Marielle mindent tud (Was Marielle weiß), rendezte: Frédéric Hambalek, szereplők: Julia Jentsch, Felix Karmer, Laeni Geiseler, német fekete komédia, 86 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Pofon az élettől
A tizenéves Marielle a szünidőre készülve még kap egy pofont az iskolában búcsúzóul, melynek hozadékaként a nap 24 órájában látja és hallja szüleit, akár ott vannak vele, akár nem. Mivel a felnőttek világa hazug és kegyetlen, újonnan szerzett képességét senki nem éli meg áldásként. A Marielle mindent tud alapötlete felkelti az ember érdeklődését, de maga a film inkább a humorra épít és a nevetés mellett a probléma is velünk marad. 
Marielle és szülei összetartó és boldog család, akik jómódban élnek egy szép nagy házban. Mikor a lányt a szünet előtti utolsó tanítási napon barátnője egy vita során megpofozza, elkezd mindent látni és hallani, amit a szülei csinálnak. Otthon elmondja, mi történt vele, amit bizonyítékokkal alá is támaszt, de mégsem hisznek neki. Nem tudják, miként figyeli meg és hallgatja le őket, de felnőtt emberként nem hisznek a természetfelettiben.
Egy biztos, mostantól háromszor meg kell gondolniuk, mit válaszolnak arra, hogy mi volt ma a munkahelyen. Mert bizony van takargatnivaló. Kérdés, mi a helyes megoldás, ha őszinték maradnak vagy ha csalnak és mindezt tetézve kihasználják lányuk új képességeit az egymás után való kémkedésre. Talán nem is létezik helyes megoldás.
A felnőttek világa sok esetben hazugságokra épül és erre a nagybetűs életbe kilépő fiatalok egyáltalán nincsenek felkészülve. Elhallgatunk mások elől dolgokat, tettetünk, színlelünk, diplomatikusan fogalmazunk, megjátsszuk magunkat, taktikázunk. Ez tulajdonképpen nem is baj, ne szépítsünk, lényegében ettől működik a társadalom, ez viszi előre a dolgokat. Az őszinteségnek is vannak határai, megvan a maga helye és ideje, mi pedig kénytelenek vagyunk alkalmazkodni és megtartani magunknak a véleményünk.
Normális körülmények között (ezt azért hangsúlyozzuk ki) a gyerek számára a szülő az isten, még a lázadó kamasz számára is. Apa a legerősebb, anya a legszebb stb. Idővel persze letisztulnak a dolgok, de ettől még senki nem kíváncsi a szülei jellemhibáira, kudarcaira, konfliktusaira és botlásaira, mert mindez olyan kiábrándító, különösen, ha otthon látszólag minden a legnagyobb rendben.
Az ember esendő és gyarló, senki nem szentéletű. Hajtjuk a pénzt, húzzuk a rabigát, megpróbálunk megfelelni a társadalmi elvárásoknak és szülőként példát mutatni, értékes gondolatokat átadni, biztonságos, kényelmes otthont teremteni. Ebbe aztán szép lassan bele is szürkülünk, de a gyerek előtt igyekszünk tartani magunkat. Marielle-t sokkolják a látottak és hallottak, hiszen máshogy ismeri a szüleit és most szembejött vele a kijózanító valóság.
Sajnos az ötletben sokkal nagyobb potenciál van, mint amit a film végül kihoz belőle. A közel másfél órás játékidő alatt kizárólag az apa konfliktusára és az anya románcára koncentrál a munkahelyükön. Azon túl, hogy sok minden más is belefért volna a történetbe, a behozott nagymama és a barátnő szál elvarratlanul tűnnek el a semmiben, de Marielle érzései is gondolatai is sokszor kimondatlanok maradnak.
A Marielle mindet tud alapfelvetésében és részletmegoldásaiban jól működik, de a fekete komédia műfaji besorolás az esetében leginkább azt jelenti, hogy a fennálló helyzet szülte problémával nem igazán tud mit kezdeni és valódi megoldás helyett humorral igyekszik elfedni azt. A humor tehát már túlmutat azon rendeltetésén, hogy a feszültséget oldja, ugyanakkor a humoros jelenetekkel párhuzamosan a probléma is mindvégig megoldatlan marad. 
