Testvérlövészek – kritika


Testvérlövészek (The Sisters Brothers), rendező: Jacques Audiard, szereplők: John C. Reilly, Joaquin Phoenix, Jake Gyllenhaal, Riz Ahmed, amerikai-francia-spanyol-román western, 121 perc, 2018 (16)

Elpuskázott életek

A western műfaj elpusztíthatatlan, hiszen egyetemes üzeneteivel és műfajspecifikus jegyeivel inkább csak a stílust és a látványt határolja be, azonban mondanivalója széles skálán mozoghat a vérgőzös hentelős akción és drámán át egészen a vígjátékig. Ez a film leginkább egy vegyületként fogható fel, ahol a fekete humor tökéletesen ötvöződik egy lesüllyedéstörténetben, ahol láthatjuk, hogy a nagy idealisztikus amerikai álom valójában sosem létezett.

Jacques Audiard, francia rendező első angol nyelvű filmje egy Patrick Dewitt regényéből készült adaptáció, ami nem nélkülözi korábbi filmjeinek stíluselemeit sem, annak ellenére, hogy egy a western is egy merőben más műfaj, mint mondjuk A próféta, a Rozsda és csont vagy a Halálos szívdobbanás volt. Mondhatni, ez az első francia rendező által készített westernfilm, de fontos megemlíteni, hogy a zsáner csak a katalizátora annak a történetnek, ami egyetemes értékeket és tanulságokat igyekszik bemutatni nekünk. A film szűkebb értelemben vett road movie is, ahol természetesen a két címszereplő az út végeztével újraértékeli eddigi életét és egy teljesen új szemszögből ismerheti meg a világról hitt eddigi elképzeléseit. A film Velencében Ezüst Oroszlán-díjat kapott a legjobb rendezés kategóriájába.

A Sisters testvérek híresen profi bérgyilkosok az 1850-es években, akik bárhol, bárkit felkutatnak és kiiktatnak a megbízójuk parancsára. Az idősebb Eli (Reilly) egy kicsit megfontoltabb, visszafogottabb figura, aki lassacskán fontolgatja, hogy kiszáll ebből a bizniszből és szeretne normális életet élni. Múltjába kapaszkodik, amiről szerencsére nagyon kevés dolog derül ki, de finom utalásokkal ábrázolják, hogy nagyon nagy szerepe lehet korábbi veszteségeinek abban, hogy a visszavonulását fontolgatja. Öccse, Charlie (Phoenix) egy fékezhetetlen gyilkológép, aki iszákosságával nagyban nehezíti a küldetést, sok vita is van abból, hogy ki hogyan, milyen szellemben végzi a munkáját, de apjuk közös rossz emléke összetartja a két testvért. A történet két szálon fut, ahol a másik oldalon megtaláljuk a kaliforniai aranyláz két képviselőjét, a poéta John Morrist (Gyllenhaal), aki elbeszéléseivel teszi filozofikussá és líraivá ezt a mocskos világot és Hermann Kermit Warm-ot (Ahmed), aki egy elvont vegyész és az arany felkutatásának hatékonyságát igyekszik megnövelni, valamint ő a Sisters testvérek legújabb célpontja. A sorsuk természetesen összefonódik, de addig igen nagy utat járnak be a szereplők, hogy rájöjjenek, az ember mindig képes saját határait túllépni.

A történet egyébként nem új, a cselekmény vezetése, ritmikája kicsit nézőpróbáló lehet, hiszen nem a megszokott mederben haladnak az események. Egyes, jelentéktelennek tűnő dolgon néha sokáig mereng a kamera és a szereplők is, olykor pedig egy-egy vad akciójelenet szinte követhetetlenné válik, annyi embert lőnek le egyszerre a jelentős túlerővel szemben is veretlen testvérek. A melankólia és a morbid belezős, véres akció átvezetés nélkül váltja egymást, ezekkel zökkent ki minket a komfortzónánkból. Az arányok nagyon mások, ha belegondolunk, az élet „rendezését” követi, hiszen a valóságban sem történik minden szabályosan, hol hosszabb a hullámvölgy, mint a hullámhegy és fordítva. Sok filmnek ez nem áll jól, ide viszont kifejezetten passzol a rengeteg áthallás miatt. Az aranylázat és a „westernfilozófiát” már sok film bemutatta, a rendező hasonló atipikus westernt is említ, Arthur Penn klasszikusát, a Kis nagy embert, ahol csak ritmusában és elméleti síkon követi ezt a filmet, grandiózus elmesélésmódjában inkább a Forrest Gump-ra hajaz. Ez a film fekete humorában inkább a Coen tesók filmjeit idézi, például legutóbb a The Ballad of Buster Scruggs is tartalmazott hasonló részeket. Az életről alkotott nézetei leginkább a már fent említett téma köré épül, miszerint a család és vérségi kötelékek fontossága, ami hasonlóan mély kérdéseket vet fel, mint a zseniális Az ajánlat című westernben, de ez a film korántsem megy el olyan sötét irányba. Az ember – természet kapcsolata, a kapzsiság és a jóság létjogosultsága ebben a fertőben szintén nagy hangsúlyt kapnak.

A négy főszereplő kémiája kiválóan működik együtt, a film random történetvezetése olykor lelohaszthatja a hangulatot és a bizalmat, amit megszavaztunk neki, viszont a film vége felé megértjük, hogy miért volt szükség erre a tempóra és erre a fajta díszletként funkcionáló műfajra. Érdemes megnézni, hiszen lehet még újat mutatni a halhatatlan western világán belül is.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ha szerencséd van ott lehetsz a Bad Boys 3 forgatásán!
Következő cikk Mi - kritika