Emilia Pérez, rendezte: Jacques Audiard, szereplők: Zoe Saldana, Selena Gomez, Karla Sofia Gascón, Adriana Paz, Edgar Ramírez, Mark Ivanir, francia-amerikai-mexikói musical, 130 perc, 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
A drog rossz
Pillanatok alatt vált Jacques Audiard filmje a főszereplőt alakító Karla Sofia Gascón korábbi Twitter bejegyzései miatt csodálat tárgyából utálat tárgyává, így sikeres szereplése az Oscar-gálán a 13 jelölés ellenére is kérdéses (Azért az eddig elnyert 103 különböző díj, se semmi). Az Emilia Pérez egy rettegett drogbáró nővé alakulásáról szól, ráadásul mindezt a néző zenés-táncos formában kapja meg. Érdekes filmélmény néhány emlékezetes alakítással, ami abszolút beleillik a francia forgatókönyvíró-rendező repertoárjába. 
A Mexikóvárosban élő ügyvédnő, Rita Moro Castro (Zoe Saldana) a tehetéségét arra pazarolja, hogy főnökei helyett írjon védőbeszédet, aminek köszönhetően a bűnözőket felmentik. Valószínűleg nem ilyen életet képzelt magának. Egy nap az utcán sétálva elrabolják és a legelvetemültebb drogbáró elé viszik, aki szokatlan dologra kéri. Juan Del Monte (Karla Sofia Gascón) elmondja neki, hogy régóta szeretne nő lenni, de még nem sikerült megtalálnia azt, aki átoperálja őt. 2 millió dollárt ajánl Ritának, ha szerez egy megbízható orvost, segít megrendezni a halálát, családját (feleségét Selena Gomez alakítja) és vagyonát pedig biztonságos helyre menekíti. Az ügyvédnő eleget tesz a felkérésnek, majd négy évvel később egy vacsoraasztalnál a véletlen az azóta Emilia Pérez néven élő nő mellé ülteti őt. Az újbóli találkozás közös munkához és nem várt bonyodalmakhoz vezet. 
A francia forgatókönyvíró-rendezőt egy regény egyik szereplője ihlette, akinek történetét opera formájában képzelte el. Az ehhez írt szövegkönyvet aztán forgatókönyvvé fejlesztette és filmet forgatott belőle. Alkotótársa, Thomas Bidegain ezúttal kreatív tanácsokkal látta el őt. Az Emilia Perez műfaja musical, a filmzenét és a dalokat Camille és Clément Ducol szerezték, utóbbiakat az ügyvédnőt alakító Saldana és a feleséget alakító Gomez adják elő táncos koreográfiával. A főszereplőt alakító színésznő férfiként született Spanyolországban, mint Carlos Gascón és több országban is játszott filmekben és sorozatokban, 2018-ban vált teljessé a nővé alakulása és azóta használja a Karla Sofia Gascón nevet is. Saldana és Gomez bevallottan húzónevekként kerültek a produkcióba és mindketten meghálálták a bizalmat, amit nem csak az eddigi jelölések és díjak igazolnak, hanem én is úgy gondolom, hogy a film az Emilia Pérez ott működik igazán jól, ahol ők kerülnek reflektorfénybe. 
A film kezdetben elismerő kritikákat kapott és pillanatok alatt a díjátadók egyik titkos favoritjává vált, transznemű főszereplője lévén pedig történelmet írt és több rekordot is felállított. A 13 Oscar-jelölés valami egészen elképesztő teljesítmény, de mint mindig, ezúttal sem úsztuk meg botrányok nélkül. Gascón évekkel ezelőtt a Twitteren kirohanást intézett az iszlám, a feministák és az Oscar-gála ellen. Bár utólag elnézést kért, a bejegyzéseket törölte és a fiókját is deaktiválta, az Oscar-kampányból kihagyták és gyakorlatilag mindenki elhatárolódott tőle. A mozi bírálói felbátorodtak és nemtetszésüket fejezték ki, különösen a mexikóiak és a transzneműek ábrázolása miatt, melynek részleteibe most nem mennék bele, hiszen tele van velük és a válaszreakciókkal az internet. Egy biztos, a film az Oscar-gála fekete báránya lett és senki nem tudja, hogy a 13 jelölésből hányat fog végül aranyszoborra váltani. 
Régóta fennálló kérdés, hogy a filmipar szereplőinek viselt dolgai mennyire függetleníthetőek a filmes teljesítményüktől. Bűncselekmény esetén igazából nincs miről vitatkozni, de a korábbi botlások, meggondolatlanságok, hirtelen felindulásból elkövetett dolgok is mellőzötté tehetnek valakit időlegesen vagy akár végleg. Az Oscar-gála, az egyéb díjátadók, a nézettségi adatok és Gascón szerepajánlatai választ adnak majd arra a kérdésre, hogy a szakma és a nézők büntetik-e a filmet és/vagy a színésznőt. Azt is tudomásul kell venni, hogy az Oscar-gála mára egy rendkívül megosztó eseménnyé vált, a jelölések és díjazások állandó viták tárgyát képezik. Az Emilia Pérez számomra egy szórakoztató és különleges film. 
Tökéletesen beleillik a sorba Audiard munkásságát illetően. Azok közé tartozom, akiknek a Testvérlövészek is tetszett, ami ugyancsak egy másik nyelv, egy másik kultúra és egy másik műfaj felé történő kikacsintás volt a forgatókönyvíró-rendező részéről a várnál sokkal kisebb sikerrel. Az, hogy a filmet Franciaországban forgatták, csak egyetlen mexikói színésznő játszik benne és a spanyollal is hadilábon áll, engem történetesen nem zavar. Nem érzem, hogy sztereotipizálná a mexikóiakat és a transzneműeket, a mindennapok során éppen elég drogkartelles és LMBTQ filmet látok, hogy ezt így kijelentsem. A film nem kimagasló minőségű, Gascón játéka nem fenomenális, de utálni akkor sem fogom és A brutalistához hasonlóan magasról teszek rá, hogy valakinek a hangját, kiejtését stb. mesterséges intelligenciával javítják. Ráadásul még el is maszkírozzák, sminkelik, mindenféle protézisekkel látják el és korhű ruhákba öltöztetik a színészeket…hallatlan.
Az Emilia Perez egy zenés-táncos alkotás, mely igazából nem is a drogkartellek világába kalauzol el bennünket, hanem bemutat egy drogbárót, aki kegyetlenségével a női énjét akarja elfedni. A nemátalakító műtét után eltűnik, hogy szeretteit védje, de korábbi tettei és családja hiánya nem hagyják nyugodni. A musical műfaj leginkább a meghökkentést szolgálja, de nem egy öncélú választás eredménye, mert a film élvezeti értékét növeli és színészei számára egy magasabb színt megugrását teszi lehetővé a karakterek megformálását illetően. Tény, a legtöbben csak énekelgetnek vagy dallamosan mondják el a szövegük, beleértve a főszereplőt is, akinek nincs énekesi tapasztalata. Emilia Pérez leginkább dívaként van jelen, aki a piszkos pénzen átlag feletti életszínvonalat biztosít magának immáron nőként, de Audiard kegyesen megadja neki a lehetőséget a vezeklésre. 
