Miénk lesz a holnap (C’é ancora domani), rendezte: Paola Cortellesi, szereplők: Paola Cortellesi, Valerio Mastandrea, Romana Maggiora Vergano, Emanuela Fanelli, olasz filmdráma, 118 perc, 2023., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
A pofon fájdalmasabb oldalán
Paola Cortellesi töretlen népszerűséggel 13 éves kora óta jelen van az olasz köztudatban, nem csoda, hogy filmjét hazájában többen látták, mint a Barbenheimert. A Miénk lesz a holnap a klasszikus olasz filmek hangulatát idézi meg és bár cselekménye évtizedekkel ezelőtt látszódik, üzenete a mának szól, mindenkihez szól. Fanyar humora, fekete-fehér képi világa, mondanivalója és színészi teljesítménye miatt igazán különleges filmélményt nyújt. 
A II. világháború után járunk Olaszországban. Delia (Paola Cortellesi) férjével, két fiával, lányával és apósával egy lepukkant pincelakásban él. Miközben vezeti a háztartást, kiszolgálja a férfiakat és gondoskodik a gyerekeiről, többféle munkát is elvállal, hogy a családnak legyen miből fedezni a kiadásokat. Mindezekért cserébe a férje Ivano rendszeresen veri és megalázza. A nőt egyetlen dolog motiválja, hogy lánya Marcella, akinek egy gazdag kávézótulajdonos fia udvarol, ne kövesse el azokat a hibákat, amiket egykoron ő.
Bár a nők helyzete cseppet sem rózsás, ez a fajta elnyomás még a szomszédasszonyok nemtetszését is kiváltja, hát még kedvenc barátnőjéét, aki a helyi piacon dolgozik férjével és vele teljesen egyenrangúnak tekinti magát, sőt. A környéken posztoló amerikai katona, a jobb élet reményében az ország északi részére való költözést fontolgató régi szerelme, mind-mint úgy vélik, hogy Delia ennék sokkal jobbat érdemel. Aztán egy nap levelet hoz a postás. Egy nagyon fontos levelet. 
A Miénk lesz a holnap egy nő és szűkebb környezete hétköznapjain keresztül mutat be egy leköszönő korszakot és egy olyan mérföldkővel zár, mely után már semmi nem lesz a régi, de legalábbis ezt a vágyat hordozza magában. A másodrendű állampolgárként kezelt nők sok helyen a mai napig nem rendelkezhetnek a saját életükkel és testükkel, olykor még ott sem, ahol egyébként törvény írja elő az egyenjogúságot, a megkülönböztetés tilalmát. Az igazságtalanságok és egyenlőtlenségek teljesen természetesek, a rájuk adott reakciók pedig magukért beszélnek.
A többgenerációs családban az após képviseli a múltat, amit állandóan felemleget. Az idejében még gyakori volt az unokatestvérek közötti házasság, a nők pedig nem kérdeztek és nem gondolkodtak. Delia és Ivano házassága már szerelmen alapult, amit szép lassan felváltott a szolgasors és a bántalmazó kapcsolat, a testi, lelki megalázás, hiszen a háborúból vesztesen hazatérő férfiak frusztrációja a nőkön csapódott le. A jövőt a gyerekek képviselik és bár a fiúk minden szempontból előjogokat élveznek, Marcella tanulmányaira pedig nincs pénz, de legalább az esély megvan arra, hogy a lánynak jó élete lesz. 
A cselekmény tehát 80 évvel ezelőtt játszódik, mégis olyan problémákat vet fel, melyek ma is léteznek. Azt meséli el nekünk, hogy akkor és ott miként alakult a férfiak és nők sorsa a családon és a társadalmon belül, de ezek a megállapítások gyakorlatilag mindenhol és mindenkor megállják a helyük. Amit látunk, azt sok helyen ma is csak úgy hívják: házasság. A férj a háborús részvétel miatt feljogosítva érzi magát ahhoz, hogy feleségével cselédként bánjon, verje, megalázza és szidalmazza. A feleség bevásárol, mos, főz, takarít, neveli a gyerekeket, gondozza a velük élő apósát, emellett még dolgozik is vagy három helyen, de persze semmi nem jó, amit csinál. Ma ehhez háború sem kell, elég az értetek dolgozom szöveg.
A cselekmény a női szavazati jogot is érinti, ami ma már természetes és bár egyes országokban ez az intézmény több, mint 100 éve létezik, a legtöbb helyen csak néhány éve vagy évtizede. Nálunk pl. 1945., míg Svájcban csak 1971. óta. Ez utóbbiról egyébként készült egy nagyon jó film, A nőkért (2017.), ami az ország hivatalos Oscar-nevezettje is volt. Mivel a nőknek sokáig a háztartás vezetése volt a dolga, nem tanulhattak és dolgozhattak, általánosan elfogadott volt az a nézet, hogy ezen hiányosságaik miatt képtelenek átlátni az olyan bonyolult dolgokat, mint a pénzügyek, a gazdaság vagy a politika. Szerencsére a férfiak, akárcsak a csöpögő vízcsap javítását, ezt is megoldották helyettük.
A Miénk lesz a holnap úgy női film, hogy közben mindenkihez szól, a végeredmény pedig nem egysíkú, frázisokat pufogtató, sértődött és vádaskodó, minden férfit egyformán (le)kezelő alkotás. Egy máig élő jelenséget mutat be, de roppant szellemes, a klasszikus olasz filmeket megidéző módon. A feszültséget humorral oldja, de nem vicceli el a dolgot még akkor sem, amikor komoly és súlyos problémákat helyez szokatlan, meghökkentő környezetbe, ezáltal szórakoztatva gondolkodtat, a néző pedig nem fordítja el a fejét. 
