Konklávé (Conclave), rendezte: Edward Berger, szereplők: Ralph Fiennes, Stanley Tucci, Isabella Rossellini, John Lithgow, angol-amerikai filmdráma, 120 perc, 2024., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Van pápánk?
Az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendő „pápás” filmek és sorozatok a katolikus egyház és annak vezetője különböző arcait mutatták meg. Bár cselekményüket legtöbbször a fantázia szülte, nem rugaszkodtak el teljesen a valóságtól, inkább csak lehetséges forgatókönyveket vázoltak fel. A Konklávé főszereplője a zseniális Ralph Fiennes által megformált bíboros, akinek az a dolga, hogy profi módon vezényelje le a pápaválasztást a katolikus egyházfő halálát követően. Ugyanez a profizmus jellemző a Nyugaton a helyzet változatlan forgatókönyvíró-rendezőjére is. 
A pápa halálát követően Lawrence bíborosra (Ralph Fiennes) hárul a feladat, hogy a pápaválasztást rendben levezényelje. Mivel közel állt az elhunythoz, mélyen megrendíti annak halála, de igyekszik legjobb tudása szerint végrehajtani azt, amivel megbízták. Ő maga is választó és választható, mégsem tartja magát alkalmasnak a pápaságra, de még a választás megszervezésére sem. Legjobb barátja, a liberális szellemű, nagy népszerűségnek örvendő és a végső győzelemre is esélyes Bellini bíboros (Stanley Tucci) mindvégig mellette van, vele osztja meg gondolatait, kételyeit.
A központi figura Lawrence, hiszen az ő feladata lesz az információk beszerzése, a hitelességük ellenőrzése, szűrése, felhasználása és másokkal való megosztása annak tudatában, hogy alapvetően befolyásolják majd a pápaválasztás kimenetelét és ezzel együtt a katolikus egyházjövőjét. A fordulatot mindig az jelenti, hogy ezen információk általában a még versenyben lévőkkel vannak kapcsolatban és nem feltétlenül jó színben tüntetik fel őket. Hatalmas teher ez számára, de ő egy alapos és lelkiismeretes ember.
A film a bíborosokat emberi mivoltukban mutatja be, ahogy dohányoznak, mobiloznak (amíg le nem kell adniuk a készüléket), esznek, beszélgetnek, alszanak és közben folyamatosan taktikáznak. A pápaválasztás lélektana rendkívüli módon hasonít a politikai és üzleti életre jellemző választásokra, ugyanakkor mechanizmusát évszázados szabályok rögzítik, a választók és a választandók pedig Isten szolgái, mélyen hívő emberek rengeteg spirituális élménnyel és tapasztalattal. Az egész nagyon más és közben mégsem.
A választás tétje ugyanaz, mint a legtöbb választásnak: a megválasztott személy alkalmassága, rátermettsége, milyen értékeket képvisel, nézeteket vall, hogyan képzeli el az általa vezetett szervezet jövőjét. Tökéletes jelölt itt sincs, mindenkinek vannak hibái, így a választóknak azt kell eldönteni, ki áll hozzájuk a legközelebb, kivel nyernek a legtöbbet. Ráadásul a katolikus egyházról van szó, melynek szerepe, jelentősége, megítélése folyamatosan változik, újra és újra definiálnia kell saját magát, újra és újra kinyilatkoztatásokat kell tennie, miközben a világ megváltozott, felgyorsult körülötte és sokan elfordultak Istentől.
A Konklávé úgy tud izgalmas lenni, hogy szereplői négy fal közé vannak zárva, ahol szigorú szabályok szerint addig ismétlik a választást, amíg az eredményes nem lesz. Mindezt két órán keresztül. A fordulatok, a belső vívódás, a különböző érdekek és nézetek ütköztetése tartják fenn a néző figyelmét, melyhez a színészi játék, a zene, a vágás és a fényképezés járulnak még hozzá. A lezárás meghökkentő, valamint erősen megosztó és úgy reflektál az elmúlt hetek, hónapok történéseire, hogy egy 2016-os regény alapján készült.
