Jay Kelly (Jay Kelly), írta: Noah Baumbach, Emily Mortimer, rendezte: Noah Baumbach, szereplők: George Clooney, Adam Sandler, Emily Mortimer, Stanley Townsend, Greta Gerwig, Billy Crudup, Laura Dern, Stacy Keach, amerikai vígjáték, dráma, 2 óra 12 perc, 2025., korhatár: 16 év Netflix
Színültig telt film az üres hírnévről
Újra egy nem Netflix-tipikus film érkezett a platformra Noah Baumbach rendezésében. A George Clooney és Adam Sandler főszereplésével készült Jay Kelly egy szépen kivitelezett gondolatfolyam arról, hogy a színész akkor is létezik-e, ha éppen nem forog a film. Maradandó képek, kiemelkedő szereplők egy nem létező élet körül, ami így végül érdektelenségbe fullad.
Jay: Minden emlékem film.
Peter: Ezt jelentik nekünk a filmek.
Jay Kelly egy nagyjából olyan kaliberű régimódi filmsztár, mint az őt eljátszó George Clooney, vagy még inkább a szerepet eredetileg elvállaló jóbarátja, Brad Pitt. Siker, pénz, csillogás a mozivásznon. Őt árnyékként követő ügynökök (Adam Sandler) és egyéb asszisztensek. Az életét tálcán teszik elé, az ételét megrágják, a való világgal olyan régen esett meg az utolsó kapcsolata, hogy az talán igaz sem volt. Ki ne szeretne hát az ilyen gazdagok és szépek életébe legalább egy kis bepillantást nyerni? Hiszen emiatt (is) sikeres annyira a Fehér Lótusz sorozat. Viszont, ha nincsen hulla, nincsen nagyon humor sem (ez Adam Sandler drámaibb alakításainak egyike), és azt sem látjuk, hogy a kivételezett helyzetben lévő ember miért olyan kivételes, akkor mi marad nekünk? A semmi. Vagy legalább is nem sok.
A filmet Noah Baumbach és Emily Mortimer írták, akik a Fehér zaj forgatásakor ismerkedtek meg, amiben az utóbbi két gyereke is szerepelt. Ahogy fent írtuk, eredetileg más lett volna a főszereplő, George Clooney az utolsó utáni pillanatban ugrott be, de úgy tűnik, mintha teljesen rászabták volna eredetileg is. Ő is, és Adam Sandler is meggyőző alakítást nyújtanak, de egyébként is tobzódik az egész az akár csak egy mondatra is beugró, jól csengő nevekben. Aki látott már bármit is a rendezőtől, az a vegyes fogadtatás ellenére is remélhette, hogy egy egyedi hangvételű, komolyan vett és alaposan átgondolt vizuális történetmesélést kap, a témájától függetlenül. Ez pedig az utolsó filmkockáig be is igazolódott. A 132 perc filmileg csodaszép. Nagyon szépen közelít a cselekménnyel együtt a fő karakterre, ráadásul egy európai utazással adja meg a varázslatos egyediségét. Jó nézni, és jó lehet majd visszanézni is, mert még másnap is eszünkbe jutottak belőle képsorok.
Viszont mégis akadt egy problémánk, nem nagy, de annál meghatározóbb. Ugyanis van a filmben egy Jay Kelly alakú hiány. Dunát lehet rekeszteni azokkal a történetekkel, amik a saját munkakörükben kiemelkedő, de emberileg gyarló művészekről/tudósokról szólnak. Ott van például Sherlock Holmes, akinél végigizgulhatunk egy olyan nyomozást, amit csak a zsenije tud egyedül megoldani, de ellenpontként láthatjuk azt is, ahogy a privát életében elviselhetetlen. Nézőként pedig mindkettő bemutatását mérlegelve dönthetünk arról, hogy megér-e nekünk ez az ember ennyi időt és energiát. Ennek a filmnek a címszereplője viszont nincs. A rá adott reakciókat ismerhetjük meg egyedül (extázisba eső vagonnyi turistát, vagy helyette intézkedő asszisztenseket), de őt nem, mégis őt nézzük végig.
Még az sem egyértelmű, hogy jól csinálja-e a munkáját. Úgy tűnik, mintha a siker lett volna a legfőbb célja, és ebben fel is oldódott volna már réges-régen. Viszont, ha Jay Kelly nincs is, akkor tragédia-e, hogy egyre többek számára derül ki ugyanez? És nézőként minket érdekel-e? Az kevés lesz, és későn jön, hogy a vége azt sugallja, talán igen, talán mégis volt valaki. Arra már az sem lesz különösebben fontos.
