyásosabb földesúr uralja Japánt korántsem teljes egyetértésben. Ebben az időszakban a portugálok rendezkedtek be a szigeten és a katolikus hit terjesztésébe fogtak meglehetősen jó eredménnyel, hiszen az uralkodó elit tagjai közül is sokan felvették a katolikus vallást. Hogy ez néhány évtized alatt mennyire megváltozott, azt Martin Scorsese 2016-os Némaság című filmje nagyon jól bemutatja.
Mikor egy holland, azaz református kereskedőhajó a maroknyi túlélővel partot ér, szembesülniük kell a gyűlölettel mind a japánok, mind pedig a portugálok részéről. Kalózkodással vádolják őket és a halálukat kívánják. Egyedül a hajó angol kormányosának, John Blackhtorne-nak sikerül megmenekülnie a fogságtól és a haláltól. A férfi a hatalmi harcok kereszttüzében Josi Toranaga nagyúr alattvalójává válik, aki maga is a régensek tanácsának tagja és aki ellen a többiek szövetkeznek. Van egy császár is, aki ugyan még gyermek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hatalma.
A kezdetben lenézett és megalázott barbár fokozatosan nyeri el a helyiek, köztük Toranaga rokonszenvét. Hogy megértsék szavait, egy Toda Marikó nevű tolmácsot kap maga mellé, aki katolikus és a szerzetesektől tanulta meg a nyelvet (a sorozatban angolul beszélnek, de valójában a portugál nyelvről van szó). Marikó hűen szolgálja urát még úgyis, hogy megveti a barbárt. Ahogy azonban jobban megismerik egymást, illetve a másik országának kultúráját és szokásait, gyengéd érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt annak ellenére, hogy a nő férjnél van.
Toranaga mindvégig a háttérben meghúzódva követi az eseményeket, melyek célja tulajdonképpen az ő kiiktatása és a hatalmi viszonyok teljes átrendezése. Ebben a játszmában mindenkinek megvan a maga helye, motivációja és küldetése, ami nem feltétlenül az, aminek elsőre látszik. Mivel nem tudni, hogy végül ki szerzi meg a teljhatalmat, vagyis ki lesz a sógun, a szereplők igyekeznek elköteleződni több irányba is és ebből származik a konfliktus, ez viszi előre folyamatosan a cselekményt.
A sorozat alapjául szolgáló regényt James Clavell írta 1975-ben és 1990-re 15 millió példányt adtak el belőle. 1980-ban amerikai kalandfilmsorozat készült a regényből Richard Chamberlainnel a főszerepben, amit nálunk is nagy sikerrel vetítettek. A sztori ugyan fiktív, de a legfőbb karaktereket és eseményeket a valóság ihlette. Valóban létezett a sógunátus, mint ahogy az Edó nevű mocsaras, jelentéktelen halászfalu is, amit ma Tokióként ismerünk. Valós személy volt a Tokugava nevű nagyúr és a William Adams nevű navigátor is, aki első angolként jutott el Japánba, ahol a Miura Andzsin nevet kapta, de a „nyugati szamuráj” néven is ismert. Valós személy volt továbbá Akechi Tama, más néven Hosokawa Graci is, aki felvette a katolikus hitet és akinek apja részt vett Japán első nagy egyesítője meggyilkolásában. Ezek az elspoilerezhetetlen tények, akárcsak a Titanic elsüllyedése vagy a II. világháború végkimenetele.
„Tornagatyaszaga.” – ezt a szóviccet valószínűleg mindenki érti, aki a 80-as években volt gyerek. Sokan nőttünk fel az olyan – történelmi dráma – sorozatokon, mint a Tövismadarak, Az Onedin család vagy a Sógun. Arra is emlékszem, amikor egy időre a „kóvbojosat” felváltotta a Sógun a nyári szünetben és mindenki „ándzsinszán” akart lenni. A Vadnyugat után a Távol-Kelet csodái is lenyűgöztek minket, alap volt a tízig számolás japánul, sokan kezdtek bele a nyelvtanulásba és/vagy a küzdősportokba. Hol volt még a Harry Potter, a young adult sztorik hiányában a fiatalokat sokszor ezek a sorozatok terelték az olvasás felé, amikor a televíziós feldolgozás alapjául szolgáló könyv is megjelent magyar fordításban.
Hollywoodban már nem tudnak semmi újat kitalálni, szokták mondani és tény, rengeteg régi sikerfilmet és sorozatot vesznek elő. Inkább csak arról van szó, hogy maga az alapsztori tényleg jó és örök érvényű, csak a filmes technika fejlődése és a fogyasztói szokások megváltozása kívánja meg az újrafeldolgozást (oké, a pénz is, de még Hollywoodban is azzal fizetnek az emberek). A régi sorozatok és filmek bája, egyszerűsége ma már szinte csak a nosztalgia miatt adható el, aláírom, a cselekmény, a helyszínek, a színészi játék és – a számítógépes trükkök hiányában – a leleményesség bőven elegendőnek bizonyultak akkor és ott.
A sógun kapcsán sokan megjegyezték, mennyivel jobb volt a régi és mennyi mindent megváltoztattak a könyvhöz képest. Nos igen, ezek az adaptációk nem követik szóról-szóra az alapművet, mint ahogy egyébként a régiek sem. Ráadásul ott van a Disney csillámpor, amit mindenre rászórnak, ahogy erre az egyébként Kanadában forgatott sorozatra is. Már a bevezető képi világából és zenéjéből is árad a profizmus, a streaming sorozatok mostanra ez vált a védjegyévé. A jó emberek szépek, a rosszak kevésbé, mindenki egyszerre költő, filozófus és nagy taktikus (hadvezér), ami azért némileg megmosolyogtató.
Naná, hogy az egész sokkal nagyobb léptékű, mint a régi sorozat, komplett hadseregek és városok készültek a CGI segítségével. Aztán persze ott van a marketing, elképesztő mennyiségű kisfilm készült a sorozathoz, ahol elmesélik nekünk, mennyire profin álltak hozzá ehhez az egészhez és hogy mennyire odafigyeltek a hagyományokra, a jelmezekre, a díszletekre, a sminkre, a frizurára, a szokásokra, a nyelvre, a történelmi hűségre blablabla (amúgy tényleg).
Teljesen mindegy, hogy az ember tudja a végkifejletet vagy nem és úgy nézi végig, mindkettő megadja a maga izgalmát. Mivel nagyjából egyszerre néztem ezt és a Tokyo Vice sorozatot, nem tudtam nem észrevenni, hogy a „400 évnyi korkülönbség” ellenére mennyire megmaradt ez a mentalitás a japán emberekben. Blackthorne és Adelstein kívülállóként érkeznek ide és így is kezelik őket, megítélésükön pedig a nyelv, a kultúra és a szokások iránti érdeklődésük változtat, na meg a lojalitásuk és a perfekcionizmusuk. Egy Hollywoodot is megjárt japán színész számára Tokugava vagy Toranaga eljátszása valószínűleg a szakma csúcsa, Hiroyuki Sanada ráadásul producerként is felügyelte a sorozatot, hogy minden klappoljon.
A sógun izgalmas, kalandos történet szerelemmel, erős női alakokkal, drámával, akcióval, árulással, cselszövéssel és igen, a humort sem veti meg. Mivel elég sok fej hullik a porba a 10 rész alatt, a korhatár a 18-as besorolást kapta.
