Fejlesztő: Phantom Coast; Kiadó: Phantom Coast; Platform: PC
Tony Hádész után szabadon: megérkezett a Helskate, mehet is a gurulás a pokol minden egyes bugyrában.
Szerencsére manapság afféle reneszánsza van a gördeszkás játékoknak, legalábbis az indie szférában mindenképpen ez a helyzet. És még nagyobb szerencsénkre a paletta is elég színes, mert a realisztikusabb címek mellett megannyi, rendkívül szórakoztató árkádosabb anyag is érkezik. Higgyétek el, hogy lassan 20 év gördeszkázás után ez nekem nagyon melengeti a szívemet, de gondolom azért van még itt más is, akinek ez örömet okoz. Na tehát ezzel a vigyorgós fejjel böngésztem tavaly a beharangozókat, amikor is felfigyeltem a Helskate című cuccra, ami a klasszikus Tony Hawk fílinget ígérte rogulite elemekkel. Ez az ígéret pedig igen erősen felkeltette a figyelmemet, noha sejtettem, hogy a roguelite szócska azért nem biztos, hogy számomra kedvező alapokat ad majd a kellemes időtöltéshez, de tévednem kellett.
A Helskate történetével nem nagyon untatnék senkit, mert nem az a játék legnagyobb erénye, de alapjaiban egy pokolba kárhozott lélekkel garázdálkodunk pályáról pályára, hogy elérhessünk minden deszkás legnagyobb álmát a profi karriert és a szponzorációt. Bár nem tudom ebből főhősünk, hogyan is profitálhatna, de mindenesetre kiváló motiváció. Lényegében tehát egyfajta hibridet kell elképzelni, amit THPS ékköveiből a Hades kihívásaival csiszoltak fényesre. Tehát rövidke pályákon apróbb deszkás feladatokat oldunk meg, mialatt a ránk törő ellenséges hordákat is miszlikbe kell aprítsuk egyetlen életcsíkokcskával és a sorban alkalmazható és halmozható upgrade-ekkel. Ha nem sikerül, irány a hubvilág, majd újabb próba és ezt ismételgethetjük míg bele nem fáradunk, vagy a kaland végére nem érünk.
Bár a fentiek leírva és még a kedvcsinálókon is garantáltan élvezetesnek hatnak, sajna a monotonitás, mint megannyi rougelite játék esetében, itt is hazavágja az élményt. És félre ne értsetek, tudom, hogy az ismétlés műfaji sajátosság, de ennek ellenére a rövidke kampány alatt bőven lesz annyi visszajátszódó jelenet, ami miatt a falat fogjuk kaparni. És a repetitív játékmeneten nem nagyon segít a temérdek bug és hiba sem, amivel szembe kerülünk játék közben, ez pedig főleg amiatt kellemetlen, mert az elmúlt egy évben korai hozzáférésben már elérhető volt a Helskate, tehát bőven volt visszajelzés is ezekkel kapcsolatban. A tesztet egyébként Steam Decken követtem el, amihez külön beállítási profil van az opciók között és bár nem futott rosszul a játék, azért még van min dolgozni az ideális élmény eléréséig.
A Helskate látványban is erősen merít a THPS sorozatból és bár szerencsére leginkább a dizájn jött a régebbi részekből a látvány leginkább a THPS5-re hajaz, ami annak a címnek jóformán az egyetlen pozitívan értékelhető pontja volt. Nincsenek hatalmas terek, de ami van az egyben bejárható és egészen pofásan is sikerült. Az audió frontján nincs gond, minden szól, csörren és zörög a kellő időben. Az átvezetők szinkronizáltak és a zenei felhozatal is kellemes, kiválóan szolgáltatja a talpalávalót a folyamatos zúzáshoz.
Összességében tehát a Helskate nem egy rossz játék, de aki nem komálja mindkét zsánert, amiből összegyúrásra került, az nem biztos, hogy félre fogja tudni tenni a hibáit, hogy a megfelelő lelki állapotban élje át, amit a játék képes nyújtani. Egy szó, mint száz, ha a Hades-ba oltott THPS a te kenyered, akkor itt jól fogsz lakni, ellenkező esetben válasz másik deszkázni valót.
Legutóbb ezt teszteltük:
